Még egy esély
advertisement
1 CSERNÓKNÉ JEZERNICZKY ÉVA Még egy esély Angol nyelvkönyv és útmutató ál- és újrakezdőknek 2 Kedves Nyelvtanuló! Ha Ön is úgy érzi, hogy n+1 év angoltanulás után még mindig a kezdetekhez kellene visszatérnie, akkor Önnek is szól ez a könyv. Felsőoktatási intézményben tanítok, és állandóan szembesülök azzal a problémával, hogy a hallgatóim nyolc – tíz, uram bocsá’ tizenkét évi angolórákon eltöltött idő után is képesek semmit sem tudni. Hogyan lehet ennyi ideig mentesnek maradni minden angol hatástól? Hol azt mondják, hogy x év alatt x+ sok angoltanáruk volt, és hát ugye, mind az elejétől kezdte, hol pedig valami más külső körülmény volt a hibás. Pedig drága Olvasóm, a hiba belül van. Ha az ember gyereke, illetve maga az ember meg akar valamit tanulni, akkor megtanulja, akármilyenek is a körülmények, ha pedig nem, ... mindenki fejezze be a gondolatot magának. Mindegy. Ami elmúlt, elmúlt, nincs olyan dolog, amit helyre ne lehetne hozni, és egyébként is, angolul tudni kell, akár azért, hogy nyelvvizsgázzunk és diplomát kapjunk, akár valami más ok miatt. Gyakorlott nyelvtanár vagyok,több, mint 25 éves tanítási tapasztalattal. Több könyvet is írtam már. Most viszont két szerepben állok Ön elé. Ha ezzel a betűtípussal írok, akkor én beszélek, a nyelvtanár. Viszont ezzel a betűvel én, a nyelvtanuló , legalábbis aki voltam, amikor a gimnáziumban megtanultam angolul. 1972 –ben kezdtem a középiskolát, hol voltak még akkor a modern audio-vizuális eszközök? Mégis két év alatt a nulláról, de tényleg a nulláról megtanultam angolul írni, olvasni, beszélni. Ha nekem sikerült, Önnek is fog, igazán csak akarat kérdése. Még sok mindent elmesélek magamról, de most vágjunk bele a tanulásba. Sok sikert! Csernókné Jezerniczky Éva Siófok, 2007 3 I Love You Tehát ahogy már mondtam, 1972-ben kezdtem gimnáziumba járni. Kicsi kis faluban laktam a Balaton északi partján, még iskola is csak a szomszéd faluban volt. Olyan érzésem volt már akkor is, és később még jobban, mintha egy korábbi generációval jártam volna iskolába. Fekete olajos padló, szénnel fűtött kályha, délelőtt a felsősök, délután az alsósok. A tanító nénim egy idős egykori apáca volt, aki minden délután iskolakezdéskor elmondatta velünk a Himnusz, az órák végeztével pedig a Szózat első versszakát, később úgy gondoltam, hogy imádság helyett. Akkor csak fújtam a többiekkel együtt, anélkül, hogy bármit is gondoltam volna. Minden nap egyforma volt az iskolában, és én az egészet untam, untam és untam. Alig vártam, hogy felsőbe mehessek, mert a felsősök 1. délelőtt járnak iskolába, 2. tanulnak idegen nyelvet, jelesül oroszt, amit én még sosem hallottam. És amikor végre oda kerültem, maga az igazgató bácsi tanította az oroszt, valószínűleg egy leckével járt a nebulók előtt, de én nagyon örültem, hogy végre újat hallok, és igyekeztem mindent megtanulni. Sikerült is. Szüleim ebből azt a következtetést vonták le, hogy jó nyelvérzékem lehet, és nyelvi tagozatos középiskolába akartak iratni. Választhattam, a közeli kisváros gimnáziuma,(bejárás, vonatozás ismerősök) illetve a tőlünk 150 km-re levő nagynevű gimnázium, ahová a testvérem járt (kollégium, nagyváros, ismeretlenek) között. Természetesen az utóbbit választottam, vonzott az ismeretlen. Abban a gimnáziumban a nyelvtagozat az angolt jelentette, így kezdtem angolt tanulni, tizennégy éves koromban. Az összes, amit azelőtt tudtam az a fejezetcímnek adott I Love You volt. Az osztály két csoportra oszlott, kezdőkre, ez voltam én is, sőt maga az abszolút kezdő, és haladókra, akik angol tagozatos általános iskolába jártak, és bár szerettek bennünket kívülállókat, állandóan éreztették velünk, hogy csak szépek lehetünk, okosak nem. Még sok mindent írhatnék arról, hogy én voltam az egyedüli falusi gyerek a sok városi közt, és hogy a szeretett kis iskolám tényleg olyan volt, mintha száz évvel korábbi lett volna, és mennyi mindent nem tudtam és nem ismertem, amit mindenki más igen, de két dologban lekörözhetetlen lettem, nőttem, mint a bolondgomba, 10 centit négy hónap alatt, és tanultam angolul, mint a gép. Nagyon hamar én lettem az egyik legjobb a kezdő csoportban, és két év alatt a haladókkal szembeni hátrányomat is ledolgoztam. A tanulási módszeremet megosztom Önnel, a növekedésért a gének és a hormonok voltak felelősek. 4 Huszonöt éve tanítok. Szeretem a tanítványaimat. Ők is megvannak velem, legalábbis remélem. Viszont van egypár dolog, amit nem hisznek el nekem, (a Piroskát és a farkast igen) például, 1. hogy meg lehet tanulni angolul, 2. ehhez erőfeszítések kellenek, csak úgy nem sétál az ember fejébe semmi. Ne feltételezzük, hogy valaki valamit is tud, így csak kellemes meglepetések érhetnek bennünket, így itt van néhány alap dolog, amit meg kell tanulni. Lenni, vagy nem lenni… To be or not to be… I am (I’m) – én vagyok you are (you’re) – te vagy, ti vagytok he is (he’s) – ő, (férfi) van she is (she’s) – ő (nő) van it is (it’s) – ő (állat, tárgy vagy jelenség) van we are (we’re) – mi vagyunk they are (they’re) ők vannak Múlt időben I was, he/she/it was we/you/they were Az én, te ő, … azaz a személyes névmások, és a ragozási táblázatuk. Ez az egy ragozási táblázat van az angolban, jegyezzük meg jól. Tárgy Birtokos jelző E/1 I me E/2 you Alany Visszaható my Birtokos állítmány mine you your yours yourself E/3 he she it T/1 we him her it us his her its our his hers its ours himself herself itself ourselves T/2 you you your yours yourselves T/3 they them their theirs themselves myself I love you. Az I az alany, a you a tárgy. Én szeretlek téged. A you alany és tárgyesete megegyezik. De csak azé. You love me. Ha szerepet cserélünk, azaz te szeretsz engem, az I tárgyesete me. Hasznos dolog tudni a fonetikai átírás jeleit, mert így magunk is megnézhetjük, hogy kell egy új szót kiejteni. Nem mindig úgy, ahogy gondolnánk. Angliában kinevettek a pitypang miatt, mert úgy gondolták, hogy aki ezt tudja, annak tudni kellene kimondani is, pedig én addig ezt a szót csak leírva láttam, így: dandelion, és szerintem a második szótag volt a hangsúlyos és nem a harmadik, ahogy a valóságban. Pedig, ha vettem volna a fáradságot, hogy megnézzem a szótárban a kiejtését, amikor először találkoztam vele, akkor tudtam volna, de így szereztem egy kellemes percet annak, akivel beszéltem, és én is jót nevettem. Ez a példa arra is jó, hogy merjünk butaságot mondani. Ha nem szólalunk meg idegen nyelven, mert mi lesz, ha kinevetnek, sosem fogunk megtanulni. Igenis, jogunk van butaságot mondani. Még magyarul is, hát még idegen nyelven. Egyébként, nem lesz semmi. Butaságot mondtunk, jót nevetünk rajta. Nem kell mindig, mindenhol tökéletesnek lenni. Azért is jó dolog idegen nyelvet tanulni, mert újra átélhetjük, hogy nem tudunk teljes értékűen kommunikálni, újra gyerekek lehetünk és élvezhetjük magát a nyelvet. És ha már a fontos dolgokat az elejére gyűjtöttük, tudni kell az igék három alakját. Sajnos, ezt nem lehet kihagyni, egyszerűen le kell ülni és meg kell tanulni. 5 A legtöbb esetben az ige Past Tense és Past Participle alakja, azaz a második és a harmadik alak egyforma, és az első alakból, azaz az Infinitive-ből képezzük –ed végződés segítségével. Pl.: want – wanted – wanted, like – liked – liked , de van egy sor rendhagyó ige, amelynek a második és harmadik alakja különböző. Segítségképpen itt egy táblázat a leggyakoribb rendhagyó igékről: Infinitive Past Tense Past Participle Magyar jelentés be was, were been lenni bear bore born szül beat beat beaten üt become became become válik valamivé begin began begun kezd(ődik) blow blew blown fúj break broke broken tör(ik) bring brought brought hoz build built built épít burn burnt burnt ég(et) buy bought bought megvesz vmit catch caught caught choose chose chosen megfog, elkap, felszáll járműre választ come came come jön cost cost cost kerül vmibe cut cut cut vág do did done tesz, csinál draw drew drawn húz, rajzol drink drank drunk iszik drive drove driven autót vezet, autóval elvisz eat ate eaten eszik fall fell fallen leesik, elesik feed fed fed etet, táplál feel felt felt érez fight fought fought find found found harcol, verekszik, veszekszik talál fly flew flown repül forget forgot forgotten elfelejt get got got kap, szerez, eljut vhová give gave given ad go went gone megy grow grew grown növekszik, válik vmivé have had had van (neki) hear heard heard hall 6 hide hid hidden elrejt(őzik) hold held held tart vmit keep kept kept tart, megtart know knew known tud, ismer lay laid laid fektet, helyez, terít (asztalt) lead led led vezet learn learnt learnt megtanul, megtud leave left left elmegy, elhagy lend lent lent kölcsönad let let let hagy, enged lie lay lain fekszik light lit lit meggyújt lose lost lost elveszít make made made készít, csinál mean meant meant meet met met jelent, szándékozik, ért vmin vmit találkozik pay paid paid fizet put put put rak, tesz, helyez read read read olvas ride rode ridden lovagol, biciklizik ring rang rung cseng(et) rise rose risen emelkedik, felkel (nap) run ran run fut, szalad, működtet say said said mond vmit see saw seen lát(ogat) seek sought sought keres sell sold sold elad send sent sent küld set set set helyez, beállít shake shook shaken ráz shine shone shone fénylik, ragyog show showed shown mutat sing sang sung énekel sit sat sat ül sleep slept slept alszik speak spoke spoken beszél spell spelt spelt betűz, helyesen ír spend spent spent eltölt, elkölt stand stood stood áll swim swam swum úszik 7 take took taken fog, vesz, visz … teach taught taught tanít tear tore torn eltép tell told told elmond think thought thought gondol throw threw thrown dob understand understood understood megért wake woke woke(n) ébred, ébreszt wear wore worn hord, visel win won won nyer, győz write wrote written ír Elég sok rendhagyó igét tartalmaz, de nem az összeset. A ritkábban használtakat, ha előkerülnek, írjuk ki a három alakjukkal együtt a szótárfüzetünkbe. Words, Words Words… Odáig rendben is van, hogy meg kell tanulni a szavakat, de hogyan tanuljuk meg úgy, hogy ne feljtsük el őket azonnal a másnapi szódolgozat után. Sok iskolás és nem iskolás is kampányszerűen tanul, hogy aszongya holnap szódoga, száz (kétszáz, ötszáz stb) szóból, hogy enné meg a fene, és leül mellé, betanulja listából, megírja a szódogát, megkapja rá a jegyet aztán jól van, marad ennyiben a dolog, három nap múlva egyet sem tud belőlük. Első jó tanács.. Ne hagyjunk összegyűlni túl sok szót, azaz, tanuljunk meg egyszerre kis mennyiséget, de tanuljuk meg jól. Második, jegyezzük meg a szó környezetét, vagy kössük valamihez, hogy bent is maradjon a kicsi fejünkben, ha már egyszer sikerült betuszkolni. Tanuljunk olyan szavakat, amelyeket szeretnénk angolul tudni, és a legfontosabb, hogy gyakoroljuk őket. Bárhol, bármikor, amikor csak egy kis időnk van. Mindig arra gondolunk, amire akarunk, a fejünk örökké a nyakunkon van, és akár, ha a buszmegállóban állunk, vagy az utcán ballagunk, netán várakoznunk kell valahol, vagy dugóba kerültünk, az időt dühöngés helyett akár azzal is tölthetjük, hogy végiggondoljuk, milyen szavak is voltak terítéken mostanában. A kollégiumban hosszú volt a sor az ebédlő előtt. Ezt arra használtuk, hogy számoljunk angolul. Számolni nagyon nehéz idegen nyelven. Még aki évtizedekig él külföldön, az is az anyanyelvén szeret számolni. Először csak sorba mondtuk a számokat, majd kettesével, hármasával, visszafelé, ahogyan csak ki tudtuk találni. Ha szerencsém volt, az osztálytársammal együtt hangosan, ha egyedül voltam, magamban. Majd, amikor a számolás már jól ment, akkor mondatokat fogalmaztunk együtt, vagy én egyedül. Gyakori panasz az, hogy azért nem tudnak az emberek idegen nyelvet, mert nincs kivel 8 gyakorolni. Nos, nem igaz, magammal olyan nyelven beszélgetek, amilyenen akarok, és milyen jó társaságban vagyok! Na jó, az angol az a nyelv, amit meg kell tanulni kiejteni és leírni. Az írásra is van megoldás. Kamaszlányok lévén egyetlen dolgot nem akartunk, hogy az anyukánk elolvassa a levelezésünket, illetve a feljegyzéseinket. Így az angol amolyan titkosírás szerepet is betöltött. Ma már azért nem olyan biztonságos, mint a hetvenes években, de igenis lehet leveleket, feljegyzéseket, uram bocsá’ naplót írni angolul. Hogy ne mindjárt a legbonyolultabb dolgoknál kezdjük, egyszerűen mondatokat, később kis történeteket. Jót tesz a fogalmazási készségünknek, úgyis olyan keveset írunk a saját kezünkkel. Tehát, tanuljunk szavakat! Válasszunk egypár témát, és gyűjtsünk hozzá hétköznapi szavakat és nem olyan hétköznapiakat is. Tíz gyakran használatosat, és öt különlegeset. Ez a tizenöt szó alkosson egy egységet. Olvassuk el őket a magyar jelentésükkel együtt, lehetőleg hangosan. Majd takarjuk le a magyar oldalt, olvassuk az angol szavakat, és mondjuk hozzá a jelentést. Utána takarjuk le az angol oldalt, olvassuk magyarul, és mondjuk hozzá az angolt. Persze, ha nem megy, lehet lesni, de csak végszükség esetén. Szoktassuk hozzá magunkat, hogy három olvasásra meg kell jegyeznünk a szavakat. Az ember hajlamos mindennel elpiszmogni, ezért szabjunk magunknak időkorlátokat.Először tizenöt percet, aztán tízet, amikor már jól begyakoroltuk a módszert, ne adjunk magunknak öt percnél többet tizenöt szó megtanulására. De ez még csak a kezdet. Utána tegyük le a szójegyzéket, és gondolatban fussuk át, mi is volt ez a tizenöt dolog ehhez a témához, magyarul és angolul. Majd hagyjuk pihenni pár óráig és később gondoljuk át még egyszer mi is volt ez a tizenöt szó, majd másnap reggel is, és ha van olyan szó, amit nehezen tanultunk meg, akkor azt többször is idézzük vissza. Ha valaki nem bízik magában, felírhatja a szavakat cédulákra, egyik oldalára magyarul, a másik oldalára angolul. Tegye a cédulákat a zsebébe, és amikor egy perc üres ideje van, húzzon elő egy cédulát, nézze meg a szót egyik nyelven, mondja a másikon, ha megy, tegye át a másik zsebébe, ha nem, tegye vissza a többi szó közé, és húzza ki a következőt. Jó játék, és unaloműzőnek sem utolsó, mégiscsak mankó, ezt az egészet fejben jobb játszani. Vegyünk néhány hétköznapi témát és a hozzá tartozó szavakat. Family - Család Neighbourhood - Környék House - Ház father village - falu detached house – családi ház mother - anya town - város upstairs – felső szint/ fent brother - fivér city - nagyváros downstairs – alsó szint / lent sister - nővér district - kerület bedroom - hálószoba son – fia vkinek street - utca bathroom - fürdőszoba daughter – lánya vkinek road - út living-room - nappali husband - férj square - tér kitchen - konyha wife - feleség park - park pantry - kamra parents - szülők playground - játszótér front door – bejárati ajtó grandparents - nagyszülők city- centre - városközpont hall - előtér great- grandparents - dédszülők suburb - kertváros cellar - pince married with six children – házas és hat gyereke van in- laws – a házastársam rokonai inner city – lerobbant belváros attic - padlás alley - sikátor terraced house - sorház - apa stepfather – nevelőapa/mostohaapa avenue - sugárút lavatory/toilet - WC 9 cousin - unokatesó (fiú is, lány is) junction - útkereszteződés laundry - mosókonyha Everyday objects – hétköznapi tárgyak mobile - mobiltelefon Food - élelmiszerek Jobs - foglalkozások bread - kenyér secretary- titkár/nő paper hanky - papírzsepi roll - zsemle waiter/waitress – pincér/nő pen - toll meat - hús labourer - munkás pencil - ceruza pasta – száraztészta, kifőtt tészta employee - alkalmazott scissors - olló fruit - gyümölcs businessman - vállalkozó notebook - notesz vegetables - zöldség shop- assistant - eladó key - kulcs chocolate - csokoládé nurse – ápoló/nő chewing gum - rágógumi milk - tej driver - sofőr cigarette lighter - öngyújtó egg - tojás plumber - vízvezetékszerelő wallet – irattárca, pénztárca spice - fűszer engineer - mérnök driving licence - jogosítvány doughnut - fánk street cleaner - utcaseprő car - keys - kocsikulcs pastry - sütemény clerk - kistisztviselő students’ ÍD card - diákigazolvány breakfast cereals - reggelizőpehely politician - politikus fibre pen - filctoll biscuits/cookies – keksz, aprósüti jailor - börtönőr lipstick - rúzs soup - leves sales representative – ügynök Ezek persze csak találomra előrángatott szavak, de Ön is tud ilyen listákat csinálni. Először azokat a szavakat vegye sorra, amelyekre emlékszik, vagy azokat, amelyeket mindennap lát. Igen hasznos dolog elolvasni mi van a különböző árukra írva. Például az üdítősdobozomra angolul is fel van írva az összes hozzávaló.Ezzel el is érkeztünk a szó és nyelvtanulás következő lépéséhez, tessék olvasni angolul. Mindegy mit, de lehetőleg először ne az angol vagy amerikai napilapokat. Az emberek ahhoz igazán értenek, hogyan lehet elkedvetleníteni magukat. Előveszik a The Guardiant, nekifekszenek a vezércikknek és csodálkoznak, hogy egy büdös kukkot nem értenek belőle és úgy érzik, hogy képtelenek megtanulni angolul. Vegyenek elő mást, például a fent említett üdítősdobozt, vagy valamilyen prospektust, vagy vegyenek a könyvesboltban egy nyelvtanulóknak szánt olvasmányt. Elég sok angol könyvkiadó ad ki Graded Readers – t, azaz különböző szinten álló nyelvtanulóknak olvasmányokat, főleg klasszikus irodalmat átdolgozva. Egészen kezdő szinttől kaphatók ezek a könyvecskék, vékonyak, olvashatóak, és jó gyakorlást jelentenek. Olvassunk, és gondolkodjunk azon, amit olvastunk. Ne akarjunk minden szót kiszótárazni. Nincs elkedvetlenítőbb dolog a világon, mint amikor rájövünk, hogy tíz sor angol szövegben ötven ismeretlen szót találtunk. Igen, annyit, de kit érdekel. Próbáljuk meg kitalálni, mit jelent a szöveg, és csak azt a három-négy szót keressük ki a szótárból, amit tényleg muszáj, és ha már szótárazunk, akkor se a szót nézzük magában, mert a szótárban huszonhárom és fél jelentés van felsorolva, hanem a szót a mondatban, és akkor könnyebben megtaláljuk, hogy mit is jelent. Ugyanez vonatkozik a hallás utáni értésre. Az emberek hajlandóak elkedvetlenedni, mert nem értik azt ami az angol nyelvű tévécsatornákon megy. Persze hogy nem értik. Ha értenék, nem ezt a könyvet olvasnák. Viszont füleljünk. Érdemes bekapcsolni azt a bizonyos angol nyelvű csatornát, és hagyni, hogy a fülünkbe folyjon az angol nyelv. Ne üljünk a tévé előtt , csináljuk, amit egyébként csinálnánk, az angol nyelvű műsor legyen hozzá a háttér. Annak örüljünk, ha sikerül elkapnunk egy-egy szót. Egy idő után a fülünk megszokja, hogy az angol is nyelv, nemcsak halandzsa, és egyre több szót fogunk felismerni. Manapság igen sok filmet lehet DVD-n megszerezni. Nézzünk filmet angolul, magyar felirattal. Aztán ugyanazt a filmet angolul angol felirattal, aztán megint magyar felirattal. Mire megunjuk a filmet, jópár dolgot megjegyzünk belőle. Előbb-utóbb el kell szakadnunk a magyar nyelvtől, ezért ne akarjunk mindent lefordítani. Különösképpen vonatkozik ez a zeneszámok címére, csúnya szavakra, képes kifejezésekre, szlengre meg az ilyesmikre.Csodálkozzunk rájuk, hogy jé, ezt így mondják, de ne akarjuk megtalálni a pontos magyar megfelelőjüket, mert ahány nyelv, annyi kultúra, és teljesen más dolgok viccesek, vagy sértőek, mint édes anyanyelvünkön. 10 Építsünk mondatokat Vegyünk egypár alap dolgot. Ez – this, az – that. Ezek mutatónévmások, akkor használom őket, ha rá akarok mutatni valamire. Sokkal gyakrabban használom az ez – it személyes névmást. (egyes szám harmadik személy semleges nem) ha valamit meg akarok nevezni. Tehát, megyek az utcán, és mondom magamban, amit látok. This is a house. – Ez egy családi ház. That is a block of flats. – Az egy tömbház. This is a car. – Ez egy autó. That is a truck. – Az egy kamion. This is a bicycle. – Ez egy bicikli. That is a motorcycle. – Az egy motor. This is a tree. – Ez egy fa. That is a bush. – Az egy bokor. Nevezzünk meg egypár dolgot, amivel az utcán lehet találkozni: lorry teherautó hedge sövény fence kerítés pedestrian gyalogos stray dog kóbor kutya zebra crossing gyalogátkelőhely puddle pocsolya bus stop buszmegálló litter bin szemetes kiosk bódé, trafik shop bolt newsagent’s újságos chemist’s gyógyszertár bridge híd pub kocsma chocolate paper csokipapír car park parkoló beer can sörösdoboz flower bed virágágyás signpost jelzőtábla Ezeket a szavakat mind fel lehet használni a This is a / That is a kezdetű mondatokba, mert mind olyan szó, ami megszámolható, tehát lehet elé határozatlan névelőt (a/an) tenni. Persze emberekkel is találkozhatunk, velük kapcsolatban is mondhatunk ilyen típusú mondatokat. This is a man. - Ez egy férfi. That is a woman. – Az egy nő. This is a boy. – Ez egy fiú. That is a girl. – Az egy lány. Tegyünk a főnevek elé jelzőt. jelző (melléknév) főnév young fiatal boy fiú nice szép, kedves girl lány pretty csinos woman nő beautiful gyönyörű child gyerek handsome jóképű man férfi blond szőke mother anyuka dark sötét (hajú) father apuka tall magas guy fickó short alacsony lady hölgy plump duci stranger idegen fat kövér neighbour szomszéd 11 thin sovány cyclist biciklis slim karcsú motorist autós This is an old man. – Ez egy öregember. That is an old woman. – Az egy öregasszony. Következó lépésben tegyünk két jelzőt, ugyanúgy, mintha magyar mondatot építenénk. This is my new neighbour – Ez az új szomszédom. That is a beautiful young girl. – Az egy gyönyörű, fiatal lány. Mivel a this is a szószerkezet hajlamos túlságosan is rögzülni, mondjuk ezeket a mondatokat kétféleképpen. This is a young boy. – Ez egy fiatal fiú. This boy is young. – Ez a fiú fiatal. This is my new neighbour. She is a beautiful lady. – Ez az új szomszédom. Ő egy gyönyörű hölgy. This beautiful lady is my new neighbour. – Ez a gyönyörű hölgy az új szomszédom. Sőt, ha ismerőssel találkozunk, miután köszöntünk és továbbmentünk állapítsuk meg magunkban angolul: It’s Peter. He is my friend. He is a nice guy.- Ez Péter. Ő a barátom. Kedves fickó. It’s Katie. She is my friend. She is a pretty girl. – Ez Kati. Ő a barátnőm. Csinos lány. Ha csak „szimpla” barátságról van szó, mindkét nembeli barát friend. Peter is my boyfriend. – Péter az a fiú, akivel járok. Katie is my girlfriend. - Kati az a lány, akivel járok. Ez más típusú barátság. Mondjunk minél több és többféle mondatot egy-egy szituációban. Legfeljebb töprengő arckifejezésünk láttán az emberek azt hiszik, épp a világot készülünk megváltani. Igazán akkor hatásos ez a gyakorlat, ha az ember el tud vonatkoztatni a magyartól és fordítás nélkül tudja a szituációban megfelelő mondatokat megalkotni. Kérdezzünk bátran! 12 Kezdjük az alapoknál. Nézzünk körül a szobában, ahol vagyunk. What’s this? – Mi ez? It’s a book. – Ez egy könyv. Ha sok van belőlük, What are these? – Mik ezek? They are books. – Könyvek. Általában a főnevek többes számát –s végződéssel alkotjuk meg, de vannak kivételek, pl.: man – men – férfi – férfiak, woman – women – nő – nők, child – children – gyerek – gyerekek, person – people – személy – emberek stb. Figyeljük meg a kérdés és az állító mondat eltérő szórendjét. Are these my books? – Ezek az én könyveim? These are my books. – Ezek az én könyveim. Leírva, a magyar kérdő és állító mondat csak az írásjelben különbözik, kimondva teljesen más a hanglejtésük. Az angolban viszont énekelhetjük akárhogy, addig kérdés nem lesz belőle, amíg a szórendet meg nem változtatjuk. Előre kerül a segédige, jelen esetben are, és csak utána jön az alany, these. Kétféle kérdés van. Az eldöntendő kérdés, amikor igen vagy nem választ várunk, és a kiegészítendő kérdés, amikor bővebb magyarázatot, több információt szeretnénk. Az eldöntendő kérdés a segédigével kezdődik. Is it my notebook? – Ez az én noteszem? És a két válaszlehetőség: Yes, it is. / No, it isn’t. aszerint, hogy az, vagy nem az. A kérdésben használhatjuk a mutatónévmásokat (this, that, these, those), de a rövid válaszokban használjunk személyes névmást. (Egyes szám harmadik személyben leggyakrabban it, de lehet a nemnek megfelelő he vagy she, többes szám harmadik személyben they.) Most térjünk vissza a szobához, ahol vagyunk. Én az idősebb lányom szobájában vagyok, és itt igazán van mit látni. Tehát a kérdés.: What’s this? – Mi ez? A válasz: It’s a door. rucksack. map. wardrobe. chair. soft toy. German dictionary. candle. bikini top. glass. computer. fan. curtain. lamp. heater. bed. pillow. cushion. blanket. shelf. notebook. dustbin. Ajtó. Hátizsák. Térkép. Szekrény. Szék. Plüssállat. Német szótár. Gyertya. Bikinifelső. Pohár. Számítógép. Ventillátor. Függöny. Lámpa. Fűtőtest. Ágy. Párna. Díszpárna.(kispárna) Pokróc.(takaró) Polc. Notesz. Szemetesvödör. És már vissza is értünk az ajtóhoz. De nehogy azt gondolják kedves olvasóim, hogy ez minden, ezek a dolgok csak azért kerültek egy csoportba, mert megszámolhatóak és egy van belőlük. Az angolban a megszámlálható/ megszámlálhatatlan szembeállítás fontos, mert csak a megszámlálható főneveket tehetjük többes számba, már ha több van belőlük, és csak eléjük állhat az a, an határozatlan névelő (egy). A megszámlálhatatlan főnevek, az anyagnevek (water – víz, bread – kenyér, money – pénz ) az elvont főnevek (love – szeretet, health – egészség, information – információ) és a gyűjtőnevek (furniture – bútor, luggage − poggyász) csak egyes számban állhatnak, eléjük névelőként a some – egy kevés, valamennyi állhat. A kérdés még mindig ugyanaz.: What’s this? – Mi ez? 13 A válasz viszont: It’s some paper. dirty washing. body lotion. rubbish. water. make-up. perfume. Papír. Szennyes. Testápoló. Szemét. Víz. Smink. Parfüm. Most nézzünk olyanokat, amelyekből sok van és megszámlálhatók, azaz a kérdés és a válasz is többes számú. What are these? – Mik ezek? They are books. glasses. clothes. films. CD-s. shoes. toys. candles. dried flowers. handbags. Könyvek. Poharak. Ruhák. Filmek. CD-k. Cipők. Játékszerek. Gyertyák. Szárított virágok. Kézitáskák. És mit kezdjünk azokkal a dolgokkal, amelyek már egyébként is többes számban vannak, mint például a zokni (socks), a szemüveg (glasses) vagy az olló (scissors)? Ezeknek a két része alkot egy párt, tehát egy pár zokni stb. What’s this? – Mi ez? It’s a pair of socks. slippers. sunglasses. jeans. scissors. tweezers. Egy pár zokni. Egy pár papucs. Napszemüveg. Farmernadrág. Olló. Szemöldökcsipesz. És ezenkívül legalább még ezer apró cikk, azaz a lot of odds and ends.Készítsen leltárt a saját szobájában. Ha valaminek elfelejtette, vagy soha nem is tudta a nevét, nézze meg a szótárban. Én is most néztem meg a szemöldökcsipeszt. Sőt, ha akarja, írja fel a neveket egy- egy cédulára és címkézze fel az adott tárgyat. Akkor mindig a szeme előtt van. Én nem ragaszthattam semmire semmit, mert nem jó néven vették volna a kollégiumban a pedáns nevelőtanárnők, de egyébként is szerintem minden ilyen játékot jobb fejben játszani, mert aktívan könnyebb megjegyezni a dolgokat. Szerintem. De mindenkinek az a jó, ami, és ha Ön teleragasztja a házat angol nevekkel, hát tegye. A lényeg az, hogy soha egyetlen napot ne hagyjon ki a gyakorlásban, és hogy olyankor lehet legjobban tanulni, ha az embenek éppen van egypár perc üres ideje. Nem kell síri csend, nem kell speciális nekikészülődés, csak gondolja végig a látottakat angolul. 14 Jöhet a következő típusú kérdés és válasz. Where azaz hol. Where is the dustbin? – Hol van a szemetesvödör? It’s in the corner. – A sarokban. Where are the dried flowers? – Hol vannak a szárított virágok? They are on the shelf. – A polcon. Where is my new pair of blue jeans? – Hol van az új kék farmernadrágom? It’s on the chair in the corner. – A sarokban levő széken. A helyviszonyokat (és sok más egyéb viszonyt is ) az angolban úgy fejezzük ki, hogy a főnevek elé elöljárószavakat teszünk. Eredeti, helyviszonyt jelölő jelentésük szerint a következők a leggyakoribbak. in on under above next to near in front of behind between among to into out of at - ban, ben - rajta, -on, -en, -ön - alatt (térben) - fölött - közvetlenül mellette - közelében - előtt (térben) - mögött - között (két dolog közt) - között (sok dolog közt) - vhová, vmi felé - bele - ki vhonnan -nál, -nél Még mindig a szobában vagyunk, ahol eddig, és kérdezünk és válaszolunk a felcímkézett, vagy csak a fejünkben megnevezett dolgokról, de ne mondjuk előtte magyarul. Where is the bikini top? Hol van a bikinifelső? It’s on the floor. A padlón. A bikinifelső, a padlón. Tessék, itt a határozott névelő: the. Akkor használjuk, ha tudjuk melyikről van szó. Jelen esetben az idősebb lányom világoszöld bikinifelsője az ő szobája padlóján. Még egy dolgot tisztázni kell, mielőttt valami komoly dologba fognánk. It is … - Ez There is … Van Most már mindent tudunk ahhoz, hogy le tudjuk írni, mi is található abban a szobában, ahol vagyunk. Elosztom a papírt két hasábra, az egyikbe leírom én, hogy mi van körülöttem, a másik fele Önre vár. This is my daughter’s room. It’s very small. There are three cupboards in it. One is next to the door, the other is behind the door,and there is another one in the corner. There is a shelf above her bed. Her dried flowers and some of her candles are on it. There are candles everywhere. On the top of the cupboards, on the other shelves and on the floor. The computer is on a small table between the two cupboards. There are a lot of small things on the table, too. There are small toys, films, papers, CDs, a pair of scissors and a pair of tweezers on the computer table. Also, there is a box for the floppy discs. Next to the computer table, in front of the other cupboard there is a fan.Her bed is in the middle of the room. It’s a double bed and takes most of the place in this small room. ……………………………………………………………… ……………………………………………………………… ……………………………………………………………… ……………………………………………………………… ……………………………………………………………… ……………………………………………………………… ……………………………………………………………… ……………………………………………………………… ……………………………………………………………… ……………………………………………………………… ……………………………………………………………… ……………………………………………………………… ……………………………………………………………… ……………………………………………………………… ……………………………………………………………… ……………………………………………………………… ……………………………………………………………… 15 Most, hogy ezzel a komoly feladattal készen vagyunk, vegyünk elő papírt, tollat, de még jobb, ha rendszeresítünk egy gyakorlófüzetet magunknak, és tegyünk fel magunknak kérdéseket még mindig a szobánkkal kapcsolatban. Csak a kérdéseket írjuk le, legalább tíz darabot, a válaszokat adjuk meg rájuk szóban, vagy gondolatban. Néhány példa: Are there posters on the wall? – Vannak poszterek a falon? (Yes, there are. a lot of them.) – Igen, egy csomó. Where are they? – Hol vannak? (Some of them are above the computer, but there are others above the bed and on the door, too.) – Néhány a számítógép fölött, de vannak az ágy fölött és az ajtón is. Are there any pot plants? – Vannak cserepes növények? (No, there aren’t. There are only dried flowers.) – Nincsenek. Csak szárított virágok vannak. Where are the handbags? – Hol vannak a kézitáskák? (They are on the bed, but there is one on the shelf, too.) – Az ágyon, de van egy a polcon is. Csak azért írtam oda a magyar jelentéseket, mert használtam olyan szavakat, amelyeket eddig még nem. De természetesen, ha Ön csinálja ezt a gyakorlatot, ne találja ki először magyarul, hogy mit fog kérdezni és válaszolni, az ilyen gyakorlatoknak pont az az értelme, hogy megtanuljunk angolul gondolkozni. És igenis mondja ki hangosan. Sok ember megijed a saját hangjától, főleg, ha idegen nyelven mond valamit, Gyakoroljunk. A macska, vagy a kutya kiváló társalkodópartner, és nem is beszél vissza. De ugyanúgy megteszi egy plüssállat, a söprű, vagy ha szépnek tartjuk magunkat, a saját tükörképünk is. Amikor érettségire készültem, kellett volna valaki, akinek felmondom az érettségi tételeket. Csak éppen ilyen személy nem akadt, mert mindenki a saját tételsorával és a saját bajaival volt elfoglalva. Tehát fogtam a söprűt, felállítottam úgy, hogy a cirok fele legyen fölül, odatámasztottam az egyik emeletes ágyhoz, és kineveztem az érettségi bizottság elnökének. Szépen elmondtam neki az összes tételt. Sőt, még cédulákra is felírtam a tételcímeket, odatettem elé az asztalra, kihúztam a tételt, végiggondoltam, és szépen elmondtam neki. Igen türelmes hallgatóságnak bizonyult. Amikor ténylegesen az érettségi vizsgára került a sor, ugyanolyan szépen el tudtam mondani a tételemet, mint a kollégiumban a söprűnek, és körülbelül ugyanannyi lehetőséget hagytam, hogy beleszóljanak, mint gyakorlás közben. Szépen ötöst is kaptam mindenből. Az egyetlen négyest matekból kaptam, de abból írásbeli volt. Ki mit csinál? Elérkeztünk egy sarkallatos ponthoz, az igékhez, és vele együtt a rettegett igeidőkhöz. Ne féljünk tőlük, nem harapnak, és egészen érthetőek, ha ténylegesen belegondolunk dolgokba. Az egész nyelvtanulás lényege, hogy gondolkodjunk. A hiedelemmel ellentétben nem kipárnázott hátsó kell a nyelvtanuláshoz, hanem józan paraszti, vagy magyar királyi (kinek melyik tetszik jobban) ész. Ki csinál mit? Én csinálok valamit. Mikor? Most, ebben a szent pillanatban. What are you doing? I am sitting at the computer and writing a book. – Mit csinálsz? – Ülök a számítógépnél és könyvet írok. Még egyszer. Mikor is? Most, ebben a pillanatban. Nem kell odatenni hozzá, hogy now, azaz most, mert az igeidő pontosan kifejezi. Az igeidő neve Present Continuous (újabb nyelvkönyvekben Present Progressive), a 16 név (rossz) magyar fordítása folyamatos jelen idő, ahol a folyamatos azt jelenti, hogy éppen folyamatban van valami, azaz most történik. Az igealak képzése: I am (I’m) You are (you’re) He, she, it is (he’s, she’s, it’s) + ige - ing We are (we’re) They are (they’re) Nézzük a pillanatnyi helyzetet: It’s four o’clock. I’m sitting at the computer and writing my book. – Négy óra van. Ülök a számítógépnél és a könyvemet írom. I’m waiting for my private student. – Várom a magántanítványomat. My husband is sleeping. – A férjem alszik. My elder daughter is watching TV. – Az idősebb lányom tévét néz. My younger daughter is listening to some music in her room. – A kisebbik lányom valamilyen zenét hallgat a szobájában. Vegyünk elő egy családi fotót, amelyen tárgyak és emberek is látszanak, és kombináljuk az eddig megtanult mondatokat. De mielőtt hozzákezdenénk, tisztázzunk még egypár dolgot. Valakinek a valamije – ’s, például a lányom macskája - my daughter’s cat. Valaminek a valamije – of, például a kép közepe – the middle of the picture. Na most már kezdhetjük. This is a room in my parents’ house. My younger daughter is standing in the doorway. She is holding our cat. In the background of the picture there is another door to another room and some furniture in the hall. In the foreground of the picture there is a chair with some clothes on it. My daughter is smiling. She is wearing a blue jumper. 