Fenntartható gazdaságtan PhD kurzus beadandó Szép Károly YF8X10 Az egyetemek, mint az innovációs ökoszisztéma központi elemei a magyar innovációs rendszer átalakításában 1 - elemzés és értelmezés Jeffrey A. Miles Management and organization Theory könyvében foglalt abszorpciós kapacitás és az innovációelmélet diffúziója alapján - Tartalom 1. Bevezetés, rövid áttekintés ............................................................................................................. 1 2. Az abszorpciós kapacitás elmélete az innovációs ökoszisztéma rendszerében .............................. 5 3. Az innovációelmélet diffúziója ...................................................................................................... 11 Hivatkozások.......................................................................................................................................... 15 1. sz. melléklet - ábrajegyzék............................................................................................................. 15 1. Bevezetés, rövid áttekintés A 2018-as évet megelőzően a magyar tudományos ökoszisztéma egyértelműen akadémiai súllyal, illetve az akadémikusok által meghatározott módon működött. Az eredmények ebben az időszakban inkább esetlegesek voltak, mint cél orientáltak. Azaz a kutatások célját tekintve sok esetben nem volt meghatározva, hogy honnan hova szeretne eljutni a kutató vagy a kutatócsoport. A piaci szempontok alapján működő vállalkozások az esetleges eredményekkel nem, vagy nem nagyon tudtak mit kezdeni. Így ennek nyomán a vállalkozások és az akadémia között a kapcsolatok esetlegesek, kevésbé szervezettek és rendszerezettek voltak. Ez a tradicionális keretek között kialakított tudományos atmoszféra volt, amely a tudományt egy kiemelt társadalmi réteghez, a tudósok köréhez emelte. Ennek következménye lett, hogy a tudomány egyértelműen eltávolodott a hétköznapi, illetve a tudományos fokozattal nem rendelkező emberektől, mérnököktől, illetve technikusi szinten dolgozó szakemberektől is. Ennek a jól érzékelhető szakadéknak az áthidalására voltak kezdeményezések, amelyek az eltávolodást szerették volna feloldani azzal, hogy a tudományt és annak elemeit közelebb hozzák az emberekhez. Így született meg válaszul 2002-ben az a kezdeményezés, hogy a Mindentudás Egyeteme címmel ismeretterjesztő műsorgyártás induljon a közszolgálati televízióban. Ez egyfajta első lépésnek tekinthető a nyílt tudomány, és a tudományhoz való könnyebb hozzáférés jegyében. Az eltávolodásnak az egyik eredménye az lett, hogy a tudós társadalom utánpótlása is apadni kezdett. A tudományos rendszert tradicionális és nagyon kötött keretek határozták meg gátolva az innováció térnyerését, így az erősen alap és alkalmazott kutatási fókuszú megközelítés miatt a finanszírozási források is inkább az akadémiai kutatási rendszernek kedveztek. Hangsúlyos volt a kutatás szabadsága, mint alapelv és ennek folyamatos hangoztatása. Ebben a korszakban bár már látszódtak az új típusú 2 kiválósághoz és az élvonalhoz tartozás új elemei, mégis a legfontosabb mérési és igazodási pontokat továbbra is a „tudomány” és maga a tudomány szentsége jelentette. Ehhez az elvhez való ragaszkodás sokáig érinthetetlenné tette a megkövült struktúrákat. Az Ernst & Young Tanácsadó iroda által 2019-ben elvégzett értékelés szerint a szektor szerinti lebontás alapján a KFI ráfordítások 2016-ban tapasztalt rendkívüli mértékű csökkenésének okai között elsősorban a KFI források csökkenése állt, ugyanis a 2015-ös 162 milliárd forintnyi összeg 2016-ban már csak 112 milliárd forintot tett ki. Ezt a mintegy 50 milliárd forintos csökkenést a vállalkozások 8 milliárd forintos növekedése nem tudta ellensúlyozni. 