17 In the next picture you can see my elder daughter’s room in our flat. It is an old picture, so she has her old furniture and her small bed. She is lying on her bed and eating a salami sandwich. In the background of the picture there is her bookshelf with a lot of books and small things. On the wall there is a picture of a dragon. It is cold in her room, so she has a lot of blankets. This picture is a new one. My daughters are sitting at a table in the garden. We are having a barbecue. In the middle of the picture there is a table. There are a lot of things on the table. There is a bowl of salad, some ketchup and mayonnaise, a bottle of mineral water, two cans of beer, a bag of rolls, a bottle of coke and another bottle of orange drink, some plates of food and some knives, too.My daughters are eating and enjoying the nice weather. It is the back of the garden. Behind them there is the fence and beyond there are the fields and the radio tower. The table is under a big cherry tree . Their father and I are also there, only not in the picture. I am sitting at this end of the table, and my husband is tending to the barbecue. My elder daughter’s boyfriend took this picture. 18 It is him. I mean my elder daughter’s boyfriend. He is sitting in my daughter’s room. This is her new bed, but the dragon is still on the wall. There are a lot of things on her bed, because she likes it this way. Her green handbag is in the middle of the bed and so is her teddy-bear. Or is it his teddy-bear? I don’t know for sure. Both of them have a lot of soft toys. This young man is reading a book. Hogy tovább tudjunk lépni, és el tudjuk mondani azt, ami a képekről eszünkbe jut, egy másik jelen időt is meg kell jegyeznünk. Ha általában akarunk valamiről beszélni, Simple Present igeidőt kell használnunk. Az igeidő magyar neve egyszerű jelen idő, és általános, vagy ismétlődő cselekvésekhez használjuk. Alakja: az ige első alakja ( Plain Infinitive ) illetve egyes szám harmadik személyben –s személyragot kap. Ez az egyik olyan igeidő, amelyikhez állító mondatban nem használunk segédigét, de tagadó illetve kérdő mondatba kell do és egyes szám harmadik személyben does. Legyen a példamondatunk az, hogy Szeretem a csokoládét. Szereted a csokoládét. Szeretjük a csokoládét. Szeretik a csokoládét. – I like chocolate. – You like chocolate. – We like chocolate. – They like chocolate. Ha ezekben a személyekben kérdezünk, vagy tagadunk a do segédigét használjuk. Do you like chocolate? We don’t like chocolate. Egyes szám harmadik személyben az állító mondat: He/She likes chocolate. A kérdő mondat: Does he/she like chocolate? A tagadó mondat: He/She doesn’t like chocolate. A kérdő és a tagadó mondatban a segédigén már jelöltük, hogy egyes szám harmadik személyről van szó, ezért még egyszer az igén már nem jelöljük. Az angol igen takarékos nyelv, amit egyszer elmondott, azt még egyszer nem mondja. Lépjünk vissza a képekhez, és egészítsük ki a mondanivalónkat általános dolgokkal, például így. 19 My elder daughter doesn’t like getting up early, especially in winter. Az idősebbik lányom nem szeret korán kelni, főleg nem télen. She says it’s too cold to get up, so she likes having breakfast in bed. Azt mondja, túl hideg van felkelni, így szeret ágyban reggelizni. I usually make her a sandwich if she asks me to. Általában csinálok neki szendvicset, ha megkér. It’s strange, that the cat is not there with her. Furcsa, hogy a macska nincs ott vele. When she is at home, the cat usually sleeps in her room and comes out only when she comes out. Amikor itthon van, általában a macska ott alszik a szobájában és csak akkor jön ki, amikor a lányom is kijön. This is her old furniture. Ez a régi bútora. Now she has more shelves and wardrobes to keep her things in, but most of the time all her things just lie around in her room. Most több polca és szekrénye van ahol tarthatja a holmiját, de általában minden szanaszét hever a szobájában. She doesn’t tidy up her room very often. Nem túl gyakran rak rendet a szobájában. What does she do then? Akkor mit szokott csinálni? When she is at home she sleeps most of the time, or works at some project for her studies or listens to music or plays computer games. Amikor itthon van, legtöbbször alszik, vagy valamin dolgozik, ami a tanulmányaihoz kell, vagy zenét hallgat, vagy számítógépen játszik. She goes to college and works part- time, so she is always very busy. Főiskolára jár és mellette részmunkaidőben dolgozik, így mindig nagyon elfoglalt. Gyakoroljunk több képpel. Néhányról írjuk is le a mondanivalónkat, de a többiről csak gondoljuk végig, hogy mit is mondanánk. Sőt mondjuk is el hangosan, mi jut eszünkbe, ne felejtsük el, nem kell aktív hallgatóság, nekünk fontos, hogy halljuk a saját hangunkat. Hány óra van? – What’s the time? Egy óra, két óra stb. – It’s one o’clock. It’s two o’clock… etc. Délután is! Nincs tizenöt óra, csak délután három. – It’s three o’clock in the afternoon/ p.m. Negyed egy. Negyed kettő. stb. – It’s quarter past twelve. It’s quarter past one…. etc. Fél egy, fél kettő stb. – It’s half past twelve. It’s half past one. … etc. A negyed egy az negyedórával múlt tizenkettő. A fél egy az fél órával múlt tizenkettő. Fél után a következő órához számolnak, így a háromnegyed egy az negyedóra múlva egy . – It’s quarter to one. A rendszer ugyanez, ha percekről van szó. Félig az előző órához, fél után a következő órához viszonyítják. 12.05. – five past twelve 12.10. – ten past twelve 12.20. – twenty past twelve 20 12.25. – twenty-five past twelve 12.35. – twenty-five to one 12.40. – twenty to one 12.50. – ten to one 12.55. – five to one Először mondjuk a percet, utána az órát, mert az angolban a kisebb egység áll elöl. Az o’clock csak az egész óráknál áll, de el is maradhat. Mikor? Egykor. – What time? At one (o’clock). Egy körül. – At about one (o’clock). Mindenki emlékszik Micimackóra, nem? A csekély értelmű medvebocs tizenegykor szokott valamit enni. Winnie-the- Pooh usually eats something at about 11. Tizenegy óra van. Micimackó tízóraizik. It’s 11 o’clock. Pooh Bear is having his elevenses. Az első mondatban azt mondjuk, amit Micimackó általában csinál, tehát Simple Present, a második mondatban azt, hogy éppen most mit csinál, tehát Present Continuous az igeidő.( A tízórai angolul tulajdonképpen tizenegyórai, elevenses, mert az angol iskola kilenckor kezdődik, a délelőtti szünet, amikor enni lehet tizenegykor van.) Most vegyük elő a füzetünket újból, és írjuk le, hogy mit szoktunk csinálni hétköznaponként, valahogy így: On weekdays I usually get up at six. Then I go to the bathroom and have a wash, clean my teeth and get dressed. I usually wear jeans and T-shirts for work in the summer. Then I have breakfast, usually a cup of coffee and a sandwich and start to work. I start work at half past eight, so I usually leave home at ten to eight. I usually walk to work, but sometimes when I’m late I drive. It takes twenty minutes to get there. I usually have a lot to do in the morning, but sometimes at 11 I stop for a coffee. I have lunch at work at about one. Sometimes I have lunch in the cafeteria, but most of the time I take a sandwich from home. I have only half an hour lunch break, so I can’t go to a restaurant or go home for lunch. I finish work at about four in the afternoon, then on my way home I do the shopping. When I get home I usually cook some dinner and we have dinner when my husband comes home from work at about six. When my daughters are at home they usually eat before six because they watch their weight and say it’s unhealthy to eat after six. After dinner I do the washing up, have a chat with my family and watch TV. I don’t like watching TV too much, but my husband does, I usually watch the TV news and then read a book. He always watches the Hétköznaponként általában hatkor kelek. Aztán kimegyek a fürdőszobába, megmosakszom, fogat mosok és felöltözöm. Általában farmert és pólót hordok munkába nyáron. Aztán megreggelizem, általában iszom egy kávét és eszem egy szendvicset és munkába indulok. Fél kilenckor kezdek, így általában tíz perccel nyolc előtt indulok. Általában gyalog, de, ha késésben vagyok , néha kocsival. Húsz percig tart az út. Délelőttönként mindig sok a dolgom, de néha tizenegykor megállok kávézni. A munkahelyemen ebédelek egy óra körül. Néha a büfében ebédelek, de legtöbbször otthonról viszek szendvicset. Csak fél óra az ebédidő, így nem mehetek étterembe vagy haza ebédelni. Délután négy körül végzek és hazafelé menet szoktam bevásárolni. Amikor hazaérek általában főzök valamit vacsorára, és amikor a férjem hat körül hazaér a munkából, vacsorázunk. Amikor a lányaim itthon vannak, ők hat előtt szoktak vacsorázni, mert vigyáznak a súlyukra, és szerintük egészségtelen hat után enni. Vacsora után elmosogatok, beszélgetek a családommal és tévézek. Nem nagyon szeretek tévézni, de a férjem igen. Én megnézem a híreket, aztán olvasok. Ő mindig megnézi az esti filmet és az 21 evening film and the late night film , too. We go to bed at about 10, but he watches TV from bed and sometimes he switches it off only after midnight éjszakait is. Tíz körül le szoktunk feküdni, de ő az ágyból nézi a tévét és néha csak éjfél után kapcsolja le. Több nyelv tanulásával is megpróbálkoztam. Az angol a negyedik volt a sorban. Gyerekkoromban oroszt és németet tanultam. Szerettem volna franciát is tanulni, de nagyon nem ment, így abbahagytam. Felnőttként tanultam lengyelül, igen gyorsan, igen magas szintre jutottam. Ezt a hasábos elrendezést a lengyel nyelvkönyvekben láttam, ahol angol volt a másik nyelv. Nagyon könnyen meg tudtam ezek segítségével jegyezni a mondatszerkesztést és bár biztos vannak ilyen típusú nyelvkönyvek magyar és idegen nyelv vonatkozásában is, én nem találkoztam velük. Pedig szerintem felnőtt nyelvtanulóknak hasznos lehet. Nem is kell még egyszer elmondanom, ugye, hogy amikor Ön alkot ilyen szöveget ne találja ki magyarul előre, hogy mit is szeretne a világgal közölni. Az anyanyelvén egy icipicit jobban tud, mint angolul, és nagyon el tudja venni az ember kedvét, ha nem tudja kifejezni azt, amit szeretne. Gyerekkorában ilyenkor visítani és toporzékolni kezdett, vagy valami hasonló, ezt azért négy év fölött már nem illik, tehát, használja azt, amije van, és mindjárt angolul találja ki, mit szeretne mondani. Meg kell tanulni idegen nyelven gondolkozni, ha folyamatosan akar beszélni, ha a magyart beilleszti a képbe, csak magát lassítja. Találjon ki szövegeket magáról, a családtagjairól, vagy amiről csak akar. Nem kell ehhez sem sok előkészület, sem sok idő. Egyszerűen gondolja végig, hogy mit mondana róluk, ha valaki kérdezné. Jó gyakorlat megint, ha kitalál kérdéseket, leírja őket egy papírra, és magában válaszol a kérdésekre. Soha nem egy egyszavas mondat a válasz, válaszoljon olyan információgazdagon, ahogy csak tud. Mondhat magában lesújtó véleményt is, úgyse hallja senki. A lényeg az, hogy fogalmazzon magában angol mondatokat. Elindulásképpen itt van egypár kérdés: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. What do you like doing in your free-time? What does your husband/wife/boyfriend/girlfriend/brother/sister do? How are your weekends different from your weekdays? How do you usually spend the evenings at home? Do you often go out? Do you sometimes go to the cinema or to the theatre? Why do you study English? What is your day at work like? What are you doing at the moment? How do you share housework in your family? Színek, tulajdonságok, állatok, azaz, még mindig képleírás. 22 Ez egy kiállítás a lányaim plüssállataiból. Milyen állatok is vannak a képen? kacsa rénszarvas nyúl nyuszi teknős rozmár jegesmedve szamár tigris csirke medve játékmackó duck reindeer rabbit bunny turtle walrus polar bear donkey/ass tiger chicken bear teddy bear Milyen színű? − What colour? fehér white sárga yellow narancs orange barna brown kék blue zöld green ibolyakék/ lila violet fekete black szürke grey (US gray) rózsaszín pink piros red sötétkék – dark blue, világoskék – light blue, zöldeskék – greenish blue állati testrészek: leg – láb beak – csőr antler – agancs paw – mancs 23 ear – fül tusk – agyar shell – páncél (teknősé, egyébként kagyló is) What colour is the duck? It’s yellow, only its legs and beak are orange. It is – Ez… There is – Van…. Ha valaminek a helyét, vagy létezését akarjuk mondani, vagy véletlenül helyhatározóval kezdtük a mondatot, a there is/ there are szerkezetet használjuk. What’s this? – Mi ez? It’s a duck. – Ez egy kacsa. What’s there in the picture? – Mi van a képen? There are a lot of plush animals. – Egy csomó plüssállat. (van) Jegyezzük meg: in the picture – a képen in the street – az utcán in the sun – a napon Milyen? Ha ez egy egyszerű kérdés, akkor What is it like? és az it helyére lehet behelyettesíteni azt a dolgot, amiről érdeklődni akarunk. What is your new boyfriend like? – Milyen az új fiúd? Well, he is absolutely fantastic. – Hát, egyszerűen csodálatos. Milyen nagy a jegesmedve? – How big is the polar bear? Milyen színű a jegesmedve? – What colour is the polar bear? Milyen – how + melléknév, what + főnév nemcsak kérdésben, hanem felkiáltásban is. Milyen szép! – How beautiful! Micsoda szépség! – What a beauty! Hogy néz ki? What does it look like? It looks good. – Jól néz ki. It looks like a green frog. – Úgy néz ki, mint egy zöld béka. Ha csak melléknevet mondok azt közvetlenül tehetem az ige után, ha főnevet, kell hozzá a „mint”, azaz’like’. Kérdésnél a ’like’ mindig ott van az ige után. Az összes többi érzékelést kifejező ige, hangzik – sound, tapintása van – feel, íze van – taste, szaga van – smell, is ugyanígy viselkedik. What does it sound like? – Hogy hangzik? It sounds like a rock concert. – Úgy hangzik, mintha rock koncert lenne. What does it feel like? – Milyen? (tapintásra, hőérzetre) It feels cold. – Hideg. What does it taste like? – Milyen az íze? The soup tastes salty. – Sós a leves. What does it smell like? – Milyen szaga van? It smells like bad eggs. – Záptojás szaga van. Nemcsak egy jelzőt használhatunk a főnevek előtt, hanem többet is. Az egyelemű jelzők a jelzett szó előtt állnak, a kifejezésértékű jelzők viszont mögötte. Az egyelemű jelzők körülbelül úgy állnak a főnév előtt, mint a magyarban, de a pontosság kedvéért a szabály a következő: névelő vagy szám általános nagyság, tulajdonság alak kor szín nemzetiség főnévi jelző főnév, azaz a 24 hasonló the that these some jelzett szó first one two strong nice expensive big small round new old young red blue green French garden American village Lithuanian north frog house book post-office Ezek csak példák, nem lehet őket értelmes szerkezetté összeolvasni, és főleg ennyi egy mondatban nem szokott szerepelni. Nyugodtan hagyatkozzunk a megérzéseinkre, nem sokban különbözik a magyartól. Ha emberekről beszélünk, gyakran van olyan jelzőkre szükségünk, hogy kékszemű, vagy hosszú fekete hajú. Főnevekből kétféleképpen gyárthatunk jelzőt: blue-eyed – kékszemű one-armed – félkarú hard-hearted – keményszívű, azaz összekötjük őket kötőjellel, és –ed végződést teszünk hozzá, és a főnév elé tesszük. blue-eyed girlkékszemű lány Ha ennél bonyolultabb a helyzet, azaz nem tudjuk ilyen egyszerűen összekapcsolni a dolgokat, akkor a főnév előre kerül és with elöljáróval tesszük hozzá a tulajdonságot, pl. hosszú fekete hajú nő – a woman with long black hair Váltogatni is lehet ezeket a szerkezeteket, pl . a blue- eyed girl with long blond hair Ha a ruhájáról is akarok valamit mondani, akkor a wearing – viselő szó fog segíteni. This blue-eyed girl wearing a red T-shirt is my friend. – Ez a kékszemű, piros pólós lány a barátom. Most már nagyon sok típusú mondatot tud, bármilyen képet leírhat vele. Vegye csak elő a családi fotóalbumot, és gondolja végig, hogy mit is mondana a képekről. Érdemes egypárat végig is mondani, sőt leírni a gyakorlófüzetbe, ugyanis nagyon gyakran az a nyelvtanuló problémája, hogy nem tud kitalálni dolgokat. Mint minden, a fantáziánk is jobban működik, ha gyakorolunk. Mivel a hosszabb mondatokat is be kell építeni a gondolkodásunkba, a hétköznapi tárgyakról mondjunk kissé többet magunkban, mint a puszta megnevezésük. Ez is jó unaloműző, bárhol is kell várakoznunk. Nyugodtan elemezgessük magunkban az embertársainkat angolul. Használjuk az elöljárókat, a jelzős szerkezeteket, és a neki van – he/she has és az ő visel – he/she is wearing igéket. Pl.: The man opposite me is tall. – A velem szemben lévő férfi magas. He has a big nose and big ears. – Nagy orra és nagy füle van. He is wearing black trousers and a pink shirt. – Fekete nadrágot és rózsaszín inget visel. I think pink shirts are ugly. – Szerintem a rózsaszín ing ronda. The woman next to him is his wife, I think. – A nő mellette a felesége, azt hiszem. She is a short, fat woman with long brown hair. – Ő egy alacsony, kövér, hosszú barna hajú nő. Her shoes look uncomfortable. – A cipője kényelmetlennek látszik. És így tovább. Mindennek megvan a maga története… Még a plüssállatoknak is. Például az a középen levő fehér nyuszi az egyik legrégebbi játék, még azelőtt vettem, hogy a lányom megszületett volna, tehát idősebb mint ő. De elmondhatnám a nagy fehér maci történetét is, vagy a svéd rénszarvasét illetve bármi más történetet a múltból, csak tudnom kellene hozzá a múlt időket. Tehát , ha tudom mikor történtek a dolgok illetve lezáródtak, befejeződtek a múltban, múlt időket, azaz Past Tense-t használok. Ezekhez az igeidőkhöz szükséges meghatározni, hogy mikor történt a cselekvés. Ezt megtehetjük a szövegkörnyezettel, mint amikor a plüssállatok történetét akartam mondani, vagy másik igével, ami egyszerre történt az eredeti cselekvéssel, mert kölcsönösen meghatározzák egymás idejét, például: amikor ezt komponáltam, a Dunán egy kompon álltam, vagy pedig tehetünk a mondatba egy konkrét időhatározót, mint például tegnap, öt évvel ezelőtt, a tizenötödik században stb… Kezdjük a legegyszerűbbel, amit magyarul úgy is hívnak, hogy egyszerű múlt, vagyis Simple Past Tense. 25 Használhatjuk az általános és ismétlődő cselekvések kifejezésére a múltban, illetve, ha több ilyen idejű igét használunk egy mondatban az azt jelenti, hogy a cselekvések egymás után történtek a maguk logikai sorrendjében, tehát ez az igeidő a legalkalmasabb történetek mesélésére. Az alakja legtöbbször ige+-ed, például wanted, listened, helped, persze az e végű igékhez nem teszünk még egy e-t, pl: liked. Kiejtésben van különbség, mert a magánhangzóra ill. zöngés mássalhangzóra végződő igéknél a kiejtés /d/ pl: enjoyed, listened. A zöngétlen mássalhangzóra végződőek esetében a kejtés /t/ pl: liked, washed Csak a –t, -d végűeknél /id/ a kiejtés pl: mended, wanted A legtöbb ige rendes, de van egy táblázatra való rendhagyó ige, amit a könyv elején megtalál. Ez a másik igeidő, amelyiknél az állító mondatban nem használunk segédigét. Viszont tagadáshoz és kérdéshez nélkülözhetetlen a segédige, használjuk azt, hogy did minden személyben. Az ige első azaz infinitive alakban fog állni a segédige mellett, mert ha már valamit jelöltünk a segédigén, még egyszer már nem jelöljük máshol. Mondjuk egy Simple Past állító mondatot. Yesterday I got up late. – Tegnap későn keltem. tagadást: I didn’t get up at 6 as usual.- Nem keltem fel hatkor, mint rendszerint. kérdést. What time did you get up? – Mikor keltél? Most mondjuk el, mit csináltunk tegnap, körülbelül így: Yesterday I got up late. I just wanted to sleep in a little but it got really very late when I got up. Then I got dressed and went to the shop. I bought some food for breakfast and some newspapers. Then I walked home.I had breakfast then cleared the table. I didn’t do the washing up. I did it later, in the afternoon. It was Sunday yesterday, so I didn’t have to work. I just watched TV and read the papers in the morning, then cooked something for lunch. After lunch I played some computer games then read a book. In the afternoon I did the washing up, washed the clothes and hang them out to dry. In the evening I went for a walk with my family and we had some ice- cream and beer. That is my husband and my daughter’s boyfriend had some beer, my daughter had some ice-cream and I didn’t have anything, because I felt unwell. The weather was a little cool and windy. We came home after dark and after a shower I went to bed and fell asleep. The others watched the film on TV but I didn’t.It was some thriller, and I thought it was stupid. Most pedig meséljünk el egy történetet a gyerekkorunkból. Tegnap későn keltem. Csak egy kicsit akartam tovább aludni, de már nagyon késő volt, mikor felkeltem. Aztán felöltöztem és lementem a boltba. Vettem valami kaját reggelire, és pár újságot. Aztán hazaballagtam. Megreggeliztem és leszedtem az asztalt. Nem mosogattam el. Csak később, délután. Tegnap vasárnap volt, így nem kellett dolgoznom. Tévéztem és újságot olvastam délelőtt, aztán főztem valamit ebédre. Ebéd után játszottam a számítógépen, aztán olvastam egy könyvet. Délután elmosogattam, kimostam és kiteregettem. Este a családommal sétálni mentünk és fagyiztunk meg söröztünk. Azaz a férjem és a lányom barátja sörözött, a lányom fagyizott, én nem ettem semmit, mert nem éreztem jól magam. Kicsit hűvös és szeles volt az idő. Sötétedés után mentünk haza és zuhanyozás után lefeküdtem és el is aludtam. A többiek egy filmet néztek a tévében, de én nem néztem. Valami krimi volt, szerintem hülyeség. 26 When I was a child I lived in a very big old house. I liked that place very much, because it was so big, and it was in the middle of a vineyard. There was a small garden around it with mostly bushes and flowers, and there was a backyard, where we had some vine, actually grapes for eating and between the rows we could grow some vegetables. Nothing like carrots or peas grew well, because there were too many stones in the soil, but we tried. The house was built on the hillside, so the yard sloped gently. In the lower regions there was a farmyard, with buildings for the chickens or whatever animals we had. Most of the buildings we used for storage, but there was a henhouse, a barn and a pigsty. We had pigs for some years, but later we had only chickens.My grandmother had ducks sometimes, and in those years we could eat fried fat ducks in winter. Behind the buildings there were big bushes, mainly lilac, and steps from the garden to the section where my father had some peach trees and his special flowers. Me and my brother sometimes sat on these steps and watched the insects and the lizards on long warm summer afternoons. We had the freedom to roam the vineyards freely, only we couldn’t go as far as the railway track and on the other side as far as the road. But we didn’t want to. The whole place was very big and for us it meant the whole world. There was another house next to ours, but it was empty. People worked there when there was some work to do there. Most of the time there was nobody there only an old man who was a kind of a supervisor and watched over the whole place. Me and my brother liked him very much because he was a nice old man. We often spent the afternoons talking to him or following him when he made his round trips around the place. He didn’t tell us stories or played with us, he talked to us as if we were his equals and we enjoyed that. We didn’t have too much company, it was a small place, the houses were far from each other , and there were not many children and none of our age. My brother is two years older than me. He had some friends in the next village where we went to school, though not many, because he never liked playing football or fighting, which was entertainment number one for the other children in the village. I didn’t have any friends until I started the upper classes of the elementary school. There I met a completely new bunch of people and made some friends with the new girls. Those children I went to kindergarten and the lower classes with didn’t like me, because I didn’t believe in groups and didn’t want to belong to one or the other little girl’s circle of friends. Also, I didn’t enjoy playing girlish games, I rather read a book . I taught myself how to read when I was only four, Actually, I can’t remember the times I couldn’t read. I remember that my father read me some book, and I enjoyed listening to it, but not because I couldn’t read the book for myself, but because I enjoyed his company. And of course I didn’t like the other girls, I thought they were childish and stupid. Amikor gyerek voltam egy nagy házban éltem. Nagyon szerettem azt a helyet, mert olyan nagy volt és egy szőlőskert közepén volt. Volt egy kis kert körülötte főként bokrokkal és virágokkal, és volt egy hátsó kert, ahol nekünk is volt szőlőnk, csemegeszőlő, megenni való, és a sorok között termelhettünk zöldséget. Semmi sem termett jól, az olyasmi sem, mint a répa vagy a borsó, mert túl sok volt a kő a talajban, de azért próbálkoztunk. A ház hegyoldalra épült, így az udvar enyhén lejtett. Az alsóbb régióban volt a gazdasági udvar, épületekkel a csirkék vagy a másmilyen állatok számára. A legtöbb épületet lomtárnak használtuk, de volt tyúkól, fészer és disznóól is. Pár évben voltak disznóink, de később csak csirkék. A nagyanyámnak néha voltak kacsái, és azokban az években ehettünk sült kövés kacsát télen. Az épületek mögött nagy bokrok voltak, leginkább orgona, és a lépcsők a kertből, amelyek arra a részre vezettek, ahol apám barackfái és különleges virágai voltak. A bátyámmal néha ezeken a lépcsőkön ültünk és a rovarokat és a gyíkokat néztük a hosszú meleg nyári délutánokon. Szabadon kószálhattunk a szőlőben, csak a vasúti sínekig nem mehettünk, és a másik oldalon az útig. De nem is akartunk. Az egész hatalmas volt és számunkra az egész világot jelentette. Volt egy másik ház is a mienk mellett, de üres volt. Az emberek dolgoztak benne, ha ott kellett valamit csinálniuk. Legtöbbször nem volt ott senki, csak egy öregember, aki amolyan felügyelő volt és az egészre vigyázott. Nagyon szerettük őt a bátyámmal, mert igen kedves öreg volt. Gyakran azzal töltöttük a délutánt, hogy vele beszélgettünk, vagy vele mentünk a körútjaira. Nem mesélt nekünk történeteket, nem is játszott velünk, úgy beszélt velünk, mintha vele egyenrangúak lennénk és ez tetszett nekünk. Nem volt valami nagy társaságunk, kicsi hely volt, a házak messze voltak egymástól és nem volt sok gyerek, velünk egykorú egy sem. A bátyám két évvel idősebb, mint én. Neki volt pár barátja a szomszéd faluban, ahová iskolába jártunk, bár nem sok, mert sosem szeretett focizni vagy verekedni, ami a legjobb szórakozás volt a falubeli gyerekek számára. Nekem nem voltak barátaim, amíg el nem kezdtem az általános iskola felső tagozatát. Ott egy csomó teljesen új emberrel találkoztam, és összebarátkoztam néhány új lánnyal. Azok a gyerekek, akikkel óvodába és alsó tagozatba jártam nem kedveltek, mert én nem hittem a klikkekben és nem akartam egyik vagy másik kislány baráti köréhez tartozni. Egyébként sem szerettem kislányos játékokat játszani, inkább könyvet olvastam. Magamtól tanultam meg olvasni négyéves koromban. Igazából nem is emlékszem azokra az időkre, amikor nem tudtam olvasni. Emlékszem, hogy apám olvasott fel valami könyvből, és élveztem hallgatni, de nem azért mert nem tudtam volna olvasni magamnak, hanem mert élveztem a társaságát. És persze én sem szerettem a többi lányt, szerintem gyerekesek és ostobák voltak. Ha a történetünket igazán életszerűen akarjuk elmesélni, szükségünk van még egy múlt időre a Past Continuous Tense-re, aminek a magyar neve folyamatos múlt idő. A folyamatos most is azt jelenti, hogy éppen folyamatban 27 lévő. Egy igés mondatban azt jelenti, hogy a cselekvés éppen akkor történt, amikor dupla időhatározóval legalább napszak pontossággal meghatároztuk. Pl. Mit csináltál tegnap este hatkor? – What were you doing at 6 yesterday evening? Az igeidő alakja a was, were és az ige+ing I was és he/she/it was, minden más személyben were. Amikor meséljük a történetünket, azaz több igés mondatben van rá szükségünk, akkor a Past Continuous Tense, Simple Past Tense összeállítás azt jelenti, hogy valami történt és közben hirtelen történt valami más. Pl: Épp a tévét néztük, amikor valaki csengetett. We were watching TV when somebody rang the bell. Mit csináltál, amikor hazaértem? What were you doing when I came home? Ha több Past Continuous Tense kerül egy mondatba, azt jelenti, hogy több cselekvés egyszerre, egymás mellett futott. Amíg mi dolgoztunk, a többiek fociztak. While we were working, the others were playing football. Fordítsuk visszafelé, ha a mesénknkben olyan dolgokat mondunk, amelyek szépen, sorban , egymás után történtek, akkor használjunk Simple Past Tense igéket. Ha valami valami mással egyszerre történt, akkor használjunk Past Continuous Tense-t az eredeti cselekvésre, ami ezt félbeszakította, az Simple Past Tense, illetve, ha azt akarom mondani, hogy a két cselekvés egymás mellett sokáig futott, akkor két Past Continuous Tense – t. Alsó tagozatos házi feladat, hogy írjunk mesét. Írjunk most angol történetet, használjuk a kétféle múlt időt, és persze az általános igazságokra a Simple Present Tense-t. A lányom alkotta a következő örökbecsű irodalmi művet, amelyet idemásolok példaképpen. The Careless Bearcat Once upon a time there was a big forest. In the middle of the forest lived a bearcat. This animal was very special, so a hunter wanted to catch it. The hunter was desperate to catch a bearcat so he made traps everywhere and put different things in them because he didn’t know what bearcats liked to eat. But the bearcat didn’t go into any of them. It didn’t like the things that were in the traps. One day the hunter put some gingerbread into his next trap and when he went to examine it there was the bearcat sitting in the trap. It ate up all the gingerbread and as its tummy was full, it couldn’t run away. So the hunter took it home and wanted to put the bearcat into a cage, but it was too fat and couldn’t go in. The hunter had no larger cage so he just closed the door and went to bed. But at night the bearcat opened the door, went to the pantry and ate up all the gingerbread the hunter had at home. It was quite a lot, so it felt sleepy and went to the bed where the hunter was sleeping and curled up at his legs. Next morning the hunter woke up and saw the sleeping bearcat at his feet and he thought the bearcat would make a cute pet, so they became good friends. There was only one problem. He had to bake fresh gingerbread every day. Az óvatlan medvemacska Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy erdő. Ennek a közepében élt a medvemacska. Nagyon különös állat volt, ezért egy vadász meg akarta fogni. Mindenképpen meg akarta fogni, ezért mindenhová csapdákat rakott le, és tett beléjük mindenfélét, mert nem tudta, mit szeret a medvemacska. De az nem esett a csapdákba. Nem szeretett semmi olyasmit, ami a csapdákban volt. Egy szép napon a vadász mézeskalácsot tett a következő csapdába, és amikor ment, hogy megnézze, ott ült a medvemacska. Megette az összes mézeskalácsot, tele volt a pocakja, nem tudott elszaladni. Így a vadász hazavitte, és be akarta tenni egy ketrecbe, de a medvemacska túl kövér volt és nem fért bele. A vadásznak nem volt nagyobb ketrece, ezért csak becsukta az ajtót és lefeküdt aludni. De a medvemacska éjszaka kinyitotta az ajtót, kiment a spájzba és felfalta az összes mézeskalácsot, ami csak volt. Márpedig volt bőven, így elálmosodott és bemászott abba az ágyba, ahol a vadász aludt, és összekuporodott a lábánál. Másnap reggel a mikor a vadász felábredt, meglátta a medvemacskát a lábánál aludni és arra gondolt, hogy a medvemacska aranyos házikedvenc is lehetne, és jó barátok lettek. Csak egy baj volt. Ezután a vadásznak minden nap friss mézeskalácsot kellett sütnie. 28 Interneten olvastam a következő történeteket. Olvassa el őket egyesével, és gyártson kérdéseket róluk a füzetébe. Amikor ezzel kész van, nézze át a kérdéseket, gondolatban válaszolja meg őket, végül pedig összefüggően próbálja elmondani a történetkéket. Például az első történethez tartozó kérdések lehetnek a következők: -Is the speaker’s sister older or younger than her? -Did they get on well when they were children? -What did her sister look like? -Was she religious? -Did she go to church when she turned 15? -Who cooked on Sundays? -Did she cook well? -Could the speaker’s mother cook well? 1. Before I was born, my sister was the princess of the house. She was nine when I popped on the scene and she turned into a sullen, angry child and later an unhappy adult. I was 22 before she forgave me for living. My sister was 12 years old when she confirmed in the Methodist Church in our town on Long Island. I think she looked beautiful. By the time she got to be 15 though, she didn't want to go to church anymore. So my mother said that she'd then have to prepare the Sunday midday meal, so that she wouldn't be idle. We had great dinners- she turned out to be a super cook, much better than mom. 2. There are about more than half a dozen of pictures of me and my cousin Eric at home. He is five months older than me, and we grew up together. We played everyday in the backyard, and the big tree out there was a spaceship, a giant octopus...or whatever it needed to be to get our adventure going. He liked to punch me on the back just to see me grasp for air. I don't remember a day that he didn't make me cry. My mom scolded him, saying that that was no way of treating a lady. That was the first time that I recall being referred to as "a lady". After our sixth birthday, Eric came to visit on weekends only. After our fifteenth birthday, I rarely saw him. He was "in a band". He never went to college. Around 20 years of age, he showed up at family parties with a different girlfriend every time, and he already had a pretty stable job at a reputable loaning agency. Eric married at age 25 to a rich girl (a co-worker), and a year later he started an independent financial consultation business, or something like that. 3. This picture looks like my school portrait from third grade. I had a similar hairstyle, one that my mother prided herself on because she cut it herself and the blunt cut was perfectly straight. She'd sit me on the kitchen stepchair (the kind where the seat pulls up to make it a step ladder for reaching cans on the top shelf of the pantry), and she'd tell me to sit still. When the scissors tickled the back of my neck I'd squirm, only to get poked by the scissors when I moved. Like the girl in this picture, I also had a space between my two front teeth that everyone thought came from sucking my thumb, which I did until I was twelve. My mother blamed Dr. Spock for my thumb-sucking: she'd read in his book that she should take me off the bottle at one and a half, too soon she now insists. When I immediately started sucking my thumb, she turned again to Spock, but read that she should not to give in. Most of all, I remember the comfort of sucking my thumb...I couldn't go to sleep without it. But sleepovers were tough. I'd wait until the other girls were asleep, or I'd roll over and hide under the covers. My very best friend, Roxanne, knew I sucked my thumb but she didn't care. One night my thumb didn't taste good anymore...it's as simple as that. My teeth gradually grew together and everyone in my family considered it good fortune that I didn't need braces. 4. It's never easy, isn't it, when you're in a foreign land. I was born in UK and then moved to Singapore. I remembered the first time I came to Indonesia (I was 8 years old), people were speaking to me in Bahasa which I didn't understand at that time. Dad's Indonesian, mom's Japanese so we only speak English at home. I don't blame these people, I mean, we're Asians - mom looks like Chinese Indonesian and I look in-between the two. When we order food, dad would speak in Bahasa and when the waiter directed a question at mom and I, we would smile to the waiter and look at dad for translation. "You're not Indonesians?", that's what we always got. 29 I recalled telling my dad that I hate having to fit-in in school. In UK, there were only 2 Asians in the whole school. In Singapore, I was known as the Indo girl who doesn't speak Bahasa in school. What's worse is that I have to learn Bahasa Melayu as a 2nd language. It was so confusing, even dad got confused. My parents managed to change my school then where I could omit the 2nd language. When I was in high school, I always complained to my parents that I'm tired of explaining to people at school my background. At least now I could write and speak Bahasa Indo moderately, still learning. I still have to explain to people though why I don't speak Japanese once they find out that my mom's a Jap. Well, I guess I have to learn Japanese soon! For now, I'm happy that each time I return to Jakarta, I feel a great sense of belonging..... 5. Helm’s Bakery For anyone who was living in Southern California prior to 1969, the Helms' man was a welcome sight. Helms' Bakery, based in West Los Angeles, sold their goods one of two ways: They had outlet stores, just like other bakeries where day-old items were sold. The other, more popular way was a little yellow panel truck that went from neighborhood to neighborhood. Inside the truck were more baked goods than one would find in a supermarket, a cash register, and barely enough room for the driver/vendor. Generally, the Helms man would arrive in neighborhoods about the time we kids were coming home from school. If we were fortunate to be at the end of the route (about 4:30-5:00 in the afternoon), and if it were hot, the driver would either sell us his doughnuts for a couple of pennies or give them away. There was no air conditioning in the truck and so he couldn't keep them (bread kept pretty well). My mom could never figure why the Helms' Thrift Shop never had doughnuts! She had the idea they were so good that they sold out quickly. Well, Mom, if you're reading this right now, I can tell you the reason why I had such a poor appetite on those hot days when I was 6-10 years old and I wouldn't eat my supper: That Helms man kept stuffing me with doughnuts! It was his fault! 6. Some Things Don't Taste as Good Now! Most of my memories of food during my childhood are from the times I lived with my Morgan grandparents in Vardaman. They had a garden plot and raised most of the vegetables that we ate. A small area at the end of the garden was used to raise a few chickens for their eggs. Except for meals where special company was expected, we rarely had chicken. Although I helped plant the garden, hoe it, and pick the vegetables, I can't remember all that we grew. The main vegetables I remember were Irish potatoes, butterbeans, okra, crowder peas, blackeyed peas, tomatoes, cabbage, English peas, corn, runner beans, purple hull peas, carrots, cantaloupe, squash, and hot pepper. These must have been the vegetables that Papaw and Ninny Morgan (as we called them) were used to growing and liked. Other family gardens in Vardaman had these vegetables as well as such things as eggplant and bell pepper. Our meals were all similar. Breakfast usually consisted of oatmeal and toast or eggs, biscuits, and gravy. The main meal of the day was dinner, served around noon. This meal always had fresh cornbread and potatoes (boiled and then thickened with flour). A couple of vegetable dishes (depending on what was in season, but usually including one pea or bean dish) rounded out the meal. The evening meal, supper, usually consisted of the left-overs from the noon meal. The cornbread would be wrapped in a moist cloth and reheated in the oven and the vegetables would be warmed up as well. If they were in season, fresh sliced tomatoes would accompany both dinner and supper. When they first moved to Vardaman from Reid, my Morgan grandparents lived on the highway just east of the town limits and had room for a cow. This provided their milk and butter. Almost all of the milk was allowed to "sour" and was then churned. After the butter was collected, the buttermilk was saved and this was the form of milk most often drank. When they moved into town, they bought fresh milk from a family down the street who were still keeping a cow. Vegetables that I buy in the supermarkets now just don't taste as good as the ones that I remember. The tomatoes are picked green and are forced to turn red by being exposed to a gas. Even the so-called 'vine-ripened' ones in the supermarkets are hard and have little taste. 30 7. Melanie - remembers her first day: I don't really remember walking in on my first day of school, but I do remember that I met a girl called Sophie. Sophie was really kind and we soon became best friends!! There was also a boy called Jordan who used to chase me around the classroom and in and out of the play area trying to catch me!! I once went to Sophie's house and she had swings in her back garden, we went on the swings and I fell off, banged my knee and started crying! Overall I had a really good first day at school, and I don't remember crying! I wasn't scared to leave my mom for kindergarten, really. I believe I was the 1st person there. I remember I had a clear & pink backpack, and a pinkish red crayon box. A pink and blue sleeping mat I also had. Mrs. Connell put me to a table in the front. More kids filled the room. I became friends with Ashley and Peggy first. I remember sitting with a group of girls in a circle with a record player toy in front of us. This moment was when I had a terrible accident. From that moment, no one wanted to talk to me, play with me, or even be around me. This went on for 6 years. 8 First day at high school The night before the first day of school, I couldn't sleep. I was too busy worrying. First of all, I worried about what I was going to wear. I wanted to wear something nice, something that set the tone for the year, something that made me feel good. But everything I tried on didn't feel right. Nothing was me. In fact, I didn't know exactly who I was. Anymore. I'd been away to camp all summer. I'd had really close friends at camp, friends I played all-day games of Risk with, friends who I wrote songs with, friends who I swam across the lake with. Now I worried about who I would be friends with at home. I didn't feel close to anybody, especially not to my two former closest friends, Debbie Rose and Karen Bloom, who had spent their summer together. They'd already told me stories about the fun they'd had going water-skiing and riding their bikes to the beach and hanging out with my boyfriend, Eugene Pasillio. I felt on the outside of things. Friendless and unsure of myself. I worried that I would have Mr. Van den Heek for chemistry class. I'd heard that he was a hard grader and gave homework every night. I worried about where my locker would be and where I would eat. I worried about how I would find my classes. My mother said: Don't worry. You'll do just fine. But I didn't feel fine. I spoke to Eugene on the phone. He said that he wasn't worried at all about high school. One teacher was the same as another, one school as bad as the next. But I cared. I was a good student. I wanted to enjoy high school, to do well, to feel part of things. The next day, my teacher called me Shirley instead of Sherri. I couldn't find the chemistry class and Mr. Van den Heek glared at me when I walked in late. I was the last in lunch line. Debbie and Karen ignored me. I couldn't remember the combination to my locker. At the end of the day, I was just happy that it was over. I waited outside for Eugene. He walked out laughing with Debbie and Karen. Then he took my hand. The four of us walked together and talked about our terrible teachers. Eugene did a great imitation of Mr. Van den Heek. Then he turned to me. "I'm building up my shoulders," he said. "Hop on." He squatted down and I put my legs over his shoulders and he lifted me and we walked home that way, my legs dangling over his chest. And I forgot all about Mr. Van den Heek and the strange hallways and the locker that wouldn't open. I forgot about feeling strange and lost and friendless. I felt like I was on top of the world. 31 Miután elolvasgatta ezeket a történeteket, gondolom rájött, hogy ezekhez hasonlókat bármikor csinálhat. Mondja el, sőt, írja le milyen volt az első nap az iskolában, kik voltak a gyerekkori barátai és mit csináltak együtt, egészen odáig, hogy mi történt tegnap. Írjon, vagy találjon ki rövid történeteket. Ha van hozzá türelme és ideje, vezessen naplót angolul. Megéri, higgye el. Most pedig folytassuk az elmélkedést az igeidőkről. Foglaljuk össze, hogy eddig mit is tanultunk! Két jelen időt, és két múlt időt a következőképpen. név alak használat példa Simple Present Tense 1. alak (E/3 1. alak+s) segédige do, does kérdésben, tagadásban am, is are + ige-ing általános és ismétlődő cselekvések a jelenben, ami mindig úgy van éppen most folyamatban lévő cselekvések I like fish. Do you get up early every day? Are you sleeping? I am playing the piano. Simple Past Tense 2. alak segédige did kérdésben, tagadásban általános és ismétlődő cselekvések a múltban, logikailag egymás után következő cselekvések Past Continuous Tense was, were + ige-ing éppen akkor folyamatban levő cselekvések, párhuzamosan egymás mellett futó cselekvések, az az eredeti cselekvés, amit félbeszakít valami más (ami félbeszakítja: Simple Past) I started school in 1964. He got up and went to the bathroom. Did you meet him yesterday? I was watching TV at that time. While she was cleaning the house he was working in the garden. The children were playing when I entered the room. Present Continuous Tense Ez csak a kezdet, összesen tizenkét igeidő van az angolban. azaz négy múlt idő, négy jelen idő és négy jövő idő, de mivel nem akarunk ajtóstól rontani a házba, ezért vegyünk valami egyszerű módot arra, hogy azokról a dolgokról beszéljünk, amelyek még csak ezután fognak megtörténni. Going to – a közeljövő és a szándékaink kifejezésére, illetve, ha látjuk, mi fog történni. will – a távoli bizonytalan jövő kifejezésére és a hirtelen elhatározásokra. I’m going to buy a book next time I go shopping. – Veszek egy könyvet legközelebb, amikor vásárolni megyek. (ez a szándékom) Look at those dark clouds. It’s going to rain. – Nézd azokat a sötét felhőket. Esni fog. Where are you going to put the money? – Hová akarod/fogod tenni a pénzt? Do you think we will have enough time to do the shopping? – Gondolod lesz elég időnk bevásárolni? To the pub? Of course I’ll go. – A kocsmába? Hát persze, hogy megyek. (most döntöttem el.) Man will travel to the Mars in less than fifty years’ time. – Kevesebb, mint ötven év múlva az ember a Marsra fog utazni. ( eljön az is, csak győzzük kivárni.) A ha – akkor típusú mondatokban will –t használunk. If I win the lottery jackpot I will buy a big house for myself. – Ha megnyerem a lottó főnyereményt, veszek magamnak egy nagy házat. When I grow up I will work as a truckdriver. – Ha nagy leszek, kamionsofőrként fogok dolgozni. 32 A mondatnak abban a részében, ahol az időhatározószó (if, when, as soon as, etc) található, Simple Present Tense-t használunk. Jegyezzük meg! Egy mondatba egy jövő idejű ige kerül! Szeressük a Perfect igeidőket! A magyar igeidőrendszer végtelenül egyszerű, csak jelen és múlt időre korlátozódik, és ezzel körülbelül ki is merítettük az egyszerű dolgokat a magyar nyelvre vonatkozóan. Ráadásul, nem is volt ez mindig így. Ha valaki olvasott már Jókai regényt és Petőfi verset, és ki ne olvasott volna, észrevehette, hogy még a tizenkilencedik században is többféle igeidőt használtak, mint manapság. Sőt, még az az aranyszabály is kiment a divatból, amit általános iskola második, vagy harmadik osztályában próbált (szó szerint) a fejünkbe verni a tanító néni, miszerint a jövő időt a fog szócska és a – ni toldalék kombinációjával készítjük. Manapság egyszerűen egy jelen idejű mondatot használunk, és vagy az időhatározó, vagy a szövegkörnyezet az, amiből eldöntjük, hogy tényleges jelen időről, vagy jövő időről van szó. Az angol ennél sokkal több igeidőt használ, és az egyik leggyakoribb az a bizonyos Present Perfect, amitől mi magyarok ódzkodunk, mert furcsa a számunkra. Ne féljünk tőle, nagyon hasznos tud lenni. Képzeljük el az időt egy egyenes vonalnak, amelyet pontok bontanak meg, a mindenkori itt és most, azaz a jelen, illetve az ott és akkor, a múlt és a jövő. Past Future Present Ez a magyar agyunkkal is befogható, érzékelhető. Most pedig rendeljük a pontszerű időkhöz a folyamat jellegű, azaz Perfect igeidőket, mégpedig így: ami a Present előtt történt és hozzá tartozik, az a Present Perfect, ami a Past előtt történt és hozzá tartozik az a Past Perfect, ami a Future előtt történt és hozzá tartozik, az a Future Perfect. Past Past Perfect Future Present Present Perfect Future Perfect A Perfect igeidők nem pontszerűek, egy dátum, vagy egy időpont nem kapcsolható hozzájuk. Nézzük akkor azt a bizonyos Present Perfect igeidőt, amit szeretnünk kellene. Perfect igeidő, tehát a képzésében a have segédige részt vesz. Present, tehát a have segédige jelen idejű alakjai kellenek, egyes szám harmadik személyben (he, she, it) has, a többi személyben have. A segédige have/ has, tehát a jelentést hordozó ige harmadik (Past Participle) alakban áll. Összefoglalva, a Present Perfect alakja: have/has + 3. alak. Használata: ahogy a grafikonon látjuk, minden, ami a jelen pont előtt történt, de nem tudjuk pontosan megmondani mikor, azaz a határozatlan idejű, múltbeli cselekvések. Például: Megittad már a kávédat? Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mikor is van a már. A válasz, lehet hogy öt perce, lehet hogy tíz, egy biztos, nem tudom pontosan. Ha egy cselekvés idejére kérdezünk, és a fene jobban tudja az egyetlen válasz, akkor az angol mondatban Present Perfect igeidő kell. Tehát a példamondatunk angolul: Have you drunk your coffee (yet)? Ha nem tesszük bele a yet – már időhatározót, akkor is tökéletes a mondatunk, mert az igeidő pontosan kifejezi, hogy miről van szó. Nemcsak a határozatlan idejű cselekvések tartoznak ide, hanem, ha jól megnézzük a grafikonunkat, azok is, amelyek a múlt egy bizonyos pontján kezdődtek, és még most is tartanak, akkor is, ha a kezdőpontot nem ismerjük, csak azt tudjuk, a cselekvésnek még nincs vége. Például : Tíz éve ismerem ezt az embert. I have known this man for ten years. 33 Karácsony óta nem találkoztam a szüleimmel. I haven’t seen my parents since Christmas. Ha egy időpont óta, akkor az időhatározó since, ha valamennyi ideje, akkor for. Ha egy cselekvés kezdőpontját egy másik igével adjuk meg, mindig since az időhatározó, és az az ige, ami tulajdonképpen az időhatározó szerepét tölti be, Past Tense. Pl: Nem találkoztam vele amióta másik házba költöztünk. I haven’t seen him since we moved house. Itt jegyezzük meg, hogy a magyar nyelv nem következetes a „valamennyi ideje” időhatározóval. Van amikor egy pontos dátumhoz kötött cselekvéshez használja. Például: Három éve vettem ezt az autót. Mikor is? Három évvel ezelőtt. Akkor miért nem azt mondjuk? Jó kérdés. Az angolban ez a mondat, mert tudom, hogy mikor volt, Simple Past Tense, és az időhatározója az „ezelőtt” – ago. Így a példamondatunk angolul: I bought this car 3 years ago. Ha viszont azt akarom mondani, hogy : „Három éve használom ezt az autót”, akkor ténylegesen Present Perfect igeidő kell, és az időhatározó for. I have used this car for three years. Mondjunk példát a befejezetlen cselekvésekre, amelyeknek nem feltétlenül jelöltük meg a kezdőpontját, csak még nincs végük. Nagyon jellemző időhatározójuk a this week, this month, this year, today, etc. Pl.: Ittál ma már kávét? Have you drunk coffee today? Vagy ittam, vagy nem, ez most nem érdekes, de a mai nap még tart, és ha akarok, még ihatok hat liter kávét is. Miért mondtam, hogy barátkozzunk meg ezekkel a mondatokkal? Mert az élet tele van olyan szituációkkal, amikor nem kötöm a cselekvést egy adott időponthoz. A magyarban ilyenkor múlt idejű mondatot használok időhatározó nélkül. Pl: Láttad? Hallottad? Az angolban ezek a mondatok Present Perfect igeidőben állnak. Have you seen ( it)? Have you heard? Miért nem jó a Past Tense? Mert nem tudom, mikor történt a cselekvés, és mert a magyar nem angol. Nekünk, magyaroknak nem áll rendelkezésünkre annyi igeidő, mint az angoloknak, csak kettő, a jelen és a múlt. Ezzel kell sakkoznunk. De azért ha magunkban rákérdezünk az igékre, hogy tulajdonképpen mikor is történtek a dolgok, pontosan meg tudjuk válaszolni az időhatározókból, mert azokból használunk egy vagonravalót. Az angolok is. Tehát az időhatározók igazítanak el, illetve a cselekvés tényleges ideje, ami a mondatból, vagy a szövegből egyértelműen kiderül. Egészen idáig tiszta és világos volt a helyzet nekem középiskolás koromban, csak nem volt megfogalmazva, mert példa és hangzás után tanultunk angolul. Ez egy darabig nagyon jól működött. Később viszont problémát okozott. Könnyebben tudtam volna haladni, ha tudatosabban építem magamba a nyelvet. Azt éreztem, hogy nem haladok olyan jól, a középiskola második két évében, mint az első kettőben, és az addigi gyakorlataimat, szövegépítés, mondatalkotás, olvasás, kiegészítettem azzal, hogy vettem egy nyelvtani gyakorlókönyvet, angol kiadásút, és elolvastam a miérteket és a hogyanokat, majd megoldottam a feladatokat és ellenőriztem a megoldókulcsból. Az eredmény? Siralmas, és még annál is siralmasabb. Jó. Elolvastam még egyszer, megcsináltam még egyszer. Aztán megint. Harmadszorra már volt valami fogalmam a dolgokról, de egészen addig, amíg saját magamban fel nem tudtam építeni a rendszert, nem történt igazi javulás. Közben elmentem nyelvvizsgázni a Rigó utcába, mert az én időmben máshová nem lehetett, sőt, még ezzel is meg kellett várnom, hogy elmúljak tizennyolc éves, mert akkor ennyi volt az alsó korhatár, és úgy írtam meg azt a bizonyos 34 nyelvtani tesztet, hogy magamban kimondtam a megoldásokat, úgy választottam ki a szerintem helyeset. Átmentem elsőre, tehát múködött a dolog, de ahogy továbbmentem angol szakra a főiskolára, csak lestem az angol nyelvtan órákon, és egymás után írtam a nulla és mínusz pontos dolgozatokat. Amikor már kezdtem volna kétségbe esni, eljött a megvilágosodás pillanata, éppen az igeidőket tanulmányoztuk, amikor az egész a helyére esett, megláttam a nyelv logikáját és felépítettem magamban azt a rendszert, amit elkezdtem itt taglalni. Onnantól kezdve már nem volt nulla pontos dolgozat, sőt…. . Szóval, vissza az igeidőkhöz. Mint minden igeidőből a Present Perfectből is van Continuous. Az alakja have/has been ige+ing, és arra használjuk, hogy kifejezzük vele, hogy valami hosszú időn keresztül, megszakítás nélkül történt. Általában a múltban kezdődött, most is tartó, vagy a befejezetlen cselekvések esetében alkalmazhatjuk, ha akarjuk. Például: Amióta összeházasodtak, egyfolytában veszekszenek. They have been quarreling since they got married. Nem kell bele semmi nyomatékosítás, mert az igeidő pontosan kifejezi, hogy megszakítás nélkül történik, ami történik. He has been working in this factory for twenty years.- Húsz éve dolgozik ebben a gyárban. Húsz év hosszú idő, ezért Continuous. De ha két hete, akkor aszerint Simple vagy Continuous, hogy szerintem, azaz a beszélő szerint ez hosszú, vagy rövid idő. Egyformán helyes nyelvtani szempontból mindkét megoldás, azaz: He has worked in this factory for two weeks. He has been working in this factory for two weeks. Csak az utóbbi mondatnak megvan az a plusz jelentése, hogy már két hete egyfolytában, holott mások már öt nap után felmondanak, vagy ő az, aki három napnál hosszabb időt még soha sehol nem bírt ki. Nincs választási lehetőség, azaz minden esetben Present Perfect Continuous igeidőt kell használnunk, ha a jelen állapotunk okáról beszélünk, azaz, hogy miért vagyunk fáradtak, éhesek, szomjasak, stb. Például: Éhes vagyok, mert nem ettem semmit tegnap óta. I’m hungry because I haven’t been eating since yesterday. Fáradt vagyok, mert egész nap a kertben dolgoztam. I’m tired, because I have been working in the garden all day. Soha ne felejtsük el, hogy nem minden igét lehet Continuous igeidőben használni. Például a létigét sem, és az általános, vagy a pillanatnyi cselekvést jelentő igéket sem. Most már hozzátehetjük az újabb igeidőket is a táblázatunkhoz. név alak használat példa Simple Present Tense 1. alak (E/3 1. alak+s) segédige do, does kérdésben, tagadásban am, is are + ige-ing általános és ismétlődő cselekvések a jelenben, ami mindig úgy van éppen most folyamatban lévő cselekvések I like fish. Do you get up early every day? Are you sleeping? I am playing the piano. have/has + 3. alak meghatározatlan idejű múltbeli cselekvések múltban kezdődött, most is tartó cselekvések befejezetlen cselekvések Where have you been? Present Continuous Tense Present Perfect Tense He has stayed here for an hour. I haven’t listened to music today. 35 Present Perfect Continuous Tense have/has been + ige-ing múltban kezdődött, most is tartó cselekvések és a befejezetlen cselekvések közül azok, amelyeknél ki akarjuk hangsúlyozni, hogy megszakítás nélkül történtek állapot oka He has been watching TV for five hours. I have been waiting for this all my life. I have a headache because I have been watching TV too long. Ügyesen megcsináltuk az összes jelen idő táblázatát, most jöhetnek a múlt idők. A négy múlt időt csak akkor tudom használni, ha lezárult, befejeződött cselekvésekről van szó. Nem azonos a magyar múlt idővel. Ha egy cselekvésnek a „vége” a jelenig ér az Present Perfect, csak az a cselekvés Past igeidő, ami semmi hatással a jelenre nincs. Az angolok olyan ügyesek, hogy a Past pontot ugyanúgy viszonyítási ponként tudják használni, mint a Present pontot. Mi magyarok erre képtelenek vagyunk, nekünk mindig a valóságos jelen az egyetlen viszonyítási pontunk. Persze két igeidővel nem nagyon lehet ugrálni, de tizenkettővel annál inkább.Ha vetünk még egy pillantást az időgrafikonunkra, látjuk, hogy amikor átugrottunk a Past pontra, ezzel töröltük a Present és a Future pontot, azaz, ha egy mondatot Past igével kezdtünk, akkor maradjunk is ebben a körben. Past Past Perfect Ha múltbéli, lezárult dolgokról beszélünk, akkor a Simple Past igék egymás után azt jelentik, hogy a dolgok a maguk természetes sorrendjében történtek. Ha valami valamivel egyszerre történt, akkor két lehetőség van. Ha az egyik dolog éppen folyamatban volt amikor hirtelen közben történt valami más, akkor az eredeti cselekvésre Past Continuous, a hirtelen közben történt cselekvésre Simple Past cselekvést használunk. Pl.: Épp a kertben üldögéltem amikor kitört a vihar. I was sitting in the garden when the storm broke out. Elestem ahogy szálltam le a buszról. I fell over when I was getting off the bus. Ha a két dolog egymással párhuzamosan történt, mindkettő Past Continuous. Pl.: Amíg én a kertben üldögéltem, a gyerekek fociztak. While I was sitting in the garden the children were playing football. Ha a két dolgot összekapcsoljuk és az egyik előbb történt mint a másik, akkor a korábbi cselekvés Past Perfect, a másik cselekvés Simple Past. Ugyanez az igeidő felállás, ha megfordítjuk a természetes sorrendet, és előbb azt mondjuk el ami később történt (Simple Past) és csak utána azt, ami korábban (Past Perfect).Ez idáig mind nagyon szép és jó, csak mi az ördög az a Past Perfect Tense. Perfect igeidő, tehát a have segédigével képezzük. Past Perfect, ezért a segédige második alakjára van szükségünk: had, és a jelentést hordozó ige most is harmadik (Past Participle) alakban áll a segédige után. Lássunk néhány példát. Miután megreggeliztem, elmentem dolgozni. After I had had breakfast I went to work. Megreggeliztem, mielőtt elmentem volna dolgozni. I had had breakfast before I went to work. Teljesen mindegy, hogyan csűröm-csavarom a mondatot, akkor is először reggeliztem (Past Perfect) és csak utána mentem akárhová is. (Simple Past) Jól gondolja, ebből is van Continuous, és ez is azt jelenti, hogy megszakítás nélkül történt valami. Általában áll mellette egy második időhatározó, ami kihangsúlyozza, hogy milyen sokáig is történt a dolog. 