2017-ben az állami források összege visszatért a korábbi 165 milliárd forintos szintjére, így a teljes nemzetgazdasági kiadások aránya is emelkedett. Ugyanakkor szembetűnő a külföldi szereplők térnyerése a finanszírozás szempontjából, ugyanis a válság előtt 9-11% körül mozgott a határon túlról érkező források aránya, a recesszió idején némiképp ez az arány megnövekedett és beállt egy 15-16%-os szintre. (Ernst & Young Tanácsadó Kft., 2019) A kutatói létszámot górcső alá véve a három legfontosabb szektorban (kormányzat, felsőoktatás és vállalkozások) hasonló tendenciákat mutatott. Releváns adatsor 2010-től áll rendelkezésre, 2010-től kezdve 21 ezer főről 2017-re 28 ezer főre nőtt a kutató fejlesztő személyzet teljes munkaidős dolgozóra átszámított létszáma, a segédszemélyzetet nem számítva. A növekedés az elvégzett vizsgálatok alapján csakis kizárólag a vállalkozásoknak köszönhető, amelyik szektorban a megtorpanás ellenére 2017 év végére megduplázódott a kutató-fejlesztői létszám, 10 ezer főről 17,5 ezer főre. A kormányzati szférára és a felsőoktatásra ezzel egyidőben a folyamatos stagnálás volt a jellemző a kutatás szerint. (Ernst & Young Tanácsadó Kft., 2019) Mindeközben az egyetemek, kutatóintézeteik és kutatási központok, valamint az akadémiai kutatóintézetek, mint a tudás központi birtokosai, az eddig létrehozott – de nem alkalmazott – tudás birtokosai jelennek meg újra a tudományos térben, felértékelve ezáltal az egyetemi kapcsolatokat. A Magyar Tudományos Akadémia és háttérintézményei ahogyan korábban, úgy ma is szakmailag továbbra is önállóak, azonban az éves működésüket szigorúbb, tervezhető és az Eötvös Lóránd Kutatói Hálózat Irányító Testülete által meghatározott és jóváhagyott kutatási irányok és együttműködési keretek határozzák meg. 2019-2020 jelentős változásokat hozott a magyar tudományos életben. Az eddigi kutatási szabadság helyett a befolyó adóforintokat konkrétabb a célok és eredményorientált kutatási témák, valamint meghatározott program szerint kell végrehajtani, amely kutatási témákat az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat (ELKH) 3 Irányító Testülete hagy jóvá, majd ennek alapján történik meg az adott források szétosztása. Ezek az előre meghatározott programok a tudásalapú gazdaságot hivatottak építeni, amelynek egyik fontos alappilére a folyamatos tudásteremtés és az innováció. (Hoffer - Katona, 2012) Ebben a rendszerben megjelenő szereplők igen sokrétű szervezeti típusokban tevékenykednek, egészen a multinacionális cégek alkalmazott kutatási szervezeteitől az alap és alkalmazott kutatást végző egyetemeken át, a kutatás-fejlesztéssel és innovációval foglalkozó vállalkozásokig. A rendszerben megjelenő szereplők létszáma jelentősnek mondható. 1. ábra – A European Innovation Score Board-on Magyarország eredményei 2012 vs. 2019, Az EU átlagához képest, forrás: Gulyás Tibor – helyettes államtitkár előadása, 2020.12.17. Tungsram-iLex platform, powered by BCE Magyarország a 2019-es Európai Bizottság által publikált úgynevezett Innovation Scoreboard rangsorában, amely a huszonnyolc EU-s tagállam innovációs teljesítményét hasonlítja össze különböző mutatók alapján, a 23. helyen állt. Hazánk teljesítménye e szerint a mérési rendszer szerint nem javult, ugyanakkor nem is romlott jelentősen. Az ITM háttérintézményeként működő Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal átfogó rendszert alkotott meg 2020 év végére, amelyben a KFI rendszerben működő szereplők részére biztosítja a kutatási forrásokhoz való hozzáférést, az ITM által meghatározott szakmai keretek szerint. Az intézkedéscsomag elsődlegesen és közvetlenül a vállalkozások innovációs képességének 4 növelését célozza meg, melynek egyik eszközét és keretrendszerét az adja, hogy a kutatási eredmények gyakorlati hasznosulását alapvető elvárásként támasztja a pályázókkal szemben, ugyanakkor az innovációs ökoszisztéma szereplőinek együttműködésének fokozását is