36 Pl: Miután órákig vártam rád az esőben, hazamentem. After I had been waiting for you for hours I went home. Most szépen megcsinálhatjuk a múlt idők táblázatát is a következőképpen: név alak használat példa Simple Past Tense 2. alak segédige did kérdésben, tagadásban általános és ismétlődő cselekvések a múltban, logikailag egymás után következő cselekvések Past Continuous Tense was, were + ige-ing Past Perfect Tense had + 3. alak Past Perfect Continuous Tense had been + ige-ing éppen akkor folyamatban levő cselekvések, párhuzamosan egymás mellett futó cselekvések, az az eredeti cselekvés, amit félbeszakít valami más (ami félbeszakítja: Simple Past) két múltbeli cselekvés közül a korábbi, a vele álló másik igeidő Simple Past. két múltbeli cselekvés közül a korábbi, ha ki akarom hangsúlyozni, hogy megszakítás nélkül történt, a vele álló másik igeidő Simple Past. Múltbeli állapot oka I started school in 1964. He got up and went to the bathroom. Did you meet him yesterday? I was watching TV at that time. While she was cleaning the house he was working in the garden. The children were playing when I entered the room. After I had called her I went to bed. After I had been talking to her on the phone for twenty minutes I went to bed. I was tired because I had been working all day. Ne felejtsük el. Ha lezárult eseményekről beszélünk, csak a múlt időket használhatjuk. Ha mégis a jövőre akarunk utalni, legalábbis ami a múlt pontból jövőnek látszik, használjuk a would segédigét, és mellette a jelentést hordozó ige első alakját. Pl.: Azt hittem, meg fogom kapni a levelet időben. I thought I would get the letter in time. A would segédigét még más jelentésben is használják, ha rég elmúlt eseményekről van szó. Ugyanúgy, mint a used to, ez is jelentheti azt, hogy régen szoktunk valamit csinálni, de már nem. Pl.: Amikor gyerekek voltunk sokat játszottunk a kertben. When we were children we used to /would play in the garden a lot. Most már nagyon kiokosodtunk, ideje, hogy olvassunk valamit. Néhány ember ír saját magáról. Olvassa el a szövegeket, írjon róluk kérdéseket a füzetébe és válaszolja meg őket az emlékeire támaszkodva, majd írja le ön is azt, amit saját magáról a világ tudomására akar hozni. Adagolhat hozzá jó nagy adag fantáziát, az igazság most nem a legfontosabb. Sőt, hogy továbbmenjünk, írjon történeteket a kedvenc szappanoperahősnőjéről vagy 37 futballsztárjáról, mesehőséről vagy pornószínészéről. Akár igaz a történet, akár nem, ön nagyon sokat tanulhat belőle. 1. I have always loved children's books, and have amassed quite a collection over the years. Just over a year ago, my fiancé and I decided to start a "bookfinder" service for other children's book collectors. Because my collection was growing beyond the capacity of my house I decided I would keep each book for a little while and then sell it on to another collector. First we set up the website, Kidz Books. Then we told all our family and friends about it, and even got a few orders, but things soon dried up. One day I had an email from a collector in America. She said she had seen a copy of a book I was looking for on eBay. I had been aware of the website for a while, but didn't know much about it. After two or three successful purchases we decided to have a go at selling some of the books on eBay. We started slowly at first, not sure of how much the books would go for, or if they would sell at all - but I had no need to worry! The books immediately started selling, and the enthusiastic bidding meant we made more than we would have asked for on our Website. Not only that, but orders started poring into the Kidz Books website. We now have several regular customers on eBay, from Australia, Malaysia and the USA, and have made a couple of good friends through eBay, too. We have great fun trying to find the weirdest auctions, the best bargains and the funniest item descriptions. Since our first experiences with eBay, we have expanded our selling to Harry Potter memorabilia, dolls, comics and anything else we think someone else might be looking for. And thanks to eBay, we hope to be getting married very soon! 2. I have been married to Peter for 20 years and we have two girls. I have lived in Hampton for 19 years. I have battled most of my life with my weight, always going on a diet then giving up again. I have been on every diet going, always losing some weight but then ended up putting it back on again with a bit more each time, till I got to 18 stone. While I was never happy about being overweight I used to make out to others that I was fine about it. But when I was on my own I would quite often look at myself in the mirror and cry my eyes out. Then I thought to myself ’I am the only one who can do anything about it,’ so I went on a diet, counting calories, and lost 6 stone. But yet again, when I stopped I ended up putting it back on. I carried on like that for a couple of years, losing it then putting it back on again. I then thought I had to do something that would lose the weight and keep it off. Diets were no good to me as I always put the weight back on when I stopped the diet. So I started to change everything I was eating to low-fat. First the milk from full fat to skimmed, then the butter to low-fat marge. I knew I was eating far to much chocolate and bread, so, although it was very hard, I stopped eating them altogether. I started to eat fruit and vegetables, which I had never liked too much and the weight really started to fall off. 3. Short story of my life so far. I was born on 25.4.61 at Bucanhan hospital. As you know if you have lived in Hastings as long as I have that the Bucanhan hospital is no longer here and that’s among a lot of things and places that have changed in Hastings since I grew up. I also have changed a lot over the years, more than most people. I have spent most of my life in Hastings. I was brought up in Hollington and went to Grove school. As a teenager it was very hard for me and spent most of time with girls. When I left school my dad wanted me to join the firm he was working for as a plumber, which I did not, and after about six months I left and went to college to do interior designing. I did a year then took a year out to backpack around Europe with my best friend, Clare. It was great fun and adventures. It was best thing I ever did in my life .I have done a lot of travelling over the years, but I still love living in England I spent about four years running my designing company, then I gave that all up and started a new career in care where I still work in today. I have now worked in care for the last sixteen years or more and enjoy my job very much. I am now applying to do my nurse training to start next year in September. I am looking forward to doing this. My life is otherwise happy. I have a great partner and friend in Dee whom I love dearly and many other friends around me. 4. I'm 24 and single (which I know is kind of sad!), what can I say, except that I have'nt found the right woman yet, though I'm enjoying the single lifestyle. I guess my story really begins about six years ago when I moved from my home town of Shannon, to Cork in order to go to college. I spent three great years studying Automobile Engineering (well some of the time 38 anyway). I managed to complete the course and achieved my Diploma. This was followed by a year of working in an Established Toyota dealership as a Sales Administrator. I loved the work itself but I wasn’t particularly happy there. This was followed by eleven months working for a contract manufacturing company on the northside of Cork city. Currently I'm living in Dublin, having only been here a few weeks. I moved up here from Cork with a friend of mine called Mark. The reason behind the move was for a new job in IBM. It’s grand work and the pay is'nt too shabby, and it afforded us a move from Cork to somewhere new. Its shift-work and I'm on the red shift. We ,now, have a lovely apartment. Its a comfortable 3 bedroom place which I'm sharing with Mark, a Spanish girl called Patricia and her American boyfriend Jeff. Its a nice place with a view. We've got Sky satelite TV in the apartment which equates to 60+ channels including 15 Movie channels. This coupled with the Internet make lazing about very easy - some might say too easy! As I mentioned already I'm originally from Shannon, where my parents and three sisters are still living. I would like to visit there more often but my car can be a little unco-operative at times (it’s currently in the garage AGAIN!) I love and hate the damn thing! My hobbies, so to speak, include music, movies, the odd good book, surfing the net of course, clubbing and driving. My passion in life is cars, with some people referring to it as an obsession. I love to just hop in the car and drive, no destination is necessary. 5. How I got into triking or how triking got into me The way I got into triking is a long story so, please, bear with me. Ever since I first saw a trike as a youngster I decided that one day I was going to own one. But as I was always a dreamer I often wondered if it would ever happen. I have always been around the biking fraternity ever since I left school in one way or another but I never did get past the moped stage apart from riding pillion on what must be hundreds of bikes over the years, and living to tell the tale. Anyway I digress, As I reached the ripe old age of 38 years old I kept getting those letters from my bank telling me that I was able to apply for a loan and as I was on a reasonable wage I felt that I just had to oblige and took out a loan in cash. It felt so nice to have all that money in my pocket for a change and the first thing I bought with it was a copy of 'Back Street Heroes' and as soon as I got it home I went straight to the classified section with a view to buying my first trike. The first two that I saw had already been sold which was a bit disconcerting but I thought I would try the last one that I had circled and, sure enough, the nice person on the other end of the phone said that it was still there and still for sale and would I like to go and look at it ? Would I ? "Just try and stop me" I said. So I got my brother to take me down the very next day to Basildon in Essex with my money burning a hole in my pocket. When we got there we went into the back gate to see a green tarpaulin and the lady of the house said would we mind waiting until a friend came round as he was the guy that built the trike and he could tell us anything we needed to know about it. So we waited for a while and suddenly we heard a sweet roar coming down the road which turned out to be the sound of two trikes. After the introductions had taken place we got round to taking the tarpaulin off the trike in the garden. Well it was love at first sight I knew there and then it was going to be my trike. We pushed the beast out onto the road and fired it up. It actually sounded rather tame for a 1600cc engine with no body work around it but I knew I could overcome that once it was mine. The guy who built the trike took me out round the block on it and I have to say the experience was fantastic, I had such a grin on my face that I must have looked like the proverbial Cheshire cat. When we got back he said to me "why don't you take it for a spin?" well I was really nervous and I said that I would just take it up and down the estate a couple of times. As I pulled away the power was quite unbelievable and I'd never experienced anything quite like it but it felt so good. I knew this was going to be the start of a long and happy relationship. Anyway we did the dirty bit and I really didn't mind parting with the money as it was all in a good cause. The journey home was something else, every time I pulled up at a junction I stalled it and my mate who was brave enough to sit on the back was putting it into neutral so I could start it again because I was getting so flustered with trying to get used to riding such a monster. But the one thing I did notice was all the stares we were getting as we went past any people. As we got out onto the open road it felt so good with the wind in our faces and the sun on our backs, in fact it was about as close to heaven as I've ever been. that is until I tried to take a long sweeping left hand bend at 70mph and found it just didn't want to turn, which, I might add, slightly worried the lorry driver who was coming in the opposite direction and let me know this fact by flashing his lights and blasting on his air horns. Oh, well, you live and learn, well, in theory you do. Well, to cut a long story short (ish), by the time I got the beast back home I wasn't sure if I had done the right thing in buying it as I was totally worn out from fighting it around every bend, but I decided that I would just take a few days to get used to it on the roads that I know . In the next three days the only times I got off the trike 39 were to go to bed or to eat and some of the time I even ate on the trike. It is the best thing I have ever done and I hope to keep triking for many a year to come. Most a jövő időknek kellene következniük, majd arról is beszélünk, de most nézzünk át valami mást, mégpedig a can segédigét. Azt jelenti, tud, képes, -hat,-het. Csak akkor használhatjuk a segédigét, ha jelen időre vonatkozik, vagy ha mellette időhatározóval jövő időt akarunk kifejezni vele. Pl.: I can help you now. I can help you tomorrow. Tagadó alakja a can’t, ha kiírjuk, cannot. A többi segédige tagadó alakjait nem írjuk egybe, csak ezt az egyet. Gyakorlásképpen vegyük sorra, hogy mit tudunk és mit nem. I can cook quite well. – Elég jól tudok főzni. But I can’t make good cakes. – De nem tudok jó süteményeket készíteni. My daughter can play the violin. – A lányom tud hegedülni. But she can’t play the guitar. – De gitározni nem tud. Miután mindenkinek kitárgyalta a képességeit, soroljon fel egy csomó állatot, és írja le mire is képesek. Pl.: Birds can fly.- A madarak tudnak repülni. Kérdezni a módbeli segédigékkel is ugyanúgy kell, mint a többivel. Pl.: Can cats swim? – Tudnak a macskák úszni? I think they can. – Azt hiszem, tudnak. Ha múltbeli általános dolgokról akarunk beszélni, használjuk a can múlt idejű alakját: could Pl. I could swim when I was five. – Tudtam úszni már ötéves koromban. I couldn’t ride a bike until I was seven. – Nem tudtam biciklizni, amíg hétéves nem lettem. Mindenki csodagyerek volt, Ön is. Szedje össze gondolatban, hogy mi mindent tudott kicsi korában. Ha nem emlékszik, kérdezze meg a szüleit. Ha van ideje, írja is le ezeket a mondatokat, hogy ne merüljenek a feledés homályába. A can és a could segédige gyakran csak azért kerül a mondatba, mert udvariasabbak akarunk lenni. Pl.: Can I have a sandwich? – Kaphatok egy szendvicset? Could you help me a little? – Tudnál egy kicsit segíteni? Mindegyik kérdésre jó válasz : Sure. – Ja. De ha ennél udvariasabban szeretnénk válaszolni: Certainly. – Természetesen. Ha vissza akarjuk a kérést utasítani, körültekintőbben kell eljárnunk, mert ha azt mondjuk „No.” egy életre elkapartuk magunkat az illetőnél. A szendvicses kérést nehezebb visszautasítani, mert meg kell magyaráznunk, hogy mi az oka, például nincs itthon semmi. – I’m afraid we don’t have any food at home. – Attól tartok, nincs itthon kaja. A segítségkérést elutasíthatjuk azzal, hogy nincs időnk. – Well, actually, I’m rather busy at the moment. Maybe, tomorrow? – Hát izé, elég elfoglalt vagyok most. Talán holnap? Mint minden nyelvben, angolul is nehéz nemet mondani udvariasan. De ez nem azt jelenti, hogy mindenre igent kell mondanunk, hanem azt, hogy meg kell tanulnunk finoman de határozottan elutasítani a teljesíthetetlen kéréseket. 40 Tehát a can és a could segédigéket használhatjuk meghatározott igeidőkben, de mi van, ha valami másra lenne szükségünk, mondjuk időhatározó nélküli jövő időre, Present Perfectre esetleg más hasonlóra. Ilyen esetekben a segédigét nem használhatjuk, helyette a to be able to – képesnek lenni jelentésű ige áll. Meg tudod ezt majd csinálni? – Will you be able to do it? Ötéves korom óta tudok biciklizni. – I have been able to ride a bike since I was 5. Amikor a segédigét nem tudjuk használni, az ige teljesen átveszi a can jelentését. Abban a két esetben, amikor az igét és a segédigét is használhatjuk, az ige mást jelent.Jelen időben és időhatározós jövő időben „képesnek lenni”, azaz erősebb jelentést hordoz, mint a segédige, múlt időben viszont azt jelenti „sikerült”. Nem vagyok képes ezt megtenni. – I’m unable to do it. Azaz inkább a „képtelen vagyok” szerkezetet használjuk tagadásnál, jelen időben. Though I didn’t have a key I was able to open the door with my hairpin. – Habár nem volt nálam kulcs, ki tudtam/sikerült nyitni az ajtót a hajtűmmel. Az érzékelést vagy megértést jelentő igékhez nagyon gyakran használjuk a can/could segédigéket. I can see you. – Látlak. I can’t understand what you are saying. – Nem értem, amit mondasz. I could smell something burning in the kitchen. – Valami égett szagot éreztem a konyhában. I can’t find my socks anywhere.- Sehol nem találom a zoknimat. Ahhoz, hogy ezeket a „ki mit tud” típusú mondatokat még változatosabban tudjuk mondani, elevenítsük csak fel, hogy kell mellékneveket fokozni. A rövid, egy- vagy kétszótagú melléknevek –er, és –est végződést kapnak közép- és felsőfokban. A hosszú, képzett, vagy idegen melléknevek változatlanul maradnak, csak a more és a most szócska járul eléjük. És ne feledjük el, vannak a rendhagyó melléknevek: jó rossz kevés sok messze good – better –the best bad – worse –the worst little – less – the least many, much – more – the most -far – farther – the farthest → térbeli távolságot jelent far – further – the furthest → időben, vagy elvont értelemben további A „mint”, azaz a hasonlítás is más, ha alap- vagy középfokról van szó. Alapfoknál as …. as, not as/so … as, középfoknál pedig a than kerül a mondatba. Pl. Dogs can run as fast as horses.- A kutyák ugyanolyan gyorsan futnak, mint a lovak. Both dogs and horses can run much faster than people.- A kutyák is és a lovak is sokkal gyorsabban futnak, mint az emberek. sokkal gyorsabban – much faster, egy kicsit gyorsabban – a bit faster Cheetahs are the fastest animals in the world. – A gepárdok a leggyorsabb állatok a világon. They are by far the fastest. – Ők a legesleggyorsabbak. Dolphins are by far the most intelligent animals. – A delfinek a legeslegintelligensebb állatok. Most jött el az ideje a gátlástalan dicsekvésnek. Kérem, gondolja végig, miben zseniális és miben még annál is zseniálisabb. Sőt, hasonlítsa magát bárkihez, szólja le nyugodtan az embertársait, csak használjon szép szabályos mondatokat. Ha akarja, írja is le. Jót fog tenni az önbizalmának. Ha általánosságokról beszélünk ne használjunk határozott névelőt, és a megszámolható főneveket tegyük többes számba. Az emberek azt mondják… - People say… Az alma édes. – Apples are sweet. 41 Kinek mit kell csinálnia? Gyűjtsünk foglalkozásokat: architect építész gardener kertész baker pék hairdresser fodrász bricklayer kőműves jailor börtönőr builder építési vállalkozó lawyer jogász businessman businesswoman carpenter üzletember üzletasszony ács mechanic szerelő nurse ápoló(nő) cook szakács dentist fogorvos policeman policewoman post office clerk rendőr rendőrnő postatisztviselő doctor orvos railwayman vasutas electrician villanyszerelő truck driver kamionsofőr farmer földműves waiter waitress pincér pincérnő Most pedig mondjunk olyan mondatokat, hogy kinek mit kell csinálnia. Nem azért, mert muszáj, hanem azért, mert úgy szokás, vagy mert a körülmények olyanok. Használjuk a have to ige jelen idejű alakjait. Ne feledjük, ha általánosságokról beszélünk nem használunk névelőt és a megszámolható főneveket, mint például a foglalkozások neveit, többes számba tesszük. Pl.: Bakers have to work at night. – A pékek éjjel dolgoznak. Businesssmen have to wear smart suits. – Az üzletemberek elegáns öltönyt hordanak. (Az angol mondat szó szerint azt jelenti, hogy kell viselniük, de ez magyarul bután hangzik.) Farmers have to get up early. – A földműveseknek korán kell kelniük. (Nem azért, mert kirugdalja őket valaki az ágyból, hanem azért, mert az állatokat korán szokás etetni.) Most pedig vegyünk még foglalkozásokat, mondjuk el mit szeretnénk csinálni, és mit nem, és egészítsük ki egy olyan indokkal, amiben a have to igét, vagy a can segédigét használjuk. Szeretnék – I would like (to) Nem szeretnék – I wouldn’t like (to) I wouldn’t like to be a soldier because they have to go to war. – Nem szeretnék katona lenni, mert (nekik) háborúba kell menniük. 42 I would like to work as a cook, because they can taste all kinds of dishes. – Szeretnék szakácsként dolgozni, mert (ők) megkóstolhatnak mindenféle ételt. Beszéljünk a családunkról és arról, hogy mit kellett és mit nem kellett csinálnunk gyerekként. A have to ige múlt idejét használjuk: had to. When I was a child I had to get up early every day, even at weekends and in school holidays. Not because I had to do a lot of work, only because my mother thought it necessary. – Gyerekkoromban mindig korán kellett kelnem, még hétvégén és iskolai szünetben is. Nem azért, mert sokat kellett dolgoznom, csak azért, mert anyukám azt gondolta, így szükséges. When I went to school all schoolchildren had to wear dark blue schoolgowns to school. It was a kind of a uniform. – Amikor iskolába jártam, minden iskolásnak sötétkék iskolaköpenyt kellett viselnie. Ez egyfajta egyenruha volt. I had to help my grandmother in the kitchen. I didn’t like it all the time. – Segítenem kellett a nagymamámnak a konyhában. Nem mindig tetszett. I either had to walk to school or ride my bike. Neither is very pleasant in the November rains. - Gyalog, vagy biciklivel kellett iskolába járnom. Egyik sem kellemes a novemberi esőben. I did my homework right when I came home from school. Not because I had to, but because I wanted to finish it as quickly as possible. – Ahogy hazaértem az iskolából azonnal megcsináltam a házi feladatomat. Nem azért mert így kellett, hanem mert olyan hamar be akartam fejezni, ahogy csak lehetett. We had to go to school on Saturdays, too, but we didn’t have to stay long in the afternoon. Actually we couldn’t, because the small kids went to school in the afternoon. – Szombaton is kellett iskolába járnunk, de nem kellett délután sokáig bent maradnunk. Tulajdonképpen nem is lehetett, mert a kicsik délután jártak iskolába. Kérdésben did you have to…? Pl.: Did you have to go to extra maths classes when you were a child? – Kellett külön matekra járnod gyerekkorodban? Yes, I did, I went three times a week. – Igen heti háromszor jártam. No, I didn’t, but I had to go to extra German classes. – Nem, de külön németre igen. Osszunk jó tanácsokat, (és kevésbé jókat is) kellene – should, nem lenne szabad – shouldn’t Segédigék, tehát a jelentést hordozó ige első (infinitive) alakban áll utánuk. Ha jó tanácsokat akarok osztogatni hozzám közel álló személynek, használhatom őket bátran. Idegeneknek, főleg ha nem kérték, ne osszunk tanácsokat, felületes ismerősöknek pedig csak akkor, ha kérték, és jóval körültekintőbben, mint ahogy ezek a segédigék megengedik. Tehát barátok közt: We should work harder. – Keményebben/Jobban kellene dolgoznunk. You shouldn’t drink so much coffee. – Nem lenne szabad annyi kávét innod. Még így is megkaphatjuk azt a választ, hogy ’It’s none of your ….. business’ – Semmi közöd hozzá. A kipontozott helyre bekerülhet egy nem túl szép nyomatékosító jelző. Ha finomabban akarunk tanácsokat osztogatni tegyük a mondat elé: „Azt hiszem…” I think, we should work harder. I don’t think you should drink so much coffee. 43 Az angolban az „Azt hiszem, nem…” kezdetű mondatok tulajdonképpen „Nem hiszem, hogy…” kezdetűvé válnak, mint az előző példánál. I don’t think you … Igazából ezek a segédikék akkor válnak nélkülözhetetlenné, amikor mástól véleményt kérünk. Pl.: Szerinted hová menjünk nyaralni? Where do you think we should go on holiday? Szerinted mikor induljunk holnap? What time do you think we should start tomorrow? Szerinted busszal menjünk, vagy vonattal? Do you think we should travel by coach or by train? A válasz mindegyik kérdésre úgy kezdődik : I think we should … Ha vetünk még egy pillantást a kérdésekre, látjuk, hogy a magyarban a kérdőszó, ha van, hátrébb helyezkedik el, mint az angolban, ahol az első helyre kerül. Azután jön a do you think – szerinted, mit gondolsz, kérdő szórendben, és utána a tényleges kérdés, de állító szórendben – we should…. Ez azért van, mert az angolban csak a mondat az első igéje állhat kérdő szórendben, a többi állító szórendben lénytelen állni. (Persze azért kivételek vannak, de azokról majd később.) Bátrabban vagdalkozhatunk, ha megtörtént eseményeket kommentálunk, és ha a szenvedő alanyok nincsenek jelen, mert akkor nem tudnak megsértődni, főleg azért, mert nem hallják, mi is róluk és viselt dolgaikról a véleményünk. kellett volna – should have + 3. alak nem lett volna szabad – shouldn’t have + 3. alak Peter really should have got up in time. – Péternek igazán fel kellett volna időben kelnie. They really shouldn’t have travelled to the Middle East. It is dangerous − Egyáltalán nem lett volna szabad a Közel-Keletre utazniuk. Veszélyes. Olvassa el a következő, nyaralásról szóló történetet, és kommentálja, hogy mit kellett volna ennek az embernek másként csinálnia. A fantastic holiday Something really wonderful happened while we were sitting and watching the wonderful evening view of the sea. At some point, I got a genuine feeling that the restaurant was actually moving. This happened to me before. When I was a kid, I was sitting in the car with my mom, in front of a place from where people would collect drinking water in huge container. People who lived in Saudi Arabia would know what these places are. Every month, dad would take us to this place, and we’d return with a big container (which was called a “gallon” for reasons not known to me) full of water. There’d always be an ice cream car there, and I almost always managed to convince mom about having a cone. So I was sitting in the car, and there were two other cars parked in both sides of ours. Suddenly, both of those cars started moving, simultaneously. Instantly, I experienced one of the scariest feelings of my life − I thought our car was moving. The feeling was so realistic! My mother also had the same feeling. It totally freaked us out as the car was turned off and father was not inside the car. But it didn’t take more than 30 seconds to realize the truth. The same thing happened in Angel drop. I thought that the restaurant was actually moving forward, along with the gigantic waves that were splashing. But this time I was not afraid. It gave me the marvelous feeling of riding a ship. We considered plans for going to St. Martin Island, but dared not to due to bad weather and off-season warnings from multiple people. But at that moment I really regretted the decision. If we went to St. Martin, we could, actually ride a sea trawler, which is very much like a ship. Maybe next time….Should be next time….Needs to be done next time. Yeah, we already have plans for our next trip. We were really tired, and gradually all of us fell asleep. The day after would be a big day, as we were supposed to do most of our traveling within Coxsbazar that day. Not too surprisingly, everyone woke up late in the morning. It was a bright and sunny Friday. My friends were really nice to me, and I wasn’t awakened before everyone else got ready. Maybe I was sleeping like a baby. After getting fresh, all of us dared to go to the restaurant belonging to the cottage owners. We had our breakfast there, which was moderate in taste but heavy on our pockets! 