stimulálja a konstrukciókban pályázást különböző konzorciumokban történő indulással. (Kompetencia Központ, FIEK, Nemzeti Laborok, Science Parkok pályázati konstrukciói) A rendszer egészétösszefogva az egyetemi innovációs ökoszisztéma pályázatban láthatjuk megjelenni, aminek lényege, hogy az egyetem a regionális piaci szereplőkkel kapcsolatot építsen ki, majd kapcsolatot tartson és új projekteket indítson és generáljon annak érdekében, hogy a helyi KFI ökoszisztéma eredményesebb működést produkáljon. A hélix modellek tudásteremtésre gyakorolt hatásait először Etzkowitz (2000, 2003) írta le. (Törteli, 2020) szerint a modellcsalád első változata a „Triple-helix” modell, az egyetem-iparkormányzat kapcsolatát írja le. Ebben a modellben a szereplők egymás közötti kapcsolódásában az egyetemek oldaláról már a harmadik generációs szerepkörre épít. A Quadruple Helix modell a civil szféra és a média-, valamint a kultúraalapú közösségi terek szerepének vizsgálatával egészíti ki az alapmodellt, míg a Quintuple Helix már nem csak a társadalommal, hanem a (természeti) környezettel való kölcsönhatások felmérését is szükségesnek látja. Ugyanakkor minden helix modell közös jellemzője, hogy a térbeliséget és a szereplők egymás közötti viszonyrendszerét vizsgálja és emeli ki az innovációs folyamatok hatékonyságát meghatározó tényezőként. Ebben a kontextusban született meg az egyetemközpontú innovációs ökoszisztéma rendszere, amelyet dolgozatom két irányadó elmélet, az abszorpciós kapacitás elmélete és az innovációelmélet diffúziója alapján kíván elemezni. 2. Az abszorpciós kapacitás elmélete az innovációs ökoszisztéma rendszerében 5 2. ábra – Egyetemközpontú innovációs ökoszisztéma sematikus ábrája, forrás: Gulyás Tibor – helyettes államtitkár előadása, 2020.12.17. Tungsram-iLex platform, powered by BCE A második ábrán bemutatott sematikus működési modell azt ábrázolja, hogy az innovatív gondolat, illetve kutatás-fejlesztés eredményeként létrejövő szellemi tulajdon hasznosítását a jelenlegi KFI ökoszisztéma milyen eszközökkel képes támogatni, melyek a rendszer fő elemei. Lényegében a fenti ábrán is megjelenik a Triple Helix modell, amely alapján beazonosítható az állam, a helyi és regionális vállalkozások, mint ipar, valamint az egyetem. A folyamat középpontjában az egyetem, mint intézmény és mint a harmadik missziós tevékenységet folytató szervezet található. Az abszorpciós kapacitás elmélete Jeffrey A. Miles szerint azt vizsgálja, hogy a vállalat milyen mértékben képes felismerni az új külső információk értékét, asszimilálni és alkalmazni azokat saját szervezeti céljainak elérése érdekében (Cohen és Levinthal, 1989, 1990). Az elmélet feltételezi, hogy az új tudás elérése segíthet egy szervezet innovatívabbá válásában, rugalmasabb és magasabb szintű teljesítményt érhet el működése során az új ismeretek befogadásával. Az elmélet azt is kimondja, hogy azok a cégek, amelyek magasabb szinten képesek befogadni az új ismereteket versenyelőnyt élveznek az alacsonyabb befogadóképességű képességű cégekkel szemben. A fenti állítást jól mintázza és alátámasztja (Csonka, 2009) készített értékezése, amelyben az autóipari tudásközpontokat és azok hálózatba rendeződését mutatja be. A dolgozat címe is a kutatás-fejlesztés és innovációs hálózatok hatása a vállalkozások tudományos és technológiai képességeinek fejlődésére címet viseli. Vizsgálatában megállapította, hogy „… az egyetem fontos szerepet játszik a régió tudásbázisában, és közelebbről az ő technológiai problémáiknak a megoldásában is nagy segítséget jelent. Számukra a SZE (és más hazai egyetemek is) az általános tudás forrása, megalapozó kutatásokban hasznos partner, ahol a felmerülő technológiai probléma megoldása, saját elképzeléseiket megerősítő ellenőrző elemzések készülhetnek.” 