44 After that, we went to a Jeep depot for hiring a hoodless Jeep. The journey from Coxsbazar to Inani beach is one journey which no-one would ever want to miss. There were both hooded and hood free Jeeps in the depot. The hood free ones were a bit cheaper. However, from my past experience, I was not going for the hooded cars. After heavy bargaining, we finally rented a Jeep that would take us all the way down to Inani beach, and en route we would also get to see Himchori. Both Inani beach and Himchori are famous tourist spots of Coxsbazar. During the tourist season, lots of people go there. The tourist season is usually the dry season, mostly during winter and spring. Lots of people flock over to Coxsbazar in October, November and December. When we got on board the hoodless Jeep, it was drizzling. We went to the market adjacent to Kolatoli beach and bought some food and drinks for the journey. At around 10:30, we set sail towards Inani beach. It was already late, and we were getting impatient. There was one driver and a helper. Both of them appeared to be jolly good fellows. The car quickly paced up, and we were speeding through a village-like place. Soon all of us were standing. There was a thing similar to an iron cage, over our heads. It was not a totally hood free Jeep. But there was no cloth above our heads. The wind was hitting me hard on the face, and I had to duck multiple times to avoid getting hit by tree branches. There were lots of local people around, and they kept on passing comments at us in their very unintelligible dialect. The most enjoying portion of this journey started when our Jeep left the usual roads and we started driving beside the sea shore. That is one hell of an experience. The wind here was even stronger, and at a point of time I removed my glasses and put them inside my pocket, for fear of losing them. Suddenly, the car stopped. One tire came out, and the car was immediately stopped. I and the others literally saw the tire falling out of the car. We came out and watched around. It was moderately raining that time. There were a few straw huts there, inhabited by lots of kids and some grown ups. It was a beach very near to Kolatoli, but no tourists were there. We took a lot of pictures here. Now that I'm here in Dhaka, going through the pictures, I can say that we took a little too many over there. However, we were almost one and half hours stuck there, and Sam took a lot of photos. It was a beach, and we were actually going to another beach for getting ourselves wet. I decided to check out the water. Ann and Tommy soon followed, and we had a great time inside the water. Peter and Mary joined us for brief moments, but Sam didn't even get near. We spent some of our best times of the tour here. The water was quite clear, and the waves were moderate and enjoyable. After what seemed like forever in the water, the driver told us that the car was ready to go. We got aboard and continued the journey towards Himchori, again. Soon we reached Himchori. My legs were not moving... spending so much time in the water was taking its toll. Feeling tired, I suggested we have a cup of tea. There was a small market in the foot of the hill. We had tea in a small restaurant, and started climbing up. There were two places of interest in that place. A really long stairway that leads to the top of the hill, and a spring. Érdekes lenne, ha Ön is leírná egy olyan nyaralását, ami jó élmény is volt, meg nem is. És beleírná, hogy a mostani eszével mit csinálna másként. Mi lenne, ha…? Játszhatunk másként is a gondolatokkal. Képzeljük el, mi lesz, ha megnyerjük a főnyereményt, megkapjuk a diplománkat, megszületik az első (második, tizenkettedik) gyermekünk, nyugdíjba vonulunk, stb. Vegyük példának a következő szituációt. Ha sok pénzem lesz, elutazom Egyiptomba. If I have a lot of money, I will travel to Egypt. Ha megnyerem a lottó ötöst, veszek neked egy házat. If I win the lottery, I will buy a house for you. Ha lányunk lesz Klaudiának fogjuk nevezni. If we have a daughter, we will call her Claudia. A mondat szerkezete: If + jelen idő – will + 1. alak. Az if – ha, helyett használhatunk más időhatározószót is, például when – amikor, as soon as – mihelyt , after – miután, de az ige utánuk jelen időben áll, illetve a mondat másik felében a will helyett használhatunk can 45 segédigét, ha egy lehetőségről beszélünk, vagy Simple Present Tense igét, ha általánosságról van szó, vagy felszólító módot, éppen úgy, mint a magyar mondatokban. Nézzünk mindenre példát! When I grow up I will work as a truck driver. – Ha nagy leszek, kamionsofőrként fogok dolgozni. As soon as I arrive in New York I will call you. – Mihelyt megérkezem New Yorkba, felhívlak. After I finish work, I will go to the pub with my friends. – Miután befejezem a munkát, elmegyek a kocsmába a haverjaimmal. If you are still hungry, you can eat my sandwich. – Ha még mindig éhes vagy, megeheted az én szendvicsemet. If we are cold in winter, we put on an extra jumper. – Ha fázunk télen, felveszünk még egy pulóvert If it is dark in the room, turn on the lights. – Ha sötét van a szobában, kapcsold fel a villanyt. Rugaszkodjunk el a valóságtól és engedjük szárnyalni a fantáziánkat. Mondjuk így.: Ha megnyerném a lottó ötöst, körbeutaznám a Földet. If I won the lottery, I would travel round the world. Ha eljönne értem a herceg fehér lovon, azonnal igent mondanék. If a prince on a white horse came for me, I would immediately say ’yes’. Ha egy híres modellt találnék az ágyamban, nem mondanék nemet. If I found a famous model in my bed, I wouldn’t say ’no’. Ha én lennék a miniszterelnök, sok mindent megváltoztatnék. If I were the Prime Minister, I would change a lot of things. Én a te helyedben rövid hajat hordanék. If I were you I would wear my hair short. If + 2. alak – would + 1. alak Az if után általában were-t használunk, még akkor is, ha egyes szám első (I), vagy harmadik (he,she, it) személyről van szó. A would helyett használhatunk could segédigét, ha egy lehetőségről beszélünk, és might segédigét , „esetleg” jelentésben. I could eat ten sandwiches. – Meg tudnék enni tíz szendvicset. If you were older, you might understand it. – Ha idősebb lennél, talán megértenéd. És végül találjunk ki olyan helyzeteket, amikor már késő a bánat… Ha bedobtam volna a lottószelvényemet, megnyertem volna a főnyereményt. If I had posted my lottery ticket, I would have won the jackpot. Ha te találtad volna meg a pénzt, leadtad volna a rendőrségen? Would you have given the money to the police if you had found it? (If you had found the money, would you have given it to the police?) A mondat két fele szabadon felcserélhető, de mivel kérdés, tegyük előre a kérdő szórendű igét. Ezekben a mondatokban az If után had + 3. alak van, a mondat másik felében pedig would have + 3. alak. a would have helyett állhat could have, lehetőség,vagy might have, bizonytalanság kifejezésére. Mindkét esetben a jelentést hordozó ige harmadik alakban áll. Van olyan szituáció, amelyiknek az egyik fele a múltbeli hibáinkra, a másik fele pedig a jelenbeli következményekre utal, ilyenkor a két típust egy mondatba tehetjük. Például: Ha befejeztem volna az egyetemet, most sokkal több pénzt keresnék. If I had finished university I would earn much more now. Ha a Paula a Hufnágel Pistihez ment volna feleségül, vele veszekedne minden nap. If Paula had married Steve Hufnagel, she would quarrel with him every day. 46 További kívánságok, óhajok sóhajok kifejezésére, ha csak úgy kívánunk valamit bele az üres levegőbe, I wish… vagy if only – bárcsak. Bárcsak valami lenne … I wish/If only + 2 alak Bárcsak valami lett volna .. I wish/If only + had+ 3. alak. Bárcsak jobb idő lenne! I wish the weather was nicer. Bárcsak fiatalabb lennék! If only I was younger. Bárcsak sose ismertelek volna! I wish I had never known you. Bárcsak a Hufnágel Pistihez mentem volna feleségül! If only I had married Steve Hufnagel. Igazán jó időtöltés volt tanulószobán, vagy ahogy a mi kollégiumunkban hívták, szilencium alatt buta mondatsorokat írni, mondjuk így: If I stop smoking I can save a lot of money every week. If I save a lot of money every week I will buy a car in two years time. If I buy a car I will drive it fast. If I drive it fast I will have an accident. If I have an accident I will go to hospital. So, if I stop smoking, I will go to hospital. Azonkívül, hogy abszolút lehetetlen következtetésekre jutott az ember az utolsó mondatban, jól meg lehetett jegyezni, hogy a mondat két fele különböző szerkezeteket tartalmaz. Próbálja meg Ön is. Minél hosszabb a mondatsora, és minél abszurdabb következtetésre jut a végén, annál jobb. Írjon mondatsorokat a másik két típussal is. Hétköznapi udvariasságok Nagyon gyakran a kérdésforma csak udvariasság, vagy csak azért használunk segédigéket mert udvariasabbak akarunk lenni. Fontos, hogy udvariasak legyünk, de csak az egyszerű formákat használjuk. Ez minden másra is igaz. Ha sokat olvasunk, és sok eredeti nyelvű filmet és tévéműsort nézünk, megtanulunk nagyon sok udvariassági formulát és gorombaságot is. Mindegyikkel bánjunk csínján, csak azokat használjuk, amelyikekről pontosan tudjuk, hogy a szövegünkbe valók. Kezdjük az alapokkal. Felszólítani valakit valamire a következőképpen lehet: Come out of the kitchen. – Gyere ki a konyhából. Nem tesszük ki az alanyt, az igével kezdjük a mondatot. Ha tiltani akarunk, Don’t a mondatkezdés.azaz: Ne gyere ki a konyhából. – Don’t come out of the kitchen. Ez nem valami udvarias, sőt!!! Ha úgy érezzük, a felszólító mondat felel meg a szándékainknak, és mégsem akarunk gorombák lenni, kezdjük azzal, hogy „Légy szíves…” – Please… Ha jegyet akarunk venni, vagy a boltban a pultnál kérünk valamit, csak nevezzük meg, mit szeretnénk, és a végére tegyük oda, hogy please. A return ticket to Oxford, please. – Egy retúrjegyet kérek Oxfordba. A ham and cheese sandwich, please. – Egy sonkás-sajtos szendvicset kérek. (Ha kocsmában kérek sört, a szerkezet ugyanilyen egyszerű, csak pontosan tudnom kell, mit akarok A pint of lager, please. – Egy korsó világost. A half of stout, please. – Egy pohár barnát.) Ha még egy fokozattal udvariasabbak akarunk lenni, tegyük a végére, hogy „jó?”- … will you? 47 Így néz ki az alapmondatunk most. Légyszi, gyere ki a konyhából, jó? – Please, come out of the kitchen, will you? Ha megfordítjuk, még udvariasabbá válik. Kérem, jöjjön ki a konyhából.- Will you come out of the kitchen, please? A kérdés mindig udvariasabb, mint a felszólító mondat. Ha magamnak szeretnék valamit, barátok között, vagy teljesen hétköznapi szituációban úgy kezdem a mondatot, hogy Can I … Pl. Használhatom a tolladat? Can I use your pen, please? Bemegyek a boltba, az eladó így fogad: (How) Can I help you? – Segíthetek? (Miben lehetek a szolgálatára?) Válasz: Yes, please. I would like a … - Igen, kérem. Szeretnék egy… És részletezem, hogy mit is szeretnék. No, thank you. I’m just looking. – Köszönöm, nem.Csak nézegetek. Ha az utcán megszólítok valakit, hogy útbaigazítást kérjek tőle, kezdjem így: Excuse me. – Elnézést. Mire a megszólított: Yes? – kérdésként teszi fel, azt jelzi vele, hogy meghallotta, hogy szólítottam és várja a folytatást. Could you tell me the way to the post office, please? – Meg tudná mondani, kérem, az utat a postához? Yes. (Certainly. Sure. Of course) – Igen. (Természetesen. Ja. Hát persze) – válaszolja ő a vérmérséklete szerint és elkezdi magyarázni már direkt felszólító módban, mert megtettük a kellő udvariassági tánclépéseket. Go along this street, then take the first turning on the right … - Menjen végig ezen az utcán, aztán forduljon be az első utcán jobbra … Amikor befejezte, és van is valami fogalmam arról, hogy legalább merre kell elindulni, akkor megköszönöm és elköszönök. – Thank you, good bye. Ő is elköszön, (ha nem felejti el.) – Good bye. Ezerszer előfordult már, hogy idegen városban útbaigazítást kértek tőlem, amire csak azt lehet mondani: Sorry, I’m a stranger here. – Bocs, nem vagyok idevalósi. Ne lepődjünk meg, ha erre azt mondják: No problem. It’s all right. Never mind. – Nem baj. Rendben. Rá se ránts. Csak nyugtázzák, hogy nem kaptak információt. Ha fizikai segítséget kérek valakitől, mondjuk bőröndcipeléshez: Could you lend me a hand? / Could you help me with the suitcases? Could you… mert igazán udvarias akarok lenni, hogy segítsenek is cipelni azokat a dögnehéz cuccokat. És megköszönni is igazán kell. - Thank you ever so much. Mire a válasz: You are welcome. – Szívesen. Not at all./ Don’t mention it.- Szóra sem érdemes. (ha félre akarják söpörni a hálálkodást.) Arra, hogy ’Thank you’. nagyon gyakran csak egy gyönyörű mosoly a válasz, vagy I thank you. – én köszönöm, és ekkor a másik fél villant egy ragyogó mosolyt. Ha meglökünk valakit az utcán, vagy valami kellemetlenséget teszünk a másiknak, mondjuk: Sorry. (Akkor is mondjuk, ha minket löktek meg.)Ha elkéstünk valahonnan, így szabadkozzunk : I’m sorry, I’m late. (The traffic is really bad this morning.) Bocs, hogy elkéstem. (Ma reggel igazán nagy a forgalom.) Nincs olyan nap, hogy ne lenne nagy forgalom, tehát ez egy jó kifogás. Általában, mint magyarul is, kell kifogás. Ha már tizedszer késtem el, mondjam azt: I’m terribly sorry, I’m late again. És jöhet a kifogás. Válasz általában: It’s alright. – Rendben van. (ha undokok akarnak lenni azt mondják: Oh no! Not again!- Na ne! Már megint?) Ha kínálok, vagy kérek valamit, használhatok kérdésben some-t - néhány, egy kicsi jelentésben. Would you like some chocolate? – Kérsz egy kis csokit? Yes, please. – Igen, kérek. No, thank you. - Köszönöm, nem kérek. 48 Kaphatok egy kis csokit? – Can/Could I have some chocolate? Igen, persze.Vegyél. - Yes, certainly. Help yourself. Igen. - Yes, you may. ( engedélyt adnak) Nem. - Ezt nem illik mondani. Ha mégis nemet kell mondani egy ilyen hétköznapi dologra, nagyon körültekintően kell eljárni. Például: Nem hiszem, hogy jó ötlet. Allergiás vagy rá. – I don’t think you should. You are allergic to it, you know. Persze, ha valami abszurd dolgot kérnek tőlünk, rámondhatjuk, hogy „Egy frászt” de ez nem tükröz jó modort. May I borrow your pink panties? – Kölcsönkérhetném a rózsaszín bugyidat? No way! – Egy frászt! Ugyanez udvariasabban: I don’t think you should. – Nem kéne. Ha viszont odaadom, akkor: Here you are. – Tessék. Ha igazán udvariasak akarunk lenni, használjuk a do you mind… szerkezetet. Szó szerint azt jelenti: nem zavar…? Ezért a „nem” válasz jelenti a beleegyezést, és „igen”-t nem lehet egyszerűen mondani. Do you mind if I sit here? – Nem zavar, ha ideülök? No, of course not. – Egyáltalán nem. (engedélyt adok, hogy leülhessen) Well, I’d rather you didn’t. - Inkább ne. (The seat is occupied.- A hely foglalt. Kell valami kifogást mondani.) Összefoglalva: a kérdés mindig udvariasabb a felszólításnál. Hétköznapi udvariassághoz a can, udvariasabb formákhoz a could alkalmas. May segédigével engedélyt kérünk, vagy kapunk. Ezek egyszerű formák, de maradjunk csak meg náluk. Rácsodálkozhatunk, ha valamilyen kacifántos udvariassági formát látunk, vagy hallunk, de ne próbáljuk meg utánozni, mint mindenben, itt is az egyszerűség a célravezető. Ha meg akarunk lepődni, vagy gorombaságot akarunk mondani, akkor a legenyhébbek közül válasszunk. Pl. Oh, dear! - Te jószagú … vagy Oh, no! – Na, ne! A dolgokra mondhatjuk, hogy stupid, de emberekre már ne használjuk, és ezt a határt ne lépjük át. Az amerikai filmekben rondán beszélnek, de az amerikai társadalomban nem. (Angliában sem.) Ez valakinek a véleménye az udvariasságról. Olvassa el, és tegyen fel kérdéseket a szöveggel kapcsolatban, majd gondolatban válaszolja meg őket, a saját véleménye alapján. Throughout my life I have always tried to be a very polite person. I've been the type who has always said "excuse me" and " thank you". I've held open doors for others and let those with less items go before me in the checkout line but not often have I seen a shred of appreciation. I've gone out of my way and walked that extra mile only to get doors slammed in my face, both figuratively and literally. My mother always taught me to treat others with respect. I've tried to live by the directive, "Do unto others as you would have them do unto you", yet it seems that the respect given is not reciprocated. It is so simple to use good manners, but, for some people it seems rather difficult. At times the rudeness of others makes me wonder why I even bother to be polite. There's no point in being nice if rudeness is the reward. Although I get upset at the behavior of others, I still continue to try and be well-mannered. It seems to be part of my nature, which is why I find rude behavior so difficult to understand. If good manners can come so naturally to some, why can't they come easily to others as well? I used to believe that a rude person was just someone having a bad day or perhaps the individual doesn't feel well. They could be worried about something that is the cause of their irritating behavior. In some cases, this is true, but not always. Politeness is not the only problem when it comes to manners. Some people have terrible table manners, no respect, lack common courtesy, and are just plain obnoxious. Throughout the years, I've dealt with so many people like that, I find it hard not to be just as rude as they are. I become very perturbed by know-it-alls, those who are excessively competitive, and the type of individuals who must constantly hurl insults. I will admit that I take pleasure in proving a know-it-all wrong. The competitive ones irk me the most. I'm sure you know the type. For example: You buy toilet tissue for $1.79 and they buy a better brand for $2.49, then gloat that the tissue they bought may have been more expensive, but it's a better 49 brand and they would rather pay a bit more to have the better product! Get real, it's all going down the toilet anyway! There's also the copycat type. They are very similar to the competitive ones. Here's an example: You buy a new outfit and they go buy the same outfit. The only difference is that they paid more for theirs (so they say) and they had theirs first (at least they swear they did! Then there are the chronic insulters. For example, you say, "The weather is beautiful today," and they reply, "If you like it hot and sticky." You ask, "Would you like a cup of coffee?" And they reply, "If that's all you have." You try to be gracious by saying, "I'm glad you dropped by. It's good to see you." They reply, "Well, I didn't have anything better to do and I knew you needed the company." I try so hard not to succumb to the pressure, but when surrounded by people who do nothing but insult I have to insult them back. Maybe I'm not as well-mannered as I thought I was. Igazi, eleven, élő angollal harmadikos gimnazista koromban találkoztam először. Addig is volt alkalmam angolul beszélni, mert az angoltanárom, aki mellesleg osztályfőnököm is volt, azt mondta, hogy amikor halljuk, hogy valakik angolul beszélnek az utcán, egyenesen menjünk oda hozzájuk, mutatkozzunk be, mondjuk el kik vagyunk, mik vagyunk, és beszélgessünk velük angolul. Tényleg működött a dolog, igaz, hogy az első pár alkalommal úgy égett a fejem, mint a rongy, de mindig örültek nekem az emberek, és szívesen beszélgettek pár szót. Így beszélgettem Budapesten amerikaiakkal, de legtöbbször a Pécsi Orvostudományi Egyetemen tanuló afrikai diákokkal. De jó volt, és tényleg csak az első alkalom volt igazán szörnyű, mármint az, hogy legyőzzem a gátlásaimat és fecsegjek idegen nyelven. Második után az énnekkar Dániába ment, és az angol tagozatosokat, többek közt engem is, kifejezetten azért vittek magukkal, hogy tudjon valaki szót érteni. Ezzel sem volt semmi baj, az már csak az én egyéni problémám volt, hogy az egyetlen hely ahol szuvenír koppenhágai sellőt lehetett kapni az egy szexbolt volt. A kirakatban nem volt más, csak kavicson ülő sellő, mindenféle méretben, de bent… Körül sem mertem nézni, tizenhat éves voltam, és még a koromhoz képest is zöld béka, de a sellőt megvettem, azóta is megvan. Szóval a gimnáziumomban angol tábort rendeztek a harmadikos és negyedikes angol tagozatosoknak, nem tudom, milyen szervezéssel, 1975 nyarán, és meghívtak három tanárt és három korunkbeli diákot. Az egyik lánnyal nagyon összebarátkoztam, és a tábor után még két hétig nálunk volt. Minden este tollasoztunk a ház előtt, és ha rosszul ütötte a labdát, mindig azt mondta,”Sorry.” Ezt én ott és akkor, furcsának találtam, mert nekem eszembe sem jutott egy nem pontosan eléütött tollaslabdáért bocsánatot kérni. Következő évben én mentem volna hozzájuk, de nem kaptam útlevelet, indok, mert túl fiatal voltam. Idősebbek még emlékeznek ezekre a felemelő időkre. A rákövetkező évben is csak egy évvel voltam idősebb, és nem is mehettem Angliába egészen 1981-ig, amikor is egy hónapos főiskolai részképzésen vettem részt Exeterben. Addig is szorgalmasan leveleztünk, és amikor hazautazás előtt pár napot 50 Londonban töltöttünk, meglátogattam a régi barátnőmet, aki akkor ott járt egyetemre és egy bérelt lakásban lakott a barátaival. .De ez már egy másik történet… Ahány ház annyi szokás, azaz, beszéljünk az időjárásról Miért beszélnek az angolok az időjárásról? Mert kézenfekvő, és mert ez egy teljesen személytelen téma, és az angolok nem szeretnek idegenekkel személyes témákról beszélni, és mert erről mindenkinek, az iskolázatlanoknak és az iskolázottaknak is egyformán lehet véleménye. Tehát az időjárás igazán demokratikus téma. Ezen kívül jó alkalmat nyújt arra, hogy vadidegenekkel szóba elegyedjek, ha ők is akarják. Már nem szükséges mindenhol, hogy egy harmadik személy mutasson be bennünket egymásnak, de azért az az igazi. Tehát, először beszéljünk az időjárásról, utána arról, hogy hogyan lehet szóba elegyedni az angolokkal, ha melléjük sodor az élet, és persze arról is, hogy milyen nyelvtani tudnivalók szükségesek az egészhez. The weather is nice today. - Ma szép az idő. The sun is shining but there are some clouds in the sky. – Süt a nap, de van néhány felhő az égen. The temperature is about 25 degrees centigrade. – A hőmérséklet körülbelül 25 Celsius fok.(Mennyi is ez Fahrenheitben?) Van néhány szó, amire szükségünk van: season évszak mild enyhe spring tavasz cool hűvös summer nyár warm meleg autumn/fall (US) ősz hot forró winter tél rain eső nice szép, kellemes shower zápor miserable csúnya, szomorú (idő) downpour felhőszakadás wet esős drizzle szemerkélő eső dry száraz fog köd cloudy felhős mist / haze pára foggy ködös snow hó cold hideg wind szél chilly csípős storm/ gale szélvihar climate éghajlat thunderstorm zivatar continental kontinentális blizzard hóvihar Atlantic óceáni hail jégeső changeable változó unpleasant kellemetlen 51 What is the typical summer weather in Hungary? As the climate of Hungary is continental, the typical summer is hot and dry. Then what about this summer, the summer of 2005? It was rainy and cool. Wasn’t it a typical summer? But it was, because the weather is changeable, and even the extremes are typical. So, usually, summer in Hungary starts in mid-May and lasts till the last week of August, when usually there is a drop in the temperature, and a week-long rainy period before the much quieter Indian summer that can last as long as mid-October. The first part of summer is usually hot and sunny with rainy periods. But these are typical summer showers, quick to come and quick to go away. They feel good, refresh the air, and are very good for the crops. June is like that, fresh and sunny, but July usually brings hot and dry weather, the depth of summer can be scorching, with temperatures above 35 degrees centigrade, and sometimes without rain. But when it rains there are downpours, hailstorms and thunderstorms. In August, the situation is the same, only the temperature can go up around 40 degrees centigrade, and the storms can be even more intense. Sometimes absolutely hot and cool and rainy periods follow each other, so one week you think you are in the desert, next week you look for an extra sweatshirt or even a jacket.Umbrellas were not designed for the hard rains of Hungary, the summer raindrops are big, and no silk or such material can stop them, and when it rains, usually there are high winds, so you will get wet if you don’t wear a raincoat. Gyakorlásképpen, mondja el, milyen az idő éppen. Ne felejtse, hogy a jelenben éppen történő dolgokra Present Continuous Tense-t használjon. (Az ismétlődő cselekvésekhez pedig Simple Present Tense-t.) Végiggondolhatja, sőt, le is írhatja, hogy milyen a többi évszak Magyarországon, mi jellemző az Ön lakóhelye időjárására, melyik a kedvenc évszaka, milyen időt szeret és milyet nem, stb, stb. De hogyan lesz az időjárásból társalgáskezdés? Vegyük azt az alapesetet, hogy egészen elfogadható az idő. Ülünk a parkban egy padon, és csak mellettünk van üres hely. Valaki letottyan oda és azt mondja: Nice weather, isn’t it? – Szép idő van, nemde? Ha azt válaszoljuk, „Yes, it is.”- Igen. Egyben azt is közöltük az illetővel, hogy nem kívánunk társalogni vele, mert nem kérdeztünk vissza. Ha társalogni szeretnénk, hosszabb mondatot kell mondanunk, és vissza kell kérdeznünk, azaz „Yes, it is. It’s quite unusual in this season, isn’t it?” Vagy valami hasonló, de a lényeg a végén a visszakérdezés. Nem azért kérdezek vissza, mert meg akarok győződni, hogy helyesen tudom-e, hanem „csak” azért, hogy előbbre vigyem a társalgást, jelen esetben kinyilvánítom azt a szándékomat, hogy beszélgetni szeretnék. Lássuk a visszakérdezés módját. Állító szórenddel kezdjük a mondatot, majd a végén visszakérdezünk a fő mondatunkkal ellentétesen. Tulajdonképpen azt kérdezzük, hogy „vagy igen?”, illetve „vagy nem?”. A főmondat alanyát ismételjük személyes névmásként, és a segédigét a főmondat igéjével ellentétes alakban. Azaz, ha a főmondatom állító, a visszakérdezés tagadó és viszont. Vannak dolgok azonban, amire ügyelni kell. Nem a forma, hanem a tartalom számít, mint mindig. A tagadó jelentésű szavak tagadóvá teszik a mondatot akkor is, ha az ige állító alakban áll, mert ,ugye, dupla tagadás nincs. Pl. You like Coca-Cola, don’t you? You don’t have any brothers or sisters, do you? Peter can play basketball, can’t he? You have already learnt this, haven’t you? This isn’t mine, is it? It never rains in the desert, does it? – Ugye, sohasem esik az eső a sivatagban? A never tagadóvá teszi a főmondatot, ezért állító a visszakérdezés. Ugyanígy viselkedik a nobody, nothing, hardly, etc. Még néhány tudnivaló: - There is/there are kezdetű mondatok visszakérdezésénél there-t használunk. pl. There is a church in Queen street, isn’t there? - Somebody, anybody, nobody visszakérdezésben they pl. Somebody will help him, won’t they? - A let’s visszakérdezése shall we?, a felszólító módé will you? pl. Let’s buy some chocolate, shall we? Open the door, will you? 52 - Az I’m visszakérdezése aren’t I? pl. I’m very ill, aren’t I. Folytassuk a beszélgetésnél. A visszakérdezéssel közöltük azt a szándékunkat, hogy beszélgethetünk is. A másik még egypár dolgot mondhat az időjárásról, aztán folytathatja azzal, hogy bemutatkozik, mondjuk így: „By the way, let me introduce myself, my name is Peter/Mary.” Mire a megszólított, „And my name is Frank/Susan.” Majd a kezdeményező fél, „Nice to meet you Frank/Susan.” A másik, „Nice to meet you Peter/Mary.” Az, hogy csak keresztnévvel mutatkoznak be egymásnak, azt jelenti, hogy ez csak felületes imeretség lesz, most beszélgetnek, hogy elüssék valamivel az időt, de ez nem igazán számít. Viszont innen kezdve lehet beszélgetni bármilyen témáról, de nem személyes témákról, mert ez csak felületes viszony. Minden népnek megvannak a maga kedvenc témái és a tabutémái is. A magyarok szabadon beszélnek a pénzről. Az angolok nem, és nem is illik megkérdezni, hogy mennyibe került, ha megdicsérjük valakinek a holmiját. Megdicsérni illik, sőt szinte kötelező, a megdicsért pedig megköszöni a bókot, és nem mondja, hogy tízéves ócska vacak, ami megint mennyire elterjedt magyar szokás. Politikáról és vallásról sem beszélünk, csak közeli jó ismerősökkel, ha egyáltalán, és még ezer más dologról sem, úgyhogy mégis jó valamire az időjárás. Ha a barátaimat be akarom mutatni egymásnak, a következő a formula: „Mary, meet Tom.” Mire a megszólított, „Nice to meet you Tom.” A másik, „Nice to meet you, Mary.” Kissé hivatalosabban is működik, azaz „Miss Black, meet Mr Jones.” Válasz ugyanúgy, csak vezetéknévvel. Egészen hivatalosan azonban a következőképpen: „Miss Black, may I introduce Mr Jones to you?” Ilyenkor a megszólított azt mondja: „How do you do, Mr Jones?”.És a válasz hasonló: „How do you do?” Bemutatkozáskor kezet is fognak, de napi találkozáskor már nem. Hölgyek megpuszilhatják egymást, de a magyar szokástól eltérően csak egyik oldalon. Általában a puszi a levegőben csattan, csak egy kis arcdörgölgetés lesz belőle. Azzal, hogy bemutatkozáskor kimondják egymás nevét, a megjegyzést segítik, ugyanis, ha már hivatalosan bemutattak valakit valakinek, onnantól fogva tudni is kellene a másik nevét. Ugyancsak illik a frissen bemutatott személlyel legalább pár szót váltani, így később tudjuk hová tenni az illetőt. Persze, ha mégis elfelejtettük, kérhetjük a barátunk segítségét, aki bemutatott bennünket egymásnak. A huszonegyedik században kissé kacifántosnak tűnhet a dolog, de nem az. Nem könnyű az angolokkal megismerkedni, de ha egyszer sikerült velük összebarátkozni, az hosszan tartó, igazi, szoros barátság lesz. Ha az ember Angliába látogat és kötetlen csevegésre vágyik, menjen el a legközelebbi „pub”-ba, lehetőleg olyanba, ahová a helyiek járnak. Lehet, hogy nem fog tizenhatodik századi kocsmabelsőt találni, viszont tud a helyiekkel beszélgetni. A pub a társasági élet színtere, ahol szabad idegenekkel szóbaállni, és ha olyan helyre megy, amit nem özönlöttek el a turisták, akkor érdeklődő, kedves helyi embereket fog találni, ha a turistahelyekre megy, akkor viszont nemzetközi ismeretségekre tehet szert, ami ugyanolyan jó, csak más. Ha már az udvariassági formáknál tartunk, ejtsünk szót a köszönésről is. Napszak szerint lehet köszönni. Good morning! - Jó reggelt!/Jó napot! – délelőtti köszönés Good afternoon! – Jó napot! – délutáni köszönés Good evening. – Jó estét! - sötétedés után Illetve informálisabb alkalmakkor mondhatom: Hello! Elköszönni pedig. : Good bye! – Viszontlátásra! Good night! – Jó éjszakát! – Ha este megyek el valahonnan. Informálisabb szituációkban : Bye! / Bye-bye! – Viszlát! 53 See you! (soon / later) – (A mielőbbi/ későbbi) viszontlátásra. Amerikában a Hi! How are you? – kb. „Szia, hogy vagy?” a legelterjedtebb, és elköszönéskor Bye. Have a nice day. Egyébként pedig az időjárás helyett arról beszélnek, ki hova való, és ha találnak egy földrajzi kapcsolódási pontot, már meg is ismerkedtek, jöhet a név és a felületes társalgás.( A pénz még nagyobb tabu) - Where are you from? – Hová való vagy? - I’m from Hungary. – mondja a magyar. - Really? I once knew a guy, whose grandparents were Hungarian. They used to live in Boston. - Oh, in Boston. I once had a friend from Boston. És innentől kezdve úgy veszik, hogy régi haverok. A friend nem igazi barátságot jelöl, csak ismeretséget. Az iskolatárs a friend from school, a munkatárs a friend at work stb. Ha valakit a vezetéknevén szólítunk, tegyük hozzá, hogy Mr, Mrs, vagy Miss Black. Hölgyeknél, ha nem tudjuk, hogy házas vagy hajadon az illető, esetleg most válik az ötödik férjétől a Ms (kiejtve miz) tehet jó szolgálatot. Megszólításként, név nélkül csak a Sir- uram, és a Madam - asszonyom használható. (A Master és a Miss legfeljebb csak a fiatalúr öt és a kisasszony tizenkét éves koráig.) Azt hiszem, ennyi illemtan épp elég. Mivel „ostoba külföldiek” vagyunk sok mindent elnéznek nekünk, de udvariasnak és illemtudónak lenni kifizetődik, mert akkor velünk is azok lesznek az emberek, és nemcsak külföldön. Saláta, vagy ami idáig kimaradt Még mindig az igékről Jövő idők Eddig azt mondtuk, hogy használjunk két egyszerű módot a jövő idő kifejezésére. A szándék és közeljövő esetében going to + a jelentést hordozó ige első alakja. Ez felel meg körülbelül a –ni fog magyar szerkezetnek, és ahogy bután hangzik az hogy „meg fogom fogni” a going to szerkezetet se használjuk a jövés-menést kifejező igékkel. (come, go) Mivel ez a szerkezet kifejezhet azonnali jövő időt is, a come és a go igéknél helyettesítsük a Present Continuous igeidővel, amelynek szintén megvan ez a jelentése, csak időhatározó kell hozzá. Tehát going to, ha szándékot és közeljövőt akarok kifejezni, vagy látom, mi fog történni, és ha előre tervezgetem, mit fogok csinálni. A másik egyszerű mód a Simple Future Tense, will + 1. alak, ha most találom ki, mit is fogok csinálni, illetve, ha valami teljesen általános dolgot mondok a jövőben. Akkor is ezt használom, ha „előkét” teszek a mondatom elé, pl: I think, I hope etc. Ezt a kettőt használjuk az egyszerűség elve szerint, de azért a jövő időknek is megvan a maga teljessége, és vannak olyan esetek, amikor szükségünk lehet rá, megértenünk pedig az összeset meg kell. név alak használat Simple Future Tense will + 1. alak - általános és ismétlődő tagadása : won’t cselekvések a jövőben (régebben E/1és T/1 –ben - hirtelen elhatározások shall, de már nem) példa People will find a solution for the oil crisis. To the pub? Of course, I’ll go. 54 Future Continuous Tense will be -ing - éppen akkor a jövőben This time tomorrow I will - nem azonnali közeljövő be lying on the beach. időhatározóval In a few minutes we will be having lunch. Future Perfect will have +3. alak - valamikorra már valami kész lesz ( a vele álló igeidő Simple Present, jellemző időhatározója: by) Future Perfect Continuous will have been -ing - valamikorra már valami He will have been sokáig tart staying with us for two ( a vele álló igeidő weeks by Monday. Simple Present, jellemző időhatározója: by) I will have finished it by three o’clock. I will have known this man for two years in April. A jövő és a jelen időket használhatjuk egy mondatban, sőt használnunk is kell, ha több cselekvést akarunk egy mondatba foglalni. Van egy gyakorlati szabály, mely szerint egy mondatba csak egy jövő időt használhatunk. Ez azért van, mert az időhatározó szavak nem „viselik el” a jövő idejű igéket, ezért ugyanúgy, mint a feltételes mondatoknál, a mondat időhatározószavas fele jelen idejű, a másik jövő idejű. Pl: As soon as I arrive in London I will phone you. – Amint odaérek Londonba, felhívlak. While I’m cooking, you will be cleaning the flat. – Amíg én főzök, te kitakarítod a lakást. Segédigék Beszéltünk már a segédigékről, de nem árt, ha még egyszer tudatosítjuk magunkban, hogy a segédigék után a főige első alakját használjuk, kivétel a have és a be, mert a have után harmadik alakot, a be után pedig –ing, vagy harmadik alakot tehetünk. I’d … - Honnan tudom, hogy a ’d had vagy would rövidítése-e? Megnézem, mi jön utána. Ha harmadik alak, akkor had, ha első alak, akkor would. Mindenféle segédigéről beszéltünk, kivéve a must – needn’t ellentétpárról. A must egy erős segédige, jelentése: muszáj, erős külső kényszer, vagy belső késztetés kifejezésére használjuk, de gondoljuk meg milyen szituációkban. Magamról mindig mondhatom, de mások esetében már vigyázzunk, nem illik parancsolgatni. Egyébként is, csak jelen időben, vagy jövő idő kifejezésére, időhatározóval használhatjuk, más esetben a have to átveszi a szerepét. A mustn’t – tilos, még erősebb, még jobban gondoljuk meg, mikor használjuk. A needn’t – nem szükséges jelentéssel segédige, de az állító alak, need, ige, és igeként is kell rákérdezni. Jelentése: szükség van vmire. Pl: What do you need? Ha nem kellett volna valamit megcsinálnom, de az ostoba fejemmel mégis megtettem – needn’t have + 3. alak – nem lett volna szükséges. Pl: I needn’t have got up at 5.- Nem kellett volna 5-kor felkelnem. (De felkeltem, és most majd leragadnak a szemeim.) Ha nem kellett, és nem is csináltam meg, használjam az igét tagadó alakban. Pl: Yesterday I didn’t need to get up early. – Tegnap nem kellett korán felkelnem. (És még a déli harangszót is az ágyban hallgattam.) Nem tudom, mi a nevem, illetve a függő beszéd Az angol mondatban nagyon sok múlik az első igén. Többek között az első ige áll kérdő szórendben. (Általában.) Ezért, ha a mondat elé teszünk egy kis bevezetést, mint például azt, hogy „nem tudom”, a másik ige állító szórendben fog állni, azaz a címben említett példamondat így hangzik : I don’t know what my name is. 55 Az eredeti kérdés kérdőszavával kötöttük össze a a két mondatot, de mit csináljunk, ha nincs a kérdésben kérdőszó? Erre is van megoldás, méghozzá az if, vagy a whether. Mindkettő azt jelenti: vajon, a különbség közöttük az, hogy csak a whether állhat az or – vagy szóval párban, tehát ha több dolgot akarunk említeni, ez utóbbit kell használnunk. Pl. I don’t know if he comes. – Nem tudom, eljön-e. I don’t know whether he comes by car or by train. – Nem tudom, busszal jön-e, vagy vonattal. Persze, ha az eredeti kérdésünk kérdőszóval kezdődött, akkor a kérdőszó fogja összekapcsolni a két mondatot. Pl. I don’t know where he lives. – Nem tudom, hol lakik. Peter doesn’t know what the time is. – Péter nem tudja, mennyi az idő. A mondat első igéje határozza meg a többi ige idejét is. Ha az első ige jelen idejű, akkor általában jelen vagy jövő idejű a többi is. (Ne felejtsük el, amikor egy időről beszélünk, mind a négyfélét értjük rajta, azaz lehet Simple, Continuous, Perfect és Perfect Continuous) Ha az első ige múlt idejű, akkor a többi is az. Ha viszont az eredeti mondat elé kis bevezető mondatot teszünk, az igék helyzete megváltozik, és most már a bevezető mondat igéje foglalja el az igen előkelő első helyet, ehhez kell a többinek igazodni. Ha a bevezető ige jelen idejű, akkor a többi ige idejét nem érinti a változás, azaz csak két dolog fog változni a mondatban, mégpedig az alanyok az első alanyhoz igazodnak, és az esetleges kérdő szórend állítóvá változik, az előző bekezdésben tárgyalt szabály miatt. Pl. Peter: ’ Where do you live?’ – Hol laksz? Peter wants to know where I live. – Péter azt akarja tudni, hol lakom. Ha viszont a bevezető mondat igéje múlt idejű, a mondatban még két változás történik, azaz az alanyok és a szórend változásán kívül megváltoznak az igeidők és a jelen ponthoz rendelt időhatározók is. Pl. Peter: ’ Where do you live?’ – Hol laksz? Peter wanted to know where I lived. – Péter azt akarta tudni, hol lakom. Emlékszünk még az igeidő-grafikonra? Past Past Perfect Present Perfect Present Future Future Perfect Képzeljük azt, hogy a Present egy magas hegycsúcs, a Past pedig egy füstölgő vulkán, ami sokkal alacsonyabb. 56 Past Perfect Past Present Perfect Present Future Perfect Future Ha a mondat első igéje, azaz a szituáció jelen idejű, akkor az emberkénk a hegy tetején áll, és majdnem mindent lát, kivéve a Past Perfect igeidőt, azaz a mondat további igéi ezt kivéve, minden igeidőben állhatnak. Viszont, ha az első ige és vele együtt a szituáció múlt idejű, az emberke kénytelen a vulkán oldalára állni, ahonnan szinte semmit nem lát, csak magát a Past igeidőt, és azt, ami előtte volt, azaz a Past Perfectet. Azt csak sejti, hogy a füstön túl is lehetnek dolgok. Tehát, ha a szituáció (első ige) múlt idejű, minden, ami vele egyidőben történt szintén Past, ami előtte történt Past Perfect, és ami ebből a nézőpontból jövőnek látszik, azt would + első alak szerkezettel képezzük. A függő beszéd ennél azért sokkal bonyolultabb, most viszont legyen annyi elég, hogy ha az első ige múlt idejű, akkor a többi is az, ami az első igével egyszerre történt az Past, ami előtte, az Past Perfect, ami utána fog, az would. Pl. He said that he had never met anybody famous. – Azt mondta, még sosem találkozott híres emberrel. Peter told me that he liked chocolate very much. – Péter azt mondta, hogy nagyon szereti a csokoládét. Mary said that she would travel to Egypt next summer. – Mary azt mondta, hogy jövő nyáron Egyiptomba utazik. Ha felszólító mondatot akarunk függő beszédben használni, a bevezető igét válasszuk úgy, hogy lehessen utána to+első alakot használni. Ilyen ige a tell – megmond, ask – megkér, order – megparancsol, promise – megígér stb, de a say – mond valamit nem. Pl. Mondd meg neki, hogy jöjjön ide. – Tell him to come here. Megkért, hogy nyissam ki az ajtót. – He asked me to open the door. A függő beszédről ennél sokkal átfogóbb magyarázatot bármely angol nyelvtanról szóló könyvben talál, válassza ki azt, amelyből Ön legjobban érti a dolgot. Itt és most, viszont hadd adjak egy gyakorlati tanácsot. Mivel a múlt idejű függő beszéd nehéz, amíg be nem gyakorolta, ahol tudja, kerülje. Az esetek nagy többségében nem 57 határozzuk meg pontosan azt, hogy az illető mikor mondta azt, amit mondott. Ilyenkor lehetőség van bevezetőként Present Perfect igét használni, és mivel ez jelen idő, nem kell hozzáigazítani az igéket és az időhatározókat. Pl. Peter has told me that he will travel to Germany tomorrow. – Péter azt mondta, hogy holnap Németországba utazik. Ha az egyszerűbbnek látszó múlt idős bevezető igét választanánk, meg kellene változtatni az igeidőt is és az időhatározót is a következőképpen: Peter told me that he would travel to Germany the following day. – Péter azt mondta, hogy holnap Németországba utazik. Igenevek A magyar nem angol, és fordítva, ezért nem meglepő, hogy ugyanazt a dolgot más szófajjal fejezzük ki az egyik nyelvben, mint a másikban. Erre a legjobb példa a to be late – elkésik pár. Az „elkésik” a magyarban ige, a late angol szó viszont melléknév, ezért kell elé a to be. Pl. Hurry up or you’ll be late for school. – Siess, vagy elkésel az iskolából. A különbözőségek az igeneveknél is megvannak, azért mert a magyarban ilyen vagy olyan igenevet használunk az angolban lehet hogy teljesen mást, és viszont. Pár dolgot azonban nem árt tudni az igenevekről. A folyamatos melléknévi igenév az ige+ing. Pl. smiling girls – mosolygós lányok, running water – folyó víz, stb. A befejezett melléknévi igenév az ige 3. alakja (Past Participle). Pl. boiled egg – főtt tojás, used car – használt autó, stb. A beálló melléknévi igenév to+ első alak. Pl. books to read – olvasni való könyvek (elolvasandó) Az Infinitive a főnévi igenév is. Lehet to Infinitive, lásd Shakespeare : To be or not to be, that is the question... – Lenni, vagy nem lenni, az itt a kérdés...(Arany János) Van plain Infinitive is ami az ige első alakja. Pl. Help me do my English homework. – Segíts megcsinálni az angol leckém! A határozói igenév lehet az ige+ing. Pl. Two policemen came running in the street. – Két rendőr jött futva az utcán. De amíg a melléknévi igenévnek használt ige+ing jelző, és a jelzett főnév előtt áll, a határozói igenév az ige után. Az igenevek nem a maguk szépségéért érdekesek, hanem mert az angol nagyon gyakran igeneves szerkezeteket használ ott, ahol a magyar összetett mondatot alkalmazna, és így egy elég bonyolult kérdéskörhöz érkeztünk, ami így hangzik: mi jön mi után? Sima első alakot (Plain Infinitive) használunk: - segédigék után, kivéve have és be - let – hagy enged, és a műveltető make után - help után (lehet to + 1. alak is) - néhány kifejezésben pl: You had better leave now. Most jobban tennéd, ha elmennél. I would rather go to the cinema. Én inkább moziba mennék. Ebbe a mondatba beletehetünk még egy alanyt, Én azt szeretném, ha te… de akkor a következő ige második alakba kerül. Második alany, második alak, ne felejtsük el. pl: I’d rather you went home now. Jobban szeretném, ha most hazamennél. - érzékelést kifejező igék után, ha általánosságban beszélünk valamiről see, hear, feel, watch+ 1. alak láttam, hallottam, stb, hogy… see, hear watch, feel, smell + ige+ing láttam, hallottam stb, miközben… smell+ ige+ing mindig ez az alak áll utána, mert szagot érezni, csak akkor lehet, ha szag van, általánosságban nem. I can smell something burning. Valami égett szagot érzek. 58 - Why? kérdőszó után pl: Miért segítsek neki? Why help him? To + első alakot használunk: - szenvedő igék után Pl: I was told to go home. Azt mondták, menjek haza. - melléknevek után It’s good to see you again. Jó újra látni. It was too cold to go swimming. Túl hideg volt ahhoz, hogy úszni menjünk. It’s important for me to talk to him. Fontos, hogy beszéljek vele. - It’s time + to , egyes vagy többes szám első személyben. Ha más személyben áll, az ige második alakba kerül. Pl: It’s time you bought a new suit. Ideje lenne új öltönyt vásárolnod. - sok ige után Pl: ask, tell, promise, order etc. - az akaratot kifejező igék után Pl: want, wish, refuse, would like etc. - kérdőszavak után (kivéve why?) Pl:Melyik könyvet olvassam el először? Which book to read first? - azért, hogy… szerkezetben, ha a két tagmondat alanya megegyezik. Pl. Did you come to help me? Azért jöttél, hogy segíts? Ha a két tagmondat alanya különböző, vagy a mondatban van egy plusz feltétel a szerkezet más: so that … can/could/should Pl: He works day and night so that his daughter can go to university. Azért dolgozik éjjel-nappal, hogy a lánya egyetemre járhasson. Ige +ing: - az ige+ing a cselekvés neve pl: Running is a sport. A futás egy sport. - ezt használjuk a szeretős-utálós igék után (hate, dislike, prefer, would mind/ don’t mind, like, enjoy,love etc) - néhány ige után (finish, avoid, deny, admit etc.) - néhány kifejezésben pl: it is worth érdemes, it’s no good/use semmi értelme I can’t help Nem tehetek róla, de… A magyartól eltérően ez nem összetett mondat, és nincs benne de. I couldn’t help laughing when I saw her new boyfriend. Muszáj volt nevetnem, amikor megláttam az új fiúját - minden elöljáró után pl: Who is responsible for watering the flowers? Ki a felelős a virágöntözésért? néha a to is elöljáró: pl: I’m looking forward to hearing from you soon. Mielőbbi válaszát várom. He isn’t used to getting up early. Nincs hozzászokva a korai felkeléshez. - Ige +ing lehet a mondatban határozó a.)egyidejű időhatározó: pl:Going to school I met the postman. Az iskolába menet találkoztam a postással. b.) having + 3. alak (Perfect Gerund) előidejű időhatározó pl. Having done my homework I went out to play. Miután megcsináltam a leckémet, kimentem játszani. c.) Mivel… pl: Not having a work permit he worked illegally. Mivel nem volt munkavállalási engedélye, feketén dolgozott d.) állapothatározó pl: Two policemen came running down the street. Két rendőr jött futva az utcán. He was sitting at the window watching us. Az ablaknál ült, és minket nézett. És ez csak a jéghegy csúcsa. Ez így is ezer apró szabály, de van még legalább ugyanennyi, ha nem több, nem is akarom terhelni vele. A kocka el van vetve, avagy a szenvedő szerkezet Most már tényleg ez az utolsó nyelvtani dolog, amiről írni akarok. Ez nem nyelvtankönyv, hanem útmutató, és már így is sok száraz adat került ide a végére. A szenvedő szerkezet sem boszorkányság, csak a mai magyar nyelvben nem használjuk, legalábbis nem úgy, ahogy az angolban. Ahhoz, hogy bátran élhessünk vele, először 59 is, azt kell tudni, hogy ki végzi a cselekvést. Ha a mondat alanya ténylegesen el is végzi a cselekvést, akkor cselekvő alanyunk van és cselekvő igét kell hozzá tennünk. Pl. Péter mondott nekem egy viccet. – Peter told me a joke. Ha viszont nem tudjuk, ki végzi a cselekvést, a mondat alanya az lesz, akire/amire a cselekvés vonatkozik, tehát szenvedő alany és szenvedő ige kerül a mondatba. Pl. Mondtak nekem egy viccet. – I was told a joke. Ki mondta? Nem tudom, nem is érdekes. A lényeg az, hogy a vicc elhangzott, én meg meghallgattam. A szenvedő ige két részből áll, a be segédige megfelelő idejű alakjából, és a jelentést hordozó ige harmadik alakjából (ami itt igenév). Pl. A kocka el van vetve. – The dice is cast. Az ige harmadik alakjával nem lehet semmit sem csinálni, tehát minden változtatást a segédigén kell elvégezni, így ha azt szeretnénk mondani, hogy a kocka még nincs elvetve, a segédigét kell Present Perfectbe tenni, azaz: The dice hasn’t been cast yet. A szenvedő ige is ige, mindent tud, amit a cselekvő igék, csak a képzése más. Miért is kerültünk az örök kezdők kategóriába és hogyan mászhatunk ki belőle? Gondoljuk végig, hogy mik is voltak a buktatók eddigi tanulmányaink során. Nem érdemes különösebben bánkódni rajtuk, csak azért tudatosítsuk magunkban a rossz stratégiákat, hogy ne kövessük el őket újból. Zárjuk le és tegyük a hátunk mögé a nyelvtanulás eddigi sikertelenségét, azt is, ha nem szerettünk tanulni, és azt is, ha rossz élményeink voltak az iskolában. Elmúlt, vége van, és nem ez fogja meghatározni a további sorsunkat. Ne higgyük el, még magunknak sem, hogy nincs nyelvérzékünk, mert egy nyelvet legalább megtanultunk, akkor a másik is menni fog. Viszont azt se higgyük, hogy erőfeszítés nélkül, valami csoda folytán, holnap úgy ébredünk, hogy tudunk angolul. Mindenért meg kell dolgozni, és ez így van rendjén, de a megdolgozás nem szenvedést jelent. Ne dőljünk be a gyors, könnyű , pár nap alatt megszerezhető tudást ígérő reklámoknak, gyorsan, könnyen rájuk költünk egy csomó pénzt, és ugyanott tartunk, ahol elkezdtük. De azt se higgyük, hogy vérrel-verejtékkel kell megszereznünk a tudást. Inkább úgy, mint a tartós fogyáshoz, életmódváltást ajánlok. Ahhoz, hogy egy nyelvet megtanuljunk, meg kell tanulni hallás után érteni, beszélni, olvasni és írni. Gyakoroljuk a részképességeket. Kapcsoljunk be angol nyelvű rádiót az interneten, nézzük az angol nyelvű tévécsatornákat, vagy DVD-n filmet (angolul, angol felirattal). Nem baj, ha nem értjük először. A fülünknek, és persze az agyunknak meg kell szoknia, hogy a másik nyelv is kód és nem zaj. Meg kell tanulnunk érteni angolul anélkül, hogy a magyar jelentéseken gondolkodnánk. Ez a legfontosabb. Ha nem hiszi, hogy ezt meg lehet csinálni, kérdezze meg magától, ki fordított, amikor az anyanyelvét tanulta? Csak a véletlen, vagy a Gondviselés műve, hogy Magyarországra, magyarnak született és magyarul tanult meg először. Tartsa inkább szerencsének, mert a magyar nyelv sok hangot tartalmaz, és így Ön könnyen tanulhat meg idegen nyelveket. De azt is meg kell szokni, hogy nem magyar szavakat mond. Gyakorolja a beszédet is. Igen, egyedül. Nem kell az elején közönség hozzá. Valószínű, azért nincs elég bátorsága idegen nyelven megszólalni, mert vagy furcsán hangzik, vagy mert kinevették az iskolában. (Lehet, hogy nem is nevették ki, csak Ön rettegett ettől, kisgyerek korában.) Nem kell teljes mondatokat mondania, kezdje szavakkal. Ha nem megy spontán, először írja le a szavak listáját, és mondja ki őket. Ha a kiejtéssel problémája van az interneten lehet hangos szótárt találni, annyiszor ismételheti, ahányszor szüksége van rá. Persze, az is lehet, hogy azért nem mer beszélni, mert tökéletességre törekszik. Szép dolog az igyekezet, de nagyon megnehezíti a dolgát. Merjen hibázni. Nem fog a világ összedőlni egy helytelen igeidő miatt, még akkor sem, ha esetleg az iskolában így gondolta. Olvasson. A mai világban igazán sok minden hozzáférhető. Bármelyik könyvesboltban kaphatók az angol tankönyvkiadók könnyített olvasmányai, de a világháló is tele van angol nyelvű olvasnivalóval. Ha nem szeret olvasni magyarul sem, annak valószínűleg nem az időhiány az oka. Csúnya dolgot fogok mondani, haragudjon rám, ha akar, de lehet, hogy nem tanult meg jól olvasni. Akkor élvezet az olvasás, ha gyorsan megy, nem a szavak jelentésével van elfoglalva, hanem tud a történetre figyelni. Ezt is, mint mindent, helyre lehet hozni egy kis odafigyeléssel és gyakorlással. Ha gyorsabban akar olvasni, a szemét kell tréningeztetni, hogy egy szó helyett szócsoportokat, egy sort, vagy akár több sort is át tudjon látni. Ennek egy egyszerű módja, hogy egy viszonylag 60 könnyen olvasható könyvben (általános iskolai kötelező olvasmány) a lap közepén ceruzával húz egy vonalat, és a szemével azt a vonalat követi a lap aljáig, miközben a szöveget olvassa. A gyorsolvasás technikájával több tanulásmódszertani könyv foglalkozik, könyvtárban, interneten, könyvesboltokban ezek hozzáférhetők, ha ennél többet szeretne tudni róla. Az idegen nyelvű olvasásnak is az a lényege, mint a magyar nyelvűnek, azaz, hogy a szöveg több, mint a szavak összessége. Ne a szavak magyar jelentését keresgélje, hanem a szöveg értelmét próbálja felfogni. Ha nem megy először, ne a szótár után kapkodjon, hanem olvassa el újra a szöveget, hátha jobban érti. Gondolja végig amit olvasott, és csak a legvégső esetben nyúljon szótárhoz. Élvezze az olvasást, örüljön minden megértett szónak, mondatnak, ne kínozza magát nehéz, vagy unalmas szövegekkel. Ha nem ért egy szöveget, keressen másikat, ami sikerélményt okoz. Nemcsak unalmas dolgokból lehet tanulni, keressen az érdeklődési köréhez közelálló szövegeket. Írjon történeteket. Az emberek mostanában leszoktak az írásról, főleg a kézírásról. Pedig nagyon fontos lenne írni. Gondoljon arra, hogy mindenki történeteket, sőt könyveket ír, a valóságshow-k sztárjaitól kezdve az ilyenolyan önjelölt üdvöskékig, beleértve engem is, ön miért ne írhatná le, hogy mit gondol és mit érez. Ha ezt idegen nyelven teszi, akkor két legyet üt egy csapásra. Gyakorolja az idegen nyelvet, és a saját gondolatait is papírra veti. Ne javíttassa ki ezeket az irományokat, viszont tartsa meg egypár hétig, olvassa át őket akkor, és ha hibát talál, javítsa ki. Ha sikeres nyelvtanuló akar lenni, tartsa észben, hogy a nyelv nem egy megtanulandó unalmas iskolai tantárgy, hanem maga az élet, és olyan ajtókat nyithat ki vele, amelyekre eddig nem is gondolt. Ha elszánta magát, hogy végre megtanul angolul, ne keressen kifogásokat. Bízzon magában és gyakoroljon minden áldott nap. Ha kevés az ideje, akkor is szánjon rá. Tudja, bárhol, bármikor arra gondol, amire akar, akár angolul is. A következő fejezetben ehhez a gyakorláshoz talál anyagot. Egyedül is végig tudja csinálni őket, de ha segítségre van szüksége, írjon e-mailt a következő címre: csernok@freemail.hu, igyekszem minden kérdésére válaszolni. 61 MÁSODIK FEJEZET szövegek, kérdések, képek, szavak, gyakorlatok 62 Family and friends Text one I come from a large family, if I mean my relatives, but my family consisted of four members,my parents, my brother and me. Later, my grandparents, my mother’s parents moved in with us, so there were six people, but unfortunately my Grandpa died when I was 13. My brother is two years older than I am, which is not too much of a difference and we used to spend all our time together when we were children. We have a lot of cousins, as my father comes from a really big family, but he was the tenth and last child, all his brothers and sisters were much older, so when we were old enough to visit family with our father, all my cousins were grown men and women, most with children of nearly our age. Actually, my oldest cousins, twins, a woman and a man, were as old as my mother. Still, the woman behaved as a cousin should, and when I think about my cousins, she is the only ’real’ cousin I had. She was married by that time and had two sons, only a few years younger, than I was. The man, her twin brother, was cold and unfriendly. He has never had children, and I’m sure, being the oldest of the cousins, he had enough of his young relatives. On the other hand my mother was an only child. She and her cousin grew up as if they were sisters. Her cousin lived in the same house as my grandparents, so they could play in the garden together, and though my mother is a year younger, they went to school together, altogether they were cousins and best friends. I, myself, didn’t have friends until I went to secondary school. It may sound a litle lonely, but I didn’t feel lonely at that time. Me and my brother were always together, so I didn’t really need any friends. He had some, because a boy should have friends, but he didn’t go in for sports and things, so he met them a few times a month after school and that was enough. Anyway, they went to school together, and if they had something important to discuss, they always could talk in the breaks. Unfortunately, me and my brother grew a little bit apart during the years. He has a wife and two sons, and his own problems, and I have my own family, too. I have two daughters. Text two I must have been about eight when I went to spend the summer with my Mom's Godmother somewhere near the Czech border. Her kids were all quite a bit older than me and the boys had great fun pulling my leg all day long (which was real easy for them given that, due to the difference in dialects, I didn't understand half of what they were saying) and making me believe the strangest things (like that I would get freckles if I went into the woods shouting "cookoo" - I did, in fact, return home with my formerly pale complexion forever cursed/blessed with over-pigmentation). The girl, though, Helga was her name, really took me under her wings and pretended to be my mummy, although she was barely 5 years my senior, and decided one day that she would show me how to bake a cake. We did an impressive job, considering the age, and had great fun - until Helga's plaits (over a metre long, I swear) got caught in the electric mixer. A day that had started with such beautiful intentions ended with a teenage girl sporting the same hairstyle as her brothers, wailing at the loss of her beautiful braids, and of course, we didn't get any cake either... Text three My Grandfather, Patrick Clarke, was a sailor and fisherman. Sometime in the late eighteen hundreds he got married and moved to what was then a small fishing village, just outside Dublin. That village was Ringsend -- now part of greater Dublin. Their tiny cottage was the first in a line of cottages newly built on reclaimed land which formed part of the sea wall where the rivers Dodder and the Liffy flowed in to the Irish Sea. It was called Pigeon House Road and it provided a safe anchorage for the small fleet who plied their trade there, with the added advantage of being close to their main market, Dublin. This was where the Da grew up, in a hard but happy home enviroment. He was the eldest of six; four boys, two girls. My Grandfather married a woman named Mary Jane Swain, reputedly the daughter of an English soldier. She was born in India and came to Ireland when her father was transferred to a garrison in Dublin. It’s curious how things come around. I was thinking the other day of how as a kid I would hear my Da talk of Ringsend, Pigeon House Road., and the Half Moon Lighthouse where they had a men only swimming club, where the men swam naked. Questions Where do you live? Who do you live together? What is your earliest/fondest memory about your childhood? Where did you spend your holidays when you were a child? Have you got any brothers and sisters? 63 What about your cousins? What is your relationship with your relatives? Does family mean much to you? Did you have a lot of friends when you were a child? Do you still keep contact wiht your old friends? Lexical units have strong sense of family adolescent serdülő an only child egyke argue vitatkozik aunt nagynéni be born születik be fond of szeret be in his/her early/mid-/late twenties/thirties etc húszas/harmincas évei elején/közepén/végén jár best friend a legjobb barát bring up felnevel brother fiútestvér bunch of friends baráti kör care for szeret caring szerető christening keresztelő consist of áll valamiből contact kapcsolatba lép cousin unokatestvér dad, daddy apu daughter lánya vkinek distant relative távoli rokon divorced elvált drift apart eltávolodik egymástól educate nevel elderly idős extended family rokonság fall out összeveszik family reunion családi találkozó father-in-law após fond memories kedves emlékek funeral temetés get divorced elválik get engaged eljegyezkedik get married megházasodik get on well jól kijön vkivel go out with jár vkivel godchild keresztgyerek godfather keresztapa godmother keresztanya grandchild unoka granddaughter unoka (lány) grandma, granny nagyi grandpa, granddad nagypapa grandparent nagyszülő grandson unoka (fiú) grow up felnő half-brother féltestvér (fiú) half-sister féltestvér (lány) have a lot in common sokban hasonlít have a row veszekszik erősen kötődik a családjához husband férj inherit örököl in-laws házassággal szerzett rokonok keep in touch kapcsolatban áll large family nagy, kiterjedt rokonság look after gondoz, vigyáz vkire make friends barátkozik married házas member tag mother-in-law anyós mum, mummy, mom anyu nephew unokaöcs niece unokahúg old-age pensioner nyugdíjas outgoing nyílt parent szülő personality személyiség relative rokon relaxed nyugodt reliable megbízható rely on sy számít vkire resemble hasomlít reserved visszafogott retire nyugdíjba megy scattered szétszórt separated külön él share megoszt sibling testvér single egyedülálló single parent egyedülálló szülő sister leánytestvér son fia vkinek stepfather mostohaapa stepmother mostohaanya take after hasonlít vkire a családban teenager tizenéves toddler totyogó kisbaba tolerant türelmes, toleráns tough times nehéz idők triplets hármasikrek trust bízni, bizalom twins ikrek uncle nagybácsi visit látogat, látogatás wedding esküvő widow özvegy widower özvegy férfi wife feleség youngster ifjonc youth fiatalság 64 Pictures and tasks Look at these pictures and speak about them. Start by describing what you can see in the picture, then go on and talk about anything that comes to mind in connection with the picture. 65 House and home Text one I was very lucky to live in a very big house in the middle of vineyards. It gave me and my brother a lot of opportunities to live in freedom and play whatever games we invented. The house was some old villa, built in 1896. I know the exact date because it was engraved into one of the floor tiles at the entrance. It had a terribly long corridor, a kitchen, two relatively small and a really big room, and because it was a modern villa when it was built, there was a bathroom, a toilet and a pantry in the north-eastern part of it. The pantry was OK, it was cool enough to store milk or whatever without needing to refrigerate them, but we couldn’t use the bathroom in winter, as it was terribly cold. A big cellar and an attic belonged to the house. The staircase to the attic opened from inside, but we could go to the cellar fom the outside only. Me and my brother often spent time in the first part of the cellar, as it had windows and wasn’t dark at all, and he had a kind of workroom there, where he took apart every old washing machine and other household gadgets he could lay hands on. Actually instead of throwing old things away people used to bring them to our house, knowing my brother’s obsession of making one out of three. By the way, he never managed to put together anything useful, but as a child he learnt a lot about machines and their parts.We hated to go to the back section of the cellar where potatoes and the like were stored because it had no natural light, and there were frogs. We used to play in the attic, too, we built shelters out of old cardboard boxes and spent the morning or the afternoon there, reading or working on projects or perhaps playing with the cats. The cats were allowed into the kitchen, but not into the rooms.When we were small we shared a room. We called the rooms in that house by the directions. There was a West room, that was the one we shared, a South room, my parents’ bedroom, and an East room, where my grandparents lived. The South room was really big, had two windows with beautiful view of the lake, and a door to the porch, which could have been the most beautiful feature of our house, only my parents didn’t use it for any other purpose than storing. Actually, my mother didn’t like the place, because it stood alone among the vineyards, and she was afraid there. I, myself, never knew fear when living there. It was a fortress. It had thick walls, bars on the windows, and an iron door at the front and a ten centimetres thick oak door at the back. No unwanted visitor could enter, still, my mother was always afraid, I couldn’t understand why. I was happy there and would move back tomorrow if I could. Unfortunately, my parents couldn’t buy that house, they rented it from their company, and when they retired they moved away to another village, to their own house, which my mother doesn’t like, either. But neither me nor my brother live together with them, so the house is too big for the two of them. Text two Inside an English house Hi, my name is Erik. I live in a small town in the south east of England. I live in a semi-detached house. This means that my house is joined to another house. My house is made of bricks.In my house there are three rooms downstairs and three rooms upstairs. We have central heating which keeps our house warm. Some houses have an open fire place but we don't. (Over 90 per cent of homes have central heating.) Rooms Downstairs Kitchen If you come in to my house through the back door, you will find yourself in the kitchen. There is a carpet on the floor. In my kitchen there is: The fridge (refrigerator ) - This is the place where mum keeps things cool. There is also a freezer under the fridge where mum freezes things. Dads computer - Not everyone in England has a computer in their kitchen but my dad has. Cupboards - We have cupboards for food and for plates etc. The Cooker - We have an electric cooker. It has four rings on top and a grill and oven underneath. Microwave - Very quick and easy to use. Washing Machine - Mum washes our clothes here and hangs them out in our garden to dry. Sink - I help my mum wash up the plates in the sink. We wash the dishes in washing up bowl in the sink. We take the bowl out when we wash our hands. Dishwasher - We put our plates, cups and cutlery in here to wash them. Living Room Some people call this room the lounge. It is where the television is and the comfy chairs. We have a carpet on the floor to keep our feet warm. In my living room there is: 66 A table with chairs - to eat our food at Settee - In America I think they call this a sofa. It is a comfy 2 seater chair. Two comfy chairs. Television, DVD Player and Video Recorder - We also have satellite TV. Cupboards. Bookcase Bathroom Most houses have a bathroom upstairs but ours is downstairs. In my bathroom there is: A toilet. A bath - We fill the bath up with water and then climb into it to wash ourselves. A sink with two taps (one for hot water and one for cold) I