6 Hangsúlyozta továbbá, hogy fontos a szakember utánpótlásban is az egyetemek szerepe, hisz a legfrissebb tudással az egyetemről kikerülő szakemberek rendelkeznek, akik azonnal képesek a piaci környezetbe bevinni a magukkal hozott új ismereteket, amennyiben az új környezet kellőképpen befogadó, rendelkezik az abszorpciós képesség valamelyik szintjével. A fenti állításokkal összhangban a cégek alapvetően műszaki ismereteiket az abszorpciós elv alapján általában négy forrásból szerzik, be, azaz az alábbi négy forrásból származnak: (1) A cég saját kutatás-fejlesztést folytat (K + F) – a legmagasabb szintű tudásteremtés, (2) A cég saját ismereteit saját jelenlegi gyártásából nyeri tevékenységek révén – a második szinten lévő tudás előállítási szint, (3) A cég új ismereteket kölcsönöz más szervezetektől vagy más forrásokból – a harmadlagos szint, (4) A cég újat vásárol például új eszközök vásárlásával, bérbeadásával új hozzáértő emberek, vagy tanácsadónak fizetnek egyének képzéséért, új módszer alkalmazásáért – az új ismeretek megszerzésének a legalacsonyabb szintje és a beépülés is esetlegesebb. Alapvetően a magyar KKV-k az igénybe vett KFI szolgáltatások vonatkozásában a kevésbé fejlett régiók esetében alacsony mértékben részesednek a projektek költségvetéséből, azonban ezeknek több, mint a felét a Közép-Magyarország Régióból szerzik be. A K+F célú projektek megvalósításakor a teljes támogatás összegének viszonylag kis hányadát (12,335 milliárd ft; 7,16%) fordították a támogatottak K+F szakértői szolgáltatások igénybevételére. Ugyanakkor ugyanennek az összegnek a fele (6,802 milliárd Ft; 55,14%) közép-magyarországi székhelyű szolgáltatók számláiból áll össze. Elmondható az is, hogy a tudás megszerzésére irányuló beszerzések jelentős része a közép-magyarországi régióra koncentrálódik, mivel a támogatott K+F projektek teljes 621,6 milliárd forintos összköltségének a 30,71%-a, azaz 190,96 milliárd Ft kötődik ehhez a területi egységhez. (Ernst & Young Tanácsadó Kft., 2019) 7 3. ábra – hazai KFI források eloszlása az NKFI Alap két fő ága szerint, 2020, forrás: Gulyás Tibor – helyettes államtitkár előadása, 2020.12.17. Tungsram-iLex platform, powered by BCE Az NKFI Alapot, melynek bevételét a vállalkozások által megfizetett innovációs járulék adja a jogszabályok 2020-től két jól elkülönített részre osztották. Egyik része az innovációs alaprészt, a másik pedig a kutatási alaprészt hivatott támogatni. 2020-ban ezek a számok az innováció esetében 69,7 milliárd forintot, míg a kutatási alaprészre vonatkoztatva 75,69 milliárd forintot tettek ki. Ezek az források 2021-től várhatóan további jelentős összegekkel fognak megnövekedni. A 2021-2027 között megjelenő KFI források tervezetében egy logikus és transzparens forrásallokáció figyelhető meg, amely a korábban felsorolt egyenlőtlenségek tompításához az alapvetően a vidéki tudástermelő és tudást előállító szervezetek számára is megnyitja azokat, további jelentősebb összegeket téve elérhetővé számukra. A hazai KFI források felhasználását tekintve ezek az összegek is jelentős átalakuláson mentek keresztül. Ha visszatekintünk 2006-ra, akkor a források mintegy negyedét emésztették fel az alapkutatási kiadások, 36%-ot tett ki az alkalmazott kutatás, míg kísérleti fejlesztésre 40%-a jutott a rendelkezésre álló forrásoknak. 