clean my teeth at the sink and also wash my hands and face. A shower .Laundry basket - This is where I put my dirty clothes for washing. I like having a shower best. Rooms Upstairs The three rooms upstairs are all bedrooms. They all have carpets on the floor and are kept warm by radiators in the room. In my bedroom I have: My own computer .Wardrobe - to hang my clothes in .Cupboards with drawers for my other clothes Cupboards for all my toys. Bookcase for my books. My bed. My bed is high up as I have my desk underneath it and my computer. Telly. I have my own television Outside my House We have a back garden and a front garden. In the back garden there is a swing and a lawn (an area of grass) for me to play football on and to ride my bike. Mum likes to grow vegetables in the garden and plant flowers. At the bottom of my garden is a river.In the front garden is a small lawn surrounded by loads of flowers and plants. Text three The building industry is currently the subject of considerable government interest and discussion. The conclusion of various reports and papers is that construction industry practice must change in order to reflect current thinking on environmental and ecological issues. Greater consideration has to be given to the environmental impact of buildings, not only to the direct effect on the environment (visual, transport, infrastructure, etc), but also to the indirect effects such as the cost of transport of materials, ‘embodied’ energy cost, and eventual recyclability (hoped to be some way off!). Frequently little thought is given to the finite availability of some resources and the fact that current levels of usage cannot be sustained. However, the design of ecologically friendly housing can become an ‘exercise in extremes’, with architects striving to design the ultimate house, regardless of cost, and incorporating many features offering only minimal advantage. It is obvious that for techniques to become widely adopted (without being ‘forced’ by the government!) they must be economically viable as well as ecologically sensitive. Having a wide range of experience in the building industry as speculative builders and developers, we obviously keep a ‘keen eye’ on cost, and hope to steer a ‘middle course’ between the ideal and practical. Questions Where do you live? Did you live somewhere else when you were younger? What are the advantages and disadvantages of living in a house or in a flat? What rooms should a house /flat contain? Would you like to have a study or a workshop? Do you like modern homes or old ones? What kind of furniture do you have? Do you think everybody should have their own rooms? Where would you live if you could choose? Would you buy or build your home? 67 Lexical units architect attic back door back garden balcony bar bath bathroom bed bedroom block of flats bookcase brick build builder building building industry ceiling cellar central heating coffee table comfy construction convert cooker corridor creeper cupboard decorate desk detached house digs dishwasher door double bed downstairs electricity energy cost environment fence floor floor tiles floorboards French window fridge front garden fully fitted green belt hedge high-rise block impact inhabitant insulation kitchen lamp laundry basket living room építész padlás hátsó ajtó hátsó kert erkély rács fürdő(kád) fürdőszoba ágy hálószoba tömbház könyvespolc tégla épít építő épület építőipar mennyezet pince központi fűtés dohányzóasztal kényelmes építés(i) átalakít tűzhely folyosó kúszónövény rakodós szekrény falat fest, dekorál íróasztal családi ház albérlet mosogatógép ajtó franciaágy alsó szint, lent elektromosság energiaköltség környezet kerítés padló padlólap parketta erkélyajtó hűtő előkert teljesen felszerelt zöldövezet sövény magasház hatás lakos szigetelés konyha lámpa szennyestartó nappali lounge nappali, hall material anyag microwave mikró mortgage jelzálogkölcsön move költözik open fire place kandalló opportunity lehetőség oven sütő pantry kamra plumbing vízvezeték population népesség porch terasz privacy magánélet rent bérel residental area lakónegyed rug szőnyeg semi-detached house ikerház settee kanapé share a room egy szobában lakik vkivel shelf (tsz.:shelves) polc shower zuhany sink konyhai mosogató sofa pamlag staircase lépcsőház suburb kertváros switch kapcsol(ó) tap vízcsap television televízió telly tévé terraced house sorház toilet WC upstairs felső szint, fent villa villa vineyard szőlőskert wall falat fest, dekorál wallpaper tapéta wardrobe akasztós szekrény washing machine mosógép well located jó fekvésű whitewash meszel window ablak wiring villanyvezeték within easy reach könnyen elérhető 68 Pictures and tasks Look at these pictures and speak about them. Start by describing what you can see in the picture, then go on and talk about anything that comes to mind in connection with the picture. 69 Cities, towns, villages Text one As I have already told you, as a child I lived in a very small village, actually in the outskirts of one, as where I lived we didn’t have any neighbours or institutions, houses were just scattered among the vineyards. But when I was 14 and went to secondary school, I moved to Pécs, which was a city, even in the first half of the 70s. Actually, a lot of development took place when I was there, so I could see the big housing estates grow out of the ground. Pécs has a special atmosphere which caught me at the moment I went there. I spent all my free time exploring the city in the first year. I walked the whole length of the city, and admired the obvious and hidden beauties of it. Later, when I was a college student I was still fascinated by the details, but not with the bustling noisy modern city Pécs had turned into by the end of the decade. So when I finished my studies in 1981 I was happy to leave it. I have been there since, but have never spent more than two days, and the whole place was alien. I feel nostalgia for the city of my teenage years but of course you cannot travel back in time, and the modern-day city is not what I like. So I left the city in 1981 and went to work in a moderate size village on the Plains. That place is a town now, but it used to be a village then, although the population was twice as much as it is today.It had a secondary school where I taught English and the people were friendly, and the whole place was OK. I was happy there, but circumstances took several turns and I moved to the village where my parents lived at that time, and a few years later to the town where I’m living at the moment. I have been living here for 15 years but town life is not for me. I would much rather live in a village where I could have a garden and could go out in such bright autumn sunshine we are having at the moment. I don’t know whether I will have the opportunity to move, I’m not making any plans. Text two I was riding on the bus with my mother and I was very exited. My mother was on her way to work in an ice cream kiosk on the promenade at the seaside resort of Hunstanton. We lived in the village of Dersingham just six miles from Hunstanton and it was the start of the school summer holidays in 1947. We had just got over a very rough winter with lots of snow but now in July the weather was dry and warm. My father had just come out of the army after 25 years and he had started work as a school caretaker. My mother said she would take me to work with her and I could play on the beach. I was only eight years old and that summer I spent most of the days, weather permitting, playing on the beach. I made lots of friends with other local boys and girls. By the time I went back to school in September I had fallen in love with Hunstanton beach. When the next summer arrived I was a year older and a lot more adventurous so my mother let me go in the blue lagoon swimming pool where I soon learnt to swim. But once again I spent a lot of my time on the beach. There was so much to do and see with the rock pools full of shells, mussels, crabs of all sizes, cockles and small fish. Each day I could not get down on to that wonderful beach quickly enough. After the great flood of 1953 my mother changed her job and I left school and went out to work. I would still go to Hunstanton every weekend and the first thing I would do was to have a walk on the beach, my beach. The years went by but then in 1962, after serving two years in the army, I got a job in a public house right beside the beach at Hunstanton. I would stand in the doorway on a summer's evening and watch the sun set over the sea. It was truly wonderful. You can go all around the world and not see a sight like that. Then in 1966 I got married and we went to live in a house right next to the beach. At the same time I started to dig bait in my spare time. So here I was, not only living beside the beach, but also working on it nearly every day. I dug bait on Hunstanton beach for the next 30 years and I got to know every nook and cranny. From the wonderful red, white, and brown cliffs to the north, along the golden sand as far south as the rich black mud that would squelch through your toes when you walked across it in your bare feet. And even now, in my 66th year, I still go down to that beach every day. My beach. The beach that I fell in love with way back in that summer of 1947. Text three My kind of town By Sorrel Downer You wouldn't believe how many people want to buy a town." When Rudy Nielson says this, you can't help but doubt him. Given the money one must need to acquire a thriving settlement and the hassles that would certainly come with rescuing a declining one, town ownership seems like an option for only the most foolhardy investor. But for romantics and visionaries – those people who see dusty streets, abandoned houses and a for sale sign and think "opportunity" – it makes perfect sense. There are dozens of mountain villages, medieval hamlets and 70 mining communities on the market around the world, many for less than half the price of a flat in London or New York. And buying one is about buying a dream; having the freedom to play, to have things just so, to be an altruist one day and a small-scale despot the next. The buildings are just a bonus. Nielson knows this because he has bought and sold a few towns. His company, Niho Land & Cattle, based in British Columbia, acquires them from mining companies, usually breaks them down into lots and then sells them to people looking for a place to park a mobile home for hunting and fishing weekends. But sometimes he brokers them whole. Questions Do you live in a city or in a small place? How long have you been living there? Would you like to stay there all your life or would you like to move? Is your place a nice place to live? What kind of shops are there? What are services like? What’s the best thing about your place? Do you have a lot of traffic? Are there any historic places, museums or exhibitions? What would you change/develop if you could? Lexical units abandoned acquire admire adventurous alien altruist bait bare foot broker bustling but for... caretaker circumstances cockles crabs cranny decade declining despot development dig doubt explore fascinated flood foolhardy hamlet hassle elhagyott elsajátít csodál kalandos idegen emberbarát csali mezítláb tőzsdealkusz nyüzsgő ha nem lenne ... gondnok körülmények kagyló rák rés évtized hanyatló zsarnok fejlődés ás kétség feltár elbűvölt áradás ostoba kunyhó vita, kavarodás hidden rejtett housing estate lakótelep institution intézmény investor befektető kiosk bódé length hosszúság lots itt: telek medieval középkori mining communities bányászfalvak moderate size közepes méretű mussels kagyló neighbour szomszéd obvious nyilvánvaló opportunity lehetőség outskirts széle (városnak) ownership birtoklás promenade sétány public house kocsma rough durva scatter szétszór(ódik) settlement település small-scale kicsi squelch cuppog, tocsog thrive virul to have things just so legyen minden úgy, ahogy vki szeretné vineyards szőlőskertek weather permitting ha az időjárás engedi 71 Pictures and tasks Look at these pictures and speak about them. Start by describing what you can see in the picture, then go on and talk about anything that comes to mind in connection with the picture. 72 Travel and holidays Text one As a child I travelled a lot. My grandparents used to live in Budapest, and I often travelled either to them or with them. My grandfather worked for a factory that made train carriages, so both he and his wife could travel at discount prices. so anytime they travelled by train I could accompany them if it was a school holiday. I loved travelling by train. I remember the fast trains to Budapest were drawn by two big steam engines. At that time they looked enormous for the small child I was.Later, when I was at secondary school in Pécs, I could travel home only once a month. By train, of course, the coach network was not so good at that time and was terribly expensive. I had to change trains several times, but only when I was 21 years old did I take the wrong train, and only once, and of course I got off at the next station and waited for the right train. I loved travelling by train and I hated cars and coaches. The Budapest trams and buses were even worse, I felt sick while travelling on them, so I rather walked if it was possible, no matter how far I had to walk. The same in Pécs. I never used the local buses.First I travelled abroad when I was ten. My mother, brother and I went to Germany. By train, of course. Both my brother and me had pen-friends in East Germany, those children were neighbours and we were invited for a visit. It was unforgettable, partly because we didn’t use to go on holidays. My parents could go on holiday after the works in the vineyards were over, that is in November, and then they usually went to a hot water spa for two weeks, but we couldn’t go with them, because of the school or because they didn’t want to take us. We usually spent time with our grandparents during the summer holidays, later with friends, and even later we took up summer jobs. When I was a student I travelled a lot to Poland, I even learnt to speak Polish, but I have forgotten most of it since then. I still love travelling and when I had young children I always took them on holidays and travelled with them everywhere in the country. Unfortunately, I couldn’t afford too many holidays abroad, but I tried my best. When I retire I will visit every country I have always wanted to visit, but never had the opportunity. Text two My Trip to Northern Thailand By Kirstin Graber, 11years old, Golden, Colorado The best vacation I have ever had was when I went to Thailand. My mom had to write an article about it so I got to go with her. Thailand is much cheaper than the U.S. In Bangkok, I went to a restaurant like McDonalds, but it was much cheaper. I got a kids’ meal for about 75 cents. Then I went to a Baskin Robbins, and got a small ice cream cone for about a quarter. A donut on a stick was just 50 cents. My favorite city is Chiang Rai in the northern part of Thailand. There are many hills in this area, and it is green and beautiful. In the hills of Thailand there are six hill tribes: the Ahka, Karen, Lisu, Yao, Hmong, and Lahu. They have their own languages and customs. We went on a boat upriver to a Karen village. They had a big boa constrictor. It was really gross, and I did not touch it. In the Karen Village, I rode elephants. It was not very fun because elephants take big steps, and so it kind of makes you sick. The teen life in the tribal villages is different than ours because they don’t have very nice homes. Sometimes they don’t even have homes. In Thailand, though, you don’t have to worry about the children playing alone in the front yard because the parents know their children are safe and nobody is going to take them. In the city, I went with my mom to a girls’ orphanage called the House of Grace. There were a lot of Akha girls around my age there, and some as young as age 6. They always smiled and I liked them. We played a lot of basketball together. The girls built their own basketball court, and it was a good one too. They thought my blond hair was the coolest thing. I let them have a couple of my hairs, and they thought that was cool. If you go to Thailand, bring lots of shorts and a few pairs of pants. There is a lot to buy in Thailand and it is not expensive. I bought an Akha doll with a china face and Akha clothing. Thailand has a royal family, and I went to visit the Queen Mother’s gardens and home in the mountains. On the way home, we stopped at a market and they were selling wine with a big centipede in it. In Chiang Rai, I went to a night bazaar (an outside market with lots of vendors), and they were selling food that included bamboo larvae, and cooked crickets and grasshoppers. I tried one bamboo larvae, and it tasted a little bit like a French fry. It helps to know to know a few Thai words, such as “I don’t speak Thai”. You say it differently depending if you are a boy or girl. I met some friends in Chiang Rai who kept trying to teach me Thai words, but I couldn’t get it right. I kept practicing, and finally I learned several words. That was my trip to Thailand and I hope you get to go there some day. Text three Holidaying at home 14. August 2006 August is traditionally the busiest month of the year for holidays and this is a particularly topical subject at the moment because of all the disruption that people are having to endure at airports. It would seem that the police 73 have managed to thwart a terrorist attack on this occasion, but I wonder what implications this will have for air travel in the future and the holidays people choose to take. Even before the events of recent days, there was a definite trend in Britain towards people choosing to holiday in their home country. And why not? There are lots of good reasons to do so. If air travel is becoming less pleasant and straightforward with all the new security checks, people may well prefer to drive somewhere and have a holiday closer to home. Also, with global warming on the increase, the weather is much better in summer in northern Europe than it was maybe thirty years ago. It is no longer necessary to flock to the Mediterranean to find hot weather and good beaches. There was even a report on the news a few weeks ago suggesting that many hotels will have to be built at British seaside resorts to accommodate the many more holidaymakers in the future who will be attracted by the hotter weather. So, what makes a good British holiday? Well, traditionally people have liked to sit in their deckchairs at the seaside enjoying an ice cream or a good portion of fish and chips. Kids like to play on the beach and maybe take a ride on a donkey. There are so many other things to do on holiday in Britain as well. You can go walking and explore the Highlands of Scotland, or maybe take a city break in London, Edinburgh or Bath. The possibilities are endless. You don’t have a language problem in your own country and you often don’t have as far to travel either. Whilst people will undoubtedly still want to travel to far-flung destinations all over the world, maybe the rising cost and difficulty of air travel will persuade many to stay at home. What do you think about the idea of taking a holiday in your own country? Questions Do you like travelling? Do you prefer inland holidays or going abroad? Which countries have you visited so far? Where would you travel if you had a lot of time and money? Do you prefer weekend breaks or longer holidays? Have you got a favourite means of transport? What do you like doing when on holiday? Have you ever stayed in a camp? Have you ever flown a plane? How would you promote your place as a tourist attraction? Lexical units accompany afford centipede cone cool deckchair definite destination disruption donkey donut endless endure enormous far-flung flock gross implication occasion kísér megenged magának százlábú tölcsér hűvös/menő nyugágy határozott célállomás törés, szakadás szamár fánk végtelen elvisel hatalmas messzi nyáj,”tömörül” durva, otromba feltételes következtetés alkalom on the increase opportunity orphanage pen-friend persuade recent retire spa steam engine stick straightforward thwart train carriage tribe try one’s best unforgettable vacation vendor whilst növekszik lehetőség árvaház levelezőtárs rábeszél mostani nyugdíjba megy gyógyfürdő gőzmozdony ragad, ragaszkodik egyenes(en) keresztez, akadályoz vasúti kocsi törzs mindent megtesz felejthetetlen vakáció kereskedő miközben 74 Pictures and tasks Look at these pictures and speak about them. Start by describing what you can see in the picture, then go on and talk about anything that comes to mind in connection with the picture. 75 Weekdays and weekends Text one Nowadays I have a really relaxed daily routine, It wasn’t always so.My day usually starts at half past five, when the alarm clock goes off and we have to get up because my husband goes to work quite early. These days it’s him who makes coffee and brings it to me to bed, so when he has finished getting ready and packing and goes to work at about six, I usually go back to sleep till seven, when it’s my turn to get up.I usually have a shower in the morning, but the first thing I have to do is to feed the cat, everything can only come after that. So I usually have a shower, get dressed and organized and have breakfast. Sometimes I go to the shop to buy fresh rolls and milk for breakfast, but most of the time I do my shopping in the afternoon. My older daughter lives at home, so we usually have breakfast together and then I go to work. I start work at 8.30, so I start at about 8 and cycle to work. It is very different when I finish work, but one thing is certain, I have private students at home. On my way home I usually do the shopping and when I get home I have something for lunch. This can be leftovers from the day before or just a sandwich or something like this. My daughter works in the afternoon so she is usually out by the time I get home. Then I do some housework, and start cooking dinner. All my afternoon activities depend on how many private students I have for the day. My husband finishes work at four then he comes home and we have dinner together. My daughter comes home at about six, so she has dinner later. In the evening we finish whatever housework there is to be finished, my husband usually watches Tv, but I don’t like it too much, rather I chat with my daughter or talk to my younger daughter on the phone, or listen to music or play computer games. I always read before bed. I go to bed quite early, between nine and ten. Weekends are not much different. After long years of getting up early one wakes up automatically, even without an alarm clock. We usually do the weekend cleaning on Saturday, and as my younger daughter comes home from college, I wash her clothes, and talk to her. Sometimes we have visitors and even more seldom we go to visit relatives or friends, but usually we stay in for the weekend and relax or catch up on the jobs we were unable to finish during the week. Text two Eldoes Daily Routine 7:00 am: I get up and go to the toilet and have a shower for 10 minutes to wake me up. 7:10 am: I dry myself off and get dressed into my school uniform. 7:15am: I have my breakfast (Wheetos) and have a cup of hot tea. 7:25am: I watch cartoons on BBC2 until 7:45 am and then I do my hair. 7:55am: I put my coat on and put my bag on my back an leave to catch the bus. 8:02am: I arrive at my bus shelter and sit there for about 5 to 15 minutes unless the bus is late. 8:10am: I catch the bus and talk to my mates until my best mate gets on! 8:35am: I arrive at school and muck around for a bit until the bell goes. 8:45am: all my tutor group stand outside of our tutor room waiting fo Mr Edga. 9:00am: we sit there until 9:08am, until bell goes for first lesson. 9:10am: we go to our first lesson an mine is maths. 10:08am: we go to English for an hour 11:10am: we leave lessons to go to break. 11:25am: I go to science for 1 hour. 12:25pm: I leave science to go to lunch. 1:15pm: I go to my second registration. 1:25pm: me and a few of my mates go to double technology for two hours. 3:30pm: All pupils leave to go home on the bus or walk. 4:15pm: I get home from school and change out of my school uniform into ordinary gear. 4:20pm: I watch t.v until 6:00 pm when I have my dinner. 6:15pm: I change into my army cadet gear and sit downstairs. 6:30pm: me and my mum leave to go to army cadets. 7:00pm: I arrive at the army cadets hall and stay there for three and a half hours. 9:30pm: my dad picks me up and then I go home. 9:50pm: me and my dad arrive home and greated with a hug and a hot chocolate from my mum. 10:15pm: I go to bed until the next day. 76 Text three Once Upon A Time "Once upon a time..." These four words were often the beginning of a night-time ritual in our house. As in other households, a story at bedtime was routine when our boys were young. Particular favorites were Dr. Seuss' On Beyond Zebra and "I Had Trouble Getting To Solla Sollew". If you're a parent you know what this means. You read the same story night after night after night until you want to accidentally drop that favorite book into the garbage disposal. I remember "Timmy the Tugboat" was another favorite that became quickly dog-eared after repeated readings. Not that it's a well-known childrens book. It was a favorite because one of the characters in the book had the same name as my older son. He loved seeing his name in a book. Like most children who have the same stories read to them time and again, they began filling in parts of the story by memory. After a while, this becomes part of the storytime ritual. You start a sentence, they finish it. Before you know it, they've memorized the entire book and can recite it from beginning to end. This was pretty well established in our house as well as what were the Once upon a time stories. Once upon a time stories were stories that I made up off the top of my head; for times when nobody could decide which story to read. These stories usually involved boys with (surprise!) the same names as my sons who went on fantastic adventures into the forest. I remember one night, I wasn't particularly in the mood to make up an entire story. You know the feeling. It's been a long day. You're tired. You just want the kids to go to sleep so you can have a quiet moment and an uninterrupted cup of tea! That's how our "Once upon a time, fill- in-the-blanks" ritual began. Questions How are your weekdays and weekends different? What is your favourite weekend activity? What do you like doing on weekday evenings? Do you have to get up early? How would you organize your days? Do you often go out? Does your daily routine change by the seasons? Do you do a lot of housework? Would you like to work from home? What would you like to spend more/less time on? Lexical units accidentally véletlenül activities tevékenységek army cadet önkéntes blank üres (hely) bus shelter buszváró catch up on bepótol vmit cycle biciklizik dog-eared szamárfüles (könyv) entire teljes established megalapozott feed etet, táplál fill tölt garbage disposal szemétlerakó gear „cucc” household háztartás hug ölel(és) involved beleszámítva it’s my turn most én jövök leftovers maradék make up mate mood muck around ordinary particular pretty well rather recite registration relaxed ritual seldom surprise these days tugboat unable to uninterrupted unless kitalál társ, haver hangulat hülyéskedik szokásos különleges elég jól inkább felmond, idéz regisztráció laza, nyugis rituálé, szokás ritkán meglep mostanában vontatóhajó képtelen zavartalan hacsak nem... 77 Pictures and tasks Look at these pictures and speak about them. Start by describing what you can see in the picture, then go on and talk about anything that comes to mind in connection with the picture. 78 Post office and letter writing Text one When I was a child I had a lot of pen friends. The first two were a girl from East Germany and another girl from Russia. You could find addresses in the children’s magazines at that time, and I was eager to try my new knowledge of languages. As I have already mentioned, I could visit the girl in Germany, and she could visit us also, the following year, but I could never meet the Russian girl, though we corresponded for six or eight years. I sent her letters of invitation and everything that was needed for her visit, but she wasn’t granted a passport, and after a time she stopped writing letters. I don’t really know what happened to her. Maybe she simply lost interest. When I started learning English in the secondary school, I found pen-pals from all over the world. People my age may remember the magazine „Világ Ifjúsága”. This monthly magazine had a correspondence column, with addresses of adventurous young people from all over the world, so I wrote letters in English to many different countries. Actually, I spent half my pocket money on postal fees. But I enjoyed it. Later I had a penfriend from England also, and we exchanged long letters and my English rapidly improved.When I was a college student I had Polish pen friends and I practiced my Polish with them. I visited them and they visited me, so I had a nice time with them and I hope they enjoyed my company, too. Nowadays I don’t write ordinary letters, but I still have penfriends, only via Internet. E-mails are faster and more convenient. True, you cannot swap things, but you can send e-postcards and things like that. These days, I only go to the post office if I have some bill to pay. All my correspondence is done by e-mail. I suggest that everybody should have penfriends all over the world, because it’s a great way of meeting interesting people and in the age of online communications it is a very easy way to make your efforts of learning a language more efficient and rewarding. Text two Timeline of the British Post Office 1516 the royal mail was estabished by King Henry VIII under Master of the Posts. July 31, 1635: Royal Mail Service was made available to the public by Charles 1. Postal fee was paid for by the recipient. 1654: Oliver Cromwell granted UK monolpoly to "Office of Postage". 1657: Fixed postal rates introduced. 1660: General Post Office (GPO) established by Charles 11. 1661: First use of date stamp. First Postmaster General was appointed. 1784: First mail coach. 1793: First uniformed delivery staff. 1830: First mail train. 1840: First adhesive stamp. The Penny Black. 1853: First post boxes erected in mainland Britain. 1854: Rowland Hill becomes secretary to the Post Office. 1858: Ten London postal districts established. 1870: Post office begins Telegaph Service. 1880: First use of bicycles to deliver mail. 1881: Postal order introduced. 1883: Parcel post begins. 1893: First picture postcard begins. 1912: Post Office opens national telephone service. 1917: London postal districts divided into numbered zones. 1919: First international air mail service. 1927: The London Post Office Underground Railway is opened. 1968: Two class postal system introduced. National Giro Bank opens. 1969: Post office changes from goverment department to nationalised industry. 1974: Post codes extended all over UK. 1981: Telcommunications services transferred to British Telecom. 1986: Royal mail seperated into letter, parcels and post office businesses. 1990: Giro bank sold to private company. 2003: The London Post office underground railway is closed. 79 Text three MANY initial attempts at motivation letters are poor because the letters do not convey a sense of the individual. Instead, they are often stories: "Once upon a time I was born and had a childhood; I plan to go to university, start a great career, marry a prince or princess, and then live happily ever after. The End." Unfortunately, that tells the reader very little about you. Other initial attempts provide a laundry list of schools and activities. "I went to this prestigious school; I participated in that activity; I held this office in this club; I speak 10 different languages, sometimes simultaneously; this program in university is next on my checklist." Again, that tells very little about you, other than that you've been busy. Before you even begin to write your letter, think of who you are. What motivates you? What do you like and dislike? What brings you pleasure? What annoys you? What are you naturally good at? What are your weaknesses? You should also take a personality test to learn more about yourself. Now you have a better understanding of yourself. You know what your strengths and weaknesses are, you know what you like and dislike, and you know how your personality fits in with your career aspirations. Next, decide what your selling points will be. If you wanted a friend to describe you in a positive light, what would you want him or her to say? If that friend said you were smart, what proof or evidence does your friend have? What you should do is make a list of your positive selling points with evidence or proof to support your assertion. These selling points should align with your career goals. When you are writing your motivation letter, you need to do the following things: Be very clear on what you want to achieve (e.g. get a nursing degree) Be very clear on what you will do with this degree (how do you see yourself in 5 to 10 years)? Why do you want to pursue your chosen career? You know the answer to this question from your strengths and weaknesses as well as from your personality profile. What have you done to prepare yourself for your chosen career? Here you are selling yourself. Use your prior information and your supporting evidence to bolster your position. Highlight anything that is extraordinary that needs to be taken into consideration. Questions Do you prefer writing ordinary letters or e-mail? Do you only telephone your friends and relatives or do you sometimes write letters? Have you ever sent a parcel by post? What other things can be done at a post-office? Is there a big post office in your place? What postal services do you think will still be in use in another 20 years? Do you know anyone who works for the post office? Have you ever thought about taking up a job at the post office? Have you ever written a formal letter? Why is it wise to send important letters registered? 80 Lexical units achieve elér adhesive tapadó adventurous kalandos align with igazodik vmihez annoy idegesít assertion követelés attempt próbálkozik bill számla, törvényjavaslat bolster alátámaszt, támogat career aspiration törekvés vmilyen pályára convenient alkalmas convey szállít, visz, hordoz correspond levelez correspondence column levelezőrovat delivery kézbesítés district kerület eager buzgó efficient hatékony erect felállít establish alapít extend kiterjeszt fee díj grant ösztöndíj highlight kiemel improve javul, javít initial kezdő knowledge tudás laundry mosoda letter of invitation meghívó mail coach postakocsi mainland szárazföld motivation letters (önéletrajzhoz) kísérőlevél parcel postai csomag participate részt vesz pen friend levelezőtárs pleasure öröm, élvezet post code irányítószám postal order pénzesutalvány postal rates postai tarifák prestigious school jóhírű iskola prior előbbrevaló proof bizonyíték pursue követ rapidly gyorsan recipient befogadó, fogékony rewarding érdemes, kifizetődő simultaneously egyidőben staff személyzet strength erő support támogat swap cserél taken into consideration figyelembevéve weakness gyengeség 81 Pictures and tasks Look at these pictures and speak about them. Start by describing what you can see in the picture, then go on and talk about anything that comes to mind in connection with the picture. 82 Eating, meals and restaurants Text one Eating means a lot to me. I am and has always been overweight, but I don’t mind it now. There were times I wished I was just as skinny as everybody else, and I did stupid things to loose weight, but I never could reach the ideal, so I gave up attempting and accepted myself as I was. There was a great pressure on young people of my time to look fashionable and skinny, but I’m afraid the situation has even become worse during the years. Amyway, when I was a child, in my parents home you had to eat everything that was put on the table, so I can’t remember having food I didn’t like. I liked all kinds of vegetables, even spinach, it is still one of my favourites together with carrots, these were the things nobody liked in my family. My grandmother did the cooking and she was really good at it. She never had a job outside the home, so she had time to look after her home and ours as well, because my mother had a job, and she would have had a tough time without my grandmother’s help. I was interested in cooking at a very early age, so I learnt how to cook at the age of eight. Don’t think about basic food, like paprika potatoes or the like, me and my brother prepared the most complicated dishes we could find in the cookbooks. Ingredients were not a problem, we had a well-stocked pantry and chickens, so we had eggs and meat whenever we wished. We both have a sweet tooth, so we tried all the sweet things in the books with varying degrees of success, but my parents were wise and praised us for every dish we made, so we never lost our enthusiasm. I can’t remember eating out in restaurants as a child, but we often went to cake shops when visiting the nearby town, to have a vanilla cream-cake which was the top of luxury in my childhood. When I was a young person, and started my first job, I often had dinner in the restaurant near my home, because the prices were very reasonable, the dishes were tasty and I had just myself to cater for, so I didn’t bother about cooking. Later when I started a family, of course, I cooked at home, which was and still is a race with time, as I have always had a full-time job, private students, a house to look after and two children, so quite often I cook in the morning, but at weekends, when my husband is at home, it’s him who does the cooking. He likes it, and I welcome the change. Text two So I drove to the supermarket in Chalk Farm. It is used by people from Primrose Hill, so it must be OK. I started quite well. Up the vegetable aisles sniffing melons and squeezing tomatoes, even thinking of buying some green stuff (new girlfriend is vegetarian and occasionally eats such things). But then I got sentimental. My ex used to make me buy vegetables, and I suddenly remembered a particular afternoon when we had got back from shopping. Reaching into one of the carrier bags, I had pulled out some carrots, some leeks and a couple of lettuces. "Shall I chuck these now?" I had said, holding them over the kitchen bin and springing its jaw with the pedal, "or are we going to play that game where we put them in the fridge for a week and then throw them away?" I thought it was funny. But I'm pretty sure that it ended in tears. And now it was me on the verge of weeping in the aisles. Anyway, this was long-term shopping. No need for perishables. So I lined the trolley with the basics: ketchup, mustard, brown sauce, horseradish, mango chutney, pickled onions, pickled gherkins, pickled beetroot, mayonnaise, soy sauce, vinegar, salt, pepper, and headed for home. "One aisle?" the new girlfriend said when she came round later that afternoon. "You managed the contents of one aisle?" "Yes, I got sad, so I left. But it's an important aisle. Now whenever we cook something and it doesn't taste right, we can cover up the damage with the perfect condiment for every occasion." "Oh, for God's sake," she said, dragging me to the car. "Look, I'll help you." So she drove me to Bumble Bee, the local organic mini-chain with greengrocer, dairy, baker and dry-goods store. She was explaining how Green & Black's chocolate was the ideal purchase because it can be excused as a baking essential while doubling as a latenight snack, when my attention wandered. The shop's radio was playing Elton John's 'The Circle of Life' from The Lion King, a film I had seen with the old girlfriend. "I'm not hungry any more," I said. "Let's go." "Not the Lion King thing again?" she said. "You know, you deserve to starve, you really do." And she was probably right. The George and Dragon, Swallowfield is a beautiful, relaxed country pub serving real ales, real wine and serious food. 83 The pub and restaurant eating areas are quite large, each decorated in traditional country pub style, with warm earthy tones, natural wood and exposed beams. The menu has a good choice of rich dishes and there is an additional specials board to widen the choice further. Starters include king prawn skewers with a sweet chilli dip and main courses feature five cheese tortellini with asparagus and parmesan, pan-fried red snapper, lamb steak with bacon. The food is delicious, and more extravagant in taste than most pub food. Presentation is faultless and staff are both friendly and attentive. The garden is perfect for summer and there are picturesque countryside views from the garden surrounding the pub. Overall, a charming pub with great food and great service, with excellent attention to detail Text three R.I.P. Full English Breakfast FULL ENGLISH BREAKFAST has seen its last dawn, market researchers have announced. Full English - or Fry-up, as it was affectionately known to those who found calorific comfort in its fried bacon, sausage, mushroom, eggs and tomato - could not survive in the modern world. Notoriously unhealthy Fry-up was killed by a flurry of activity. Britons are increasingly busy in the mornings and Full English was just too "time consuming to prepare". Though cooking burns 100 more calories an hour than sitting down, people neglected Full English (admittedly 127 calories per sausage) in favour of convenience foods they could wolf down on the way to work or actually at their desks. "Deskfast" fare such as cereal bars and, God forbid, fruit are preparing to dance on Full English's grave. There are even rumours Full English's evil foreign enemies (Swiss muesli, French croissants and American muffins) had a hand in the death. Full English may not even be survived by its old haunts. More than one in nine old-style "greasy spoon" cafes have shut down since 1997. Fry-up's legacy may linger in the very heart of the information age blamed for its demise. Full English was instrumental in the writing of the Monty Python spam sketch (Waitress: Well, there's egg and bacon; egg, sausage and bacon; egg and spam; egg, bacon and spam..."), which gave annoying and unsolicited mass e-mails their nickname. Full English is thought to be survived by an identical twin across the Irish sea, Ulster Fry. There is also a relative north of the Border, Full Scottish. Almost identical to its Sassenach sibling, except for the addition of haggis. No flowers. Questions Do you have a favourite dish? Does eating mean much to you? Do you eat traditional food, or international ones? What do you think about home cooking? Do you often go to restaurants? Do you have a favourite eatery? Describe it. Do you follow the healthy eating trends? Do you have to follow a diet for any reason? Do you sometimes eat fast food? What do you consider healty and unhelthy eating habits? 84 Lexical units affectionately aisle ale attempt beetroot come round carrier bag cater for condiment demise deserve enthusiasm exposed beams fare faultless feature flurry God forbid grave haunt head horseradish I don’t mind increasingly ingredients kitchen bin legacy line szeretettel folyosó világos sör megkísérel cékla átjön reklámszatyor ellát vkit, főz vkire fűszer, ízesítő átruházás, lemondás megérdemel lelkesedés fagerendák itt: kaja hibátlan tulajdonság nyugtalanság, kapkodás isten ments! sír(fn) kísért indul torma nem bánom egyre inkább hozzávalók szemetesvödör hagyaték, örökség bélel linger időzik, késlekedik market researchers piackutatók neglect elhanyagol occasionally néha overweight túlsúlyos pantry kamra perishable romlandó pickled gherkins savanyú uborka picturesque festői praise dicsér prawn garnéla pressure nyomás R.I.P. nyugodjék békében reasonable értelmes rumour pletyka sibling testvér skewer nyárs skinny vékony sniff szimat(ol) spam darálthús-konzerv spinach spenót squeeze facsar starve éhezik tough kemény unsolicited kéretlen verge széle vminek well-stocked jól felszerelt wise bölcs 85 Pictures and tasks Look at these pictures and speak about them. Start by describing what you can see in the picture, then go on and talk about anything that comes to mind in connection with the picture. 86 Schools, colleges, universities Text one When I was a child I went to the primary school of the next village. Our own primary school which was only three houses away had only one class and one teacher, and all children between the age of six and ten went there. (By all children I mean twelve or thirteen, because my place was a really small village) As I went to kindergarten also, which was in the next village , too, I started commuting to school at the age of four. Most of the time we went by bike, but if there was snow, or such unfavourable weather condition, we walked. The school was two and a half kilometers from my home, not a long distance when I was older than ten, but incredibly long and tiring before. The school was in several old buildings, but there weren’t enough classrooms, so the young children went to school in the afternoon, and the upper classes, who had to have more lessons, went in the mornings. I didn’t learn too much at school, I already knew everything in advance because I usually read the schoolbooks on the day we got them, and not only mine, but my brother’s as well. He is two years older than me, so I learnt everything two years in advance. When I went to secondary school my strategy was to pay attention during the lessons and spend as little time doing my homework as possible. It worked, and I had relatively good results, I know I could have better grades if I had spent more time studying, but it was such a pity to.I spent most of my free time reading, fiction and non-fiction, books, magazines and papers, Hungarian and English ones, so I learnt very much during my schoolyears, only not what the subject material was. I loved my college years, too. It was hard work, but I enjoyed it. I had to learn how to prepare for exams properly, but I had the best grades during my college carreer. Few friends of mine applied for a place at a university after the first year at college, but I didn’t want to, because I should have started it again from the very beginning and I felt I had no time for that. At the age of nineteen I felt I was too old to waste a year. Actually, I was eager to start my own life. So I applied for a place at a university when I was 33, had a full-time job and two small children. I finished a correspondent course, I must tell you it wasn’t easy, but I got my degree and that’s the only important thing.A few years ago I wanted to take up another university course, but the fee was too high for me to pay, and anyway, I’m not getting younger. I took part in some training courses, that’s all I have had energy for lately. Text two The 1944 Education Act provided universal free schooling in three different types of schools; grammar, secondary modern and technical. Rab Butler hoped that these schools would cater for the different academic levels of children. Entry to these schools was based on the 11+ examination. Many educational experts were opposed to the idea of selection at eleven and argued that secondary modern schools were providing a second-class education. Some Local Education Authorities experimented with the idea of creating comprehensive schools designed to provide an education for children of all abilities. Although initially hostile to these schools, by the 1960s the Labour Party supported plans to phase out grammar schools. Following the 1964 General Election, the new Labour Government instructed all local authorities to prepare plans for the creation of comprehensive schools, either by amalgamation or the building of new schools. This policy was also accepted by Conservative governments and by 1990 the majority of grammar schools had been turned into comprehensives or had become independent. The present system: Between the ages of 5 and 11 children attend the primary school and then progress to secondary school level, which normally means entry into a Comprehensive School. The tripartite system of secondary education has practically disappeared and has been replaced by the Comprehensive School. Among the Comprehensive Schools are also the Voluntary denominational schools. Particularly strong are the Roman Catholic Comprehensive Schools. What is a comprehensive school? When we say that it incorporates everything in the tripartite system we have said all. These schools take all pupils regardless of ability (except those children with special needs who attend special schools). They therefore cater for children from a variety of social backgrounds, hence the name "comprehensive". There is no examination or any other selection process for entry. Comprehensive Schools, however, have not eliminated distinctions. There is what is called "streaming" and "setting" according to learning ability. This means that students are grouped together in order to achieve a degree of uniformity in classes. 86.8% of pupils in England attend comprehensive schools. There are, however, other types of school. 87 Examinations: After four years of secondary school, at about the age of 16, pupils sit the General Certificate of Secondary Education (GCSE) examination. This is taken in a wide range of subjects according to the pupils' ability. Usually four to eight or even as many as ten subjects. The exams are marked by an independent body. Two years later the students sit another examination called the General Certificate of Education (GCE) (A Level) again based on a selection of subjects chosen by each candidate (usually three to five and including a science subject and an arts subject). Access to universities is based on the number of examinations taken and the grades achieved. The exact requirements are fixed by the individual universities and vary according to the type of degree course you want to follow. Text three No matter how young your child is, its never too soon to think about higher education. Higher education will benefit your child. There's no doubt. It will help them to have greater confidence and they'll be able to choose from a wider choice of rewarding, professional careers. It's worth checking what financial help is available there may be more than you might think. Even if they aren’t thinking beyond GCSEs, it will be decision time before both of you know it. Decisions taken now can help your child along the path of Higher Education. That's why its best to be equipped with all the information you need to make the right moves together. The first step After GCSEs, your child needs to carry on into further education (FE). They could do A levels or take a jobrelated vocational course. The second step There are many routes to getting a degree, some direct, others involving a combination of qualifications. The route that’s right for your child depends on their FE qualifications and the course they want to do at university. There is something to suit everyone and lots of choice. Degree Taken full-time, part-time or as a sandwich course, most last three years. Applicants generally need a minimum of two A levels, although it varies. Sandwich course Combines work placements with study at university. Leads to a degree and lasts up to four years. Foundation degree Covers work-related topics and takes two years of full-time study; can also be done part-time while working. Option to convert to a full degree with further study. Higher National Diploma/Higher National Certificate (HND/HNC) Cover a variety of work-related subjects. Last two years, three with a year in industry. DipHE Lasts two years and can be combined with professional or vocational qualifications. Can often be converted to a degree with further study. Entry requirements are similar to those for a degree. Applications Most applications to higher education courses are through the Universities and Colleges Admissions Service (UCAS). Before applying, students will wish to look at university and college prospectuses, and take opportunities to attend open days. When choosing which course to apply for some considerations include: career plans - some jobs will require particular qualifications where to study - to remain in the same area or move away the popularity of subjects or colleges and universities and the entry requirements the structure of the course the facilities available at the university or college whether accommodation is available Applications are sent to each of the chosen universities and colleges at the same time. Each one then decides whether to offer a place to the applicant. Usually, offers are conditional on the student getting certain exam grades. Entry requirements for courses differ between universities and colleges reflecting for example the popularity of a course. If no offers are made, or the student fails to make the required grade, the student becomes eligible for clearing, a process which tries to match students with available course vacancies. 88 Questions Do you remember your first school well? What was the building like? What was the best or worst thing about going to school when you were a young child? Did you have a lot of friends? What activities did you do in and out of school? Do you remember the last year of the elementary school? Where did you start secondary school? Was very different from your elementary school? What were your favourite subjects, if you had any? What were your plans for the future when you were at school? Lexical units abilities képességek access hozzáfér(és) accommodation szállás according to vki szerint achieve elér Act törvény amalgamation egyesítés, keveredés application jelentkezés apply for jelentkezik vhová attend jár (iskolába) available kapható benefit járandóság candidate jelölt commute bejár (dolgozni, iskolába) comprehensive átfogó conditional feltételes confidence bizalom consideration meggondolás convert átalakít correspondent course levelező kurzus degree diploma denominational szakmai distance távolság distinction különbség doubt. kétség eligible kívánatos, választható eliminate töröl equip felszerel experiment kísérlet expert szakértő facilities tárgyi feltételek foundation alapítvány GCE középszintű érettségi GCSE felsőszintű érettségi grade jegy hence innen hostile ellenséges in advance előre include tartalmaz incorporate magába foglal incredibly hihetetlenül independent body független testület initially kezdetben It's worth megéri kindergarten óvoda local authorities helyi hatóságok oppose ellenez option lehetőség phase out megszüntet process eljárás progress haladás provide biztosít, ellát qualification végzettség regardless tekintet nélkül vmire requirement követelmény route út(vonal) subject material tananyag support támogat tiring fárasztó tripartite system hármas rendszer unfavourable kedvezőtlen universal univerzális, egyetemleges vary változik vocational szakképző (iskola) waste pazarlás whether vajon? wide range of széles választéka vminek 89 Pictures and tasks Look at these pictures and speak about them. Start by describing what you can see in the picture, then go on and talk about anything that comes to mind in connection with the picture. 90 Work and leisure Text one When I finished school in 1976 I applied for a place at a college, but there were too many applicants and too few college places. Although I got admission I had to wait a year to actually start my course. There were severe laws about people and work at that time, so if I didn’t want to lose my place at the college I had to find a job for my gap-year. I moved back to my parents’ place and started to look for a job that was not very far away from my home where I could do stay for nine months . I had no ideas about it only that I could spend my waiting year, possibly earn a little money and most importantly to secure my place at the college. There was a big holiday camp for children that was open all year round about 30 kms from my place. It was a really big institution so I decided to try whether they have some vacant positions for a junior clerk or something like that. I was lucky there was a post for an assistant in the museum of the place. I applied for it without hesitation and I got it. It was my job to keep the glass containers clean, guide the visitors, speak about the history of the pioneers’ organisation as well as helping the two ladies who worked there with filing and the catalogues. It could have been an interesting and varied job had I been the least bit interested in it. The museum had an open air part as well, next to the place’s railway station in some railroad wagons. It was a long way from the main buildings and I liked that part the best. When the children who spent one or two weeks at the camp came to visit this outer site I went there too, to supervise as well as speak about the exhibitions and answer questions, but I always lingered there and never went back promptly to the buildings especially when the weather was clear and sunny. As the museum was open all day I worked in shifts. One week in the morning, from 8 to 4, the other week in the afternoon, from 12 to 7 so that I could catch the 7.30 train home. Commuting was tiring, and I didn’t make much money but altogether I had good time at my first job and I learnt lessons that came very useful in my later life and career. Text two I was running through some of these in my mind. There was a time that these jobs were in high demand, but was killed or dying off by technology MOVIE PROJECTIONIST : Back in the days when going to the movies was an all day event, on the top in the little square windows above, there actually was a guy that would rewind, thread, and change reels of a movie. However, with the advent of multiplexes, and machines that automatically rethread and cue, it only takes one person and that usually is the manager, that puts in the movie and changes it once the movie has finished its run. TYPEWRITER REPAIR : It happens, keys get stuck or bent, certain letters just won't type right, the carriage gets jammed. So you take it to your local typewriter repair to get it fixed. But now, with computers and printers in everyone's home (along with the convenience of fixing your errors - such as spelling and grammar) BEFORE you print it, people have thrown away their typewriters. Very few people (mainly older folks) still use typewriters and there are VERY few repair places like this still around. LIGHTHOUSE KEEPER : A long time ago, there was actually a person that would actually turn the light on in the lighthouse and make sure that it stayed lit. The person would also have their residence right next to the house as well. But with automation kicking in and automatically turns the light on when darkness is being sensed, there's no need to have a person tend to the light anymore. MILKMAN: Just like the paperboy (to which that job will eventually become extinct as more people get their newspaper online), a milkman would come every week to your house, pick up empty bottles and deliver new milk. All you had to do was pay for the milk and tip the guy. With cutbacks in jobs, add to the fact the amount of money employers would have to spend on trucks and gas for this, the milkman is gone. JOBS THAT WILL PROBABLY BE EXTINCT IN ANOTHER 20 YEARS : BICYCLE MESSENGER : This is actually a recent trend that will probably be the newest "extinct" job. As recent as the 1990's, you would see these guys all over the city streets pedalling around, going to offices to deliver letters, packages, etc. Now with e-mail and fax taking over, the need for someone to shuttle this sort of information is dwindling. SUPERMARKET CASHIER : It used to be that a supermarket cashier would have to read the sticker on an item and ring it up that way. Once the universal product code (UPC) came in, all it takes is for that same cashier to 91 scan that item through and not have to know the price since the information is already input into a central computer. The trend that is happening now is "self-checkout", where you have one person watching a couple of cash terminals, where customers do the scan themselves, input the money or credit card into the terminal, and get exact change back. TRAVEL AGENT : If you've wanted to plan out a trip, you would go to your local travel agent and he/she would make the arrangements. But with the MANY services on the Internet that offer low prices (such as Travelocity, Priceline, etc.), all it takes is a mouse and a click and you can get the cheap prices yourself. PHOTOGRAPHIC DEVELOPER : I've seen a place like this close the other week near where I live. You would take pictures, and with the rolls of film you have, drop them off and have your film developed. They would either be sent to a lab or done in-house and it would take about a day or two for the pictures to be done. Now with digital photography...all it takes is plugging your camera to a USB or FireWire port and using a program like iPhoto, etc, along with photo paper, you can print up your own pictures, make them as large or as small as you want..and with programs like Photoshop, you can touch up or edit anything that you don't like. And you can do this IMMEDIATELY. As soon as the picture is taken. RADIO ON-AIR PERSONALITY : "Hey there! You're listening to WBLAHBLAHBLAH-FM! Here's the newest from Britney Spears!" A DJ...announcing the music and actually playing the record/CD. Yet with the continued deregulation of radio and large companies gobbling up the mom-and-pop radio stations, it will only be a matter of time (it's happened in some places already) where you have "voicetracking" (one announcer whose information is already automated) along with computerized programs that store a ton of info "spinning" the tunes. Yet one things that computers or technology can NEVER replace is human interaction. Sure, you can book a trip somewhere, but unless you ask someone that has been there before and give you their experience, do you really know if you are getting a good deal if the place stinks? And sure you can listen to a radio station, but without the personal, local touch, could you really feel at one with the station? Text three I've been an avid reader for a long time. When I