2019-re a változás nagyon szembetűnő, ugyanis a kísérleti fejlesztések aránya emelkedett, meghaladta az 58%-ot. Ez az emelkedés leginkább az alkalmazott kutatások rovására ment, amelynek a részesedése 23% körülire csökkent, a 19%- nyi KFI-re kiadott alapkutatást szolgáló támogatási arány mellett. (Ernst & Young Tanácsadó Kft., 2019) A kutató-fejlesztő helyek több mint 48%-a volt található 2007-ben Közép-Magyarországon, illetve 42%-a Budapesten, a teljes munkaidejű K+F létszám 62,6%-át illetve 57,9%-át 8 foglalkoztatták e régiókban, és a K+F ráfordítások 65%-át illetve 60%-át költötték el e területeken. (KSH [2008a]) Ez utóbbi adat azt jelenti, hogy több mint négyszer annyi K+F ráfordítás jut egy lakosra, mint a második legmagasabb mutatóval rendelkező Dél-Alföldön, azaz Közép-Magyarország szerepe még jóval kiemelkedőbb volt, mint egyéb területeken. Ezek az adatok is mutatták, hogy Budapesten és környékén arányában (és abszolút mértékben is) sokkal több K+F intenzív és innovatív vállalkozást találhattunk, mint az ország bármely másik régiójában. Ez persze jelentős vonzerőt jelent minden szereplő számára, sőt néhány vállalkozás vidéki gyártóbázisa ellenére K+F központját Budapesten hozta létre (ilyen volt például az EJJT partner Knorr-Bremse Fékrendszerek Kft is). Az elmélet abból a feltételezésből indul ki, hogy a szervezeteknek a fejlődéshez, vagy éppen a talpon maradáshoz folyamatos ismeretekre van szükségük. Ezáltal lesznek képesek az új ismeretek befogadására és felhasználására is. Azok a cégek, amelyek soha nem építenek ki saját tudásbázist, azok nem is jelennek meg sem a tudományos térben, sem a tudásintenzív iparágakban. Ők a fejlődésből „ki vannak zárva”. Így a kreatív rombolás könnyen a szervezet végleges bezárásához vezethet (Schumpeter, 1942). Az elsődleges ismeretek birtoklása a szervezetek számára kétféleképpen lehet hasznos. Az abszorpciós kapacitás első periódusban történő létrehozása elősegíti a következő periódusban az új tudás befogadását a következő időszakra. Másodszor, az új tudás sikeres használata a szervezetet belülről erősítheti és motiválhatja, hogy az ciklikusan folytassa az új ismeretek befogadását, ezáltal ciklikus tudásfelhalmozás jöhet létre egy adott szervezeten belül. Ezt a ciklikus ismeretbővítést figyelhetjük meg (Csonka, 2009) munkájában is, ahol bemutatja az ábrajegyzékben szereplő ábrákon (1. sz. melléklet), hogy azok a cégek, amely hálózatba tudtak lépni és saját KFI kapacitásaikat megfelelő módon ki tudták építeni és meg tudtak újulni, azok működési modelljüknek köszönhetően jelentős súlyt képviseltek a hazai KFI ökoszisztémában. 9 4. ábra – a struktúra és a finanszírozás újjászervezése, 2020, forrás: Gulyás Tibor – helyettes államtitkár előadása, 2020.12.17. TungsramiLex platform, powered by BCE A szakpolitikai vízió egyértelműen a magas hozzáadott értéket teremtő, tudásalapú, kiegyensúlyozott, fenntartható gazdaság és társadalom létrehozására törekszik az ország minden területén, ehhez célul tűzte ki, hogy az 1,8%-os GDP arányú költést eléri 2020-ig a GERD mutató alapján, amelyet 2030-ig 3%-ra kíván növelni a KFI ráfordítások tekintetében. 4. ábra – a KFI stratégi szerepe a tudásipari ökoszisztéma fejlesztésében 2020, forrás: Gulyás Tibor – helyettes államtitkár előadása, 2020.12.17. Tungsram-iLex platform, powered by BCE Az új ismeretek felismerése, beépítése és felhasználása érdekében a cégeknek olyan tudásbázissal kell rendelkezniük. A szakpolitikai elképzelések szerint Ugyanez a modell jelenik meg, úgy mint tudástermelés, tudásáramlás és tudás hasznosítás fogalmak alatt. A tudástermelésben a kutatói utánpótlás biztosítását és a gyakorlatorientált képzések megvalósítását tervezte a szakpolitika, amelyek összességében a kutatói életpálya modellt 10 támogatják. A tudásáramlást a KFI infrastruktúrákhoz való hozzáférést, valamint a nyílt innováció és a nyílt innovációhoz való hozzáférés biztosítja, mind a vállalkozások, mind pedig az egyetemek számára, amelyből mindegyik fél profitálhat. A tudásáramlás felgyorsításával az innováció maga is fel fog gyorsulni, és jelentős eredményeket fog tudni kifejteni az adott társág, vagy tématerület számára. Ennek a folyamatnak a legfőbb elemei a Nemzeti Laborok és a Science Parkok (Tudományos és Innovációs Parkok), amelyeket a Kompetencia Központok és a Felsőoktatási és Ipari Együttműködési Kiválósági Központok alapoznak meg 2017-től folyamatosan. A tudás hasznosítása, vagy hasznosulása a start-up, spin-off ökoszisztémát célozza meg az egyetemek tudáshasznosításának erősítése mellett, amelynek egyik kiemelt eszköze az egyetemi innovációs ökoszisztéma pályázat, illetve többek között a Felsőoktatási és Intézményi Kiválósági Program (FIKP) és a Tématerületi Kiválósági Program. Az új megszerzendő ismeretek a cég meglévő ismereteihez képest újakat kell hordozniuk. Ezen új ismeretek alkalmazásához új módszereket kell implementálniuk saját rendszereiken belül. Ezeket az ismereteket folyamatosan karban kell tartaniuk, fel kell tudniuk eleveníteni és be kell tudni építeni a hétköznapi működésükbe. A legtöbb szervezet megújítása más emberek ötleteiből származik, amelyek legtöbbször már meglévő ötletek kölcsönzésén, kis változtatásokkal történő implementálásán alapszik. Ez pedig nem minősül feltalálásnak (March & Simon, 1958). A cégnek azonban rendelkeznie kell konkrét elképzeléssel arról, hogyan lehet az új megszerzett ismereteket alkalmazni, hogy a folyamatuk sikeres legyen. A szervezetet az új ismeretek megszerzésében két tényező befolyásolja: (1) az ismeretek mennyiségi rendelkezésre állása, és (2) a nehézségek megoldásával és a költségek ráfordításával részt vesz-e az új ismeretek elsajátításában. Néhány új típusú a tudást és a szakértelmet olcsóbb beépíteni, mint másokat. Ezért a cégek hajlandóak az lesznek új ismereteket olcsón beépíteni, ellentétben akkor, ha ez a folyamat lassú és drága. Ennek a két hatásnak azonban potenciális sarkalló pontja a cég kölcsönös függősége versenytársaitól. Minél inkább hajlandóak a versenytársak befektetni az új ismeretek beszerzésébe és felhasználásába, annál kevésbé lesz a cég motivált arra, hogy növelje az új ismeretek befogadását. Egy cég új ismeretekre befogadóképességétől függ. irányuló Minden befogadóképessége egyes vállalkozás, az alkalmazottainak szervezet, vagy a csoport befogadóképessége a bennük dolgozó egyének befogadóképességétől is függ. Ezeknek az 11 egyéneknek kiváló közvetítőknek, terjesztőknek, és az új módszerek „apostolainak” kell lenniük, akik védelmezők és szószólók az új ismeretek felhasználása érdekében a vállalkozáson/szervezeten belül. Amennyiben ezeket a fenti szervezeteket érintő külső és belső tényezőket vizsgálva, Törtelivel egyetértésben (Törteli, 2020) megállapítható, hogy az egyetemekhez mára már a gazdasági szereplők piaci igényekkel és elvárásokkal fordulnak az egyetemek felé elsődleges tudástermelőként betöltött szerepük miatt. Emiatt elengedhetetlen az intézményi identitás és profilok kialakítása. Ebben a szerepfelfogásban az egyetemek akkor tudnak központi szerepet betölteni, ha az egyetem gyorsan reagál az érkező kihívásokra, alkalmazkodó, sok kapcsolattal rendelkezik és nem csak akadémiai partnereivel, hanem külső érdekeltekkel is szoros kapcsolatban áll, globálisan és lokálisan. (Reichert 2019) A kutatás-fejlesztésbe, és főként az alapkutatásba való befektetés azonban csak akkor lesz kifizetődő beruházás, ha a végén eljut a fogyasztóhoz, vagyis valóban innovációvá válik. Ezt a célt hivatottak szolgálni a Science Parkok (Tudományos és Innovációs Parkok), illetve a FIEK, Kompetencia Központok és a Nemzeti Laborok. Mindegyik pályázati konstrukcióban külső féllel való együttműködésre van szükség, egyik esetben kevesebb, a másik esetben nagyobb számú konzorciumban. Mindegyik szervezeti modellben egy magasabb hozzáadott érték elérése a cél, ahol a résztvevők tudása a folyamat során részben, vagy egészben kicserélődik, illetve az így létrejövő tudás, egy új termékben, eljárásban, vagy szolgáltatásban manifesztálódik. 3. Az innovációelmélet diffúziója Az innovációelmélet diffúziója azt vizsgálja, hogy milyen információkat közölnek az emberekkel vagy szervezetekkel melyek idővel az innováció használatához vezethetnek (Bass, 1969; Rogers, 1983). Ez az újítás lehet áru, szolgáltatás, vagy egy új gyakorlat vagy az az elképzelés, amelyet az emberek újnak véltek (Rogers, 1983, 2004). Az elmélet szerint az újdonság nem annyira függ a termék megalkotásának időpontjától, mindinkább a megoldás újszerűségére, vagy valamilyen tipikus probléma megoldására utal. Az újításokat általában gyorsabban alkalmazzák, amikor azok: (1) relatív előnyt élveznek a meglévő módszerekkel szemben; (2) kompatibilisek a meglévő értékekkel, a korábbi tapasztalatokkal és a jelenlegi igényekkel; (3) könnyen érthetőek; (4) kipróbálható vagy játszható potenciális alkalmazók által; és (5) megfigyelhetők, így az alkalmazók maguk láthatják az eredményeket. 12 A diffúzió az a folyamat, amelyen keresztül egy innovációt kommunikálnak, vagy megosztanak, olyan kommunikációs csatornákon keresztül, amely idővel a társadalom széles rendszerében lévő emberekhez is eljut. A kommunikáción keresztül az emberek bevonásra kerülnek az információk cseréjébe és létrehozásába, amely eredményeként az újítás kollektív megértési szintre jut. A kommunikációs csatornák lehetnek személyesek, elektronikusak és egyéb módon megosztottak. Az innovációkról szóló kommunikáció általában kétirányú kommunikációt jelent, nem pedig egyirányú kommunikációt jelent a forrástól a hallgatóságig (Rogers & Kincaid, 1981). Az elmélet magában foglalja az innováció-döntés folyamatát, amely öt szakaszból áll: (1) ismeretek megszerzése, (2) meggyőzés, (3) döntés, (4) megvalósítás és (5) megerősítés (Rogers, 1983). Rogers (1983) leírta, hogy a korai felismerők több és magasabb végzettséggel, magasabb társadalmi státusszal rendelkeznek. Jártasak a tömegtájékoztatásban, fejlettek az interperszonális kommunikációs csatornáik, magas szintű kapcsolattartási képességük van, társadalmi szerepvállalással és kozmopolita orientációval rendelkeznek, a késői alkalmazókkal összehasonlítva. Az innováció elterjedése időbe telik, ezért nem mindenki fogadja el az innovációt ugyanabban a pillanatban. Rogers rámutatott, hogy az innováció adaptációs görbéje S alakot követ. Az „innovativitás” kifejezés arra utal, hogy az egyén vagy szervezet viszonylag korábban fogadja el az innovációt, mint mások (Rogers, 2002). Rogers (1983) öt ideális kategóriát hozott létre az adaptálókra vonatkoztatva: (1) újítók (vállalkozók, az emberek 2,5 százaléka) (2) korai elfogadók (tiszteletre méltó, 13,5 százalék); (3) korai többség (szándékos, 34 százalék); (4) késői többség (szkeptikus, 34 százalék); és (5) lemaradók (hagyományos, 16 százalék). Az „innovativitásra szükség van paradoxon” leírja, hogy azok az emberek, akik leginkább profitálhatnak az innováció elfogadásával gyakran azok, akik legkésőbb fogadják azt el. A tudományos kutatásom témájához illesztve ezt a modellt szinte mindegyik pályázati 13 konstrukció kapcsán, amelyet az elmúlt két évben jelentetett meg a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalnál elmondható volt, hogy voltak korai követők, akik azonnal reagáltak az új kiírásokra, melyek hiánypótló módon töltötték be az adott pályázó célcsoport számára elérhető konstrukciók körét. Ez leglátványosabban 2020-ban a KKV Start, illetve a Piaci KFI pályázatoknál jelent meg, amelyek 60-70%-os támogatásintenzitás mellett a teljes ország területéről elérhetőek voltak. A KKV start esetében maximum 20 millió forint támogatási összeget lehetett pályázni, míg a piaci KFI ennél jóval magasabb támogatási összeget jelentett a pályázó számára. Az éves korábbi pályázati darabszámot így a hivatal közel meg másfélszerezte azzal, hogy új konstrukciót írt ki. Ugyanígy a 2020-ban indított kutatási és innovációs menedzser képzésre való jelentkezés kapcsán is megfigyelhető volt egyfajta diffúziós hatás. Az első évfolyamba a Pannon Egyetemen 27 fő jelentkezett, várhatóan 23 fő fejezi be tanulmányait, a Corvinus Egyetemen ugyanez a létszám 45 fő volt. A várható befejező létszámról nincs adatom, ugyanakkor a soron következő félévben már mindkét felősoktatási intézményben voltak újabb jelentkezők, akik az előző évfolyamon végzetteket követték. Az első évfolyamosok ebben az értelemben az újítók, a második évfolyamban indulók pedig a korai elfogadók lesznek. Ugyanezt az elméletet rá tudjuk vetíteni a hazai KKV szektorra is a KFI ökoszisztéma, illetve az egyetemi innovációs ökoszisztéma rendszerében. Ez alatt azt értem, hogy a magyar KKV-k közül is van 1100-1200 db, amelyek folyamatosan pályáznak, és pályáztak a KFI forrásokra, ők azok az újítók, akik már rendelkeznek egyetemi kapcsolattal és rendszeresen igénybe is veszik az egyetemi kutatási infrastruktúrát és kutatási humán kapacitást az előttük álló műszaki, gazdasági, vagy technológiai problémák leküzdése érdekében. Mivel ők újítóknak tekinthetők – több értelemben is – ezért az őket követők már a korai alkalmazók lesznek, akik korántsem fognak tudni olyan szoros kapcsolatot tartani az egyetemmel vagy az egyetemi vezetéssel, mint azt az újítók tették, tehették. Dr. Ruth Graham a sikeres egyetemi ökoszisztémák hét tényezőjét azonosította be kutatásaiban: intézményi, vállalati és innovációs kultúra; az egyetemi vezetés erőssége; egyetemi kutatási képesség; helyi vagy regionális életminőség; regionális vagy kormányzati támogatás; hatékony intézményi stratégia és erőteljes hallgatói vezetésű vállalkozói lendület. Ezek az ismérvek jellemzik az egyetemi ökoszisztémák sikerességét, azonban ezek közül bármelyik hiánya, vagy több tényező hiánya gátolhatja, vagy lassíthatja az innováció diffúzív 14 terjedését az egyetemek harmadik missziós tevékenységének kifejtésekor. Hivatkozások Csonka, L. (2009). a kutatás-fejlesztés és innovációs hálózatok hatása a vállalkozások tudományos és technológiai képességeinek fejlődésére. disszertáció. Budapest, Magyarország: Budapest Corvinus Egyetem. Ernst & Young Tanácsadó Kft. (2019). A 2014-2020-as KFI-támogatások értékelése. Budapest: ITM. 15 Gulyás, T. (2020. 12 17). Milyen innovációs-támogatási források és eszközök nyílnak meg a hazai közép-és kisvállalkozások számára 2021. évtől ? Gulyás Tibor, Budapest, Budapest, Magyarország. Miles, A. J. (2012). Management and Organization Theory. San Francisco: Jossey-Bass. Törteli, R. (2020. november 2020.11.19.). Az egyetemi innovációs ökoszisztémákban rejlő lehetőségek nemzetközi vizsgálata és összevetése a hazai egyetemi innovációs ökoszisztéma pályázat indikátoraival. Szakdolgozat. Budapest, Budapest, Magyarország: Budapesti Corvinus Egyetem. Schumpeter, J. A. (1942). Capitalism, socialism, and democracy. New York: Harper & Row. Bass, F. M. (1969). A new product growth model for consumer durables. Management Science, 15, 215–227. Rogers, E. M. (1983). Diffusion of innovations (3rd ed.). New York: Free Press. Rogers, E. M. (2002). Diffusion of preventive innovations. Addictive Behaviors, 27, 989–993. Rogers, E. M., & Kincaid, D. L. (1981). Communication networks: Toward a new paradigm for research. New York: Free Press. 1. sz. melléklet - ábrajegyzék 1. ábra – a BME kapcsolati hálója 2. ábra – a TÜVNord kapcsolati hálója 16 3. ábra – A ThyssenKruppP kapcsolati hálója 4. ábra – a Knorr Bremse kapcsolati hálója Jelmagyarázat: akadémiai szféra, kutatóintézet, magyar tulajdonú vállalkozás, külföldi tulajdonú magyarországi vállalkozás, külföldi vállalkozás, felsőoktatási intézmény. A jelek mérete és a nyilak vastagsága az adott partner méretét, és a partnerek közötti viszony jelentőségét mutatja. A piros nyilak az EJJT1 partnerek kapcsolatai, a fekete nyilak pedig ettől független, további kapcsolatokat jeleznek. EJJT Elektronikus Jármű és Járműirányítási Tudásközpont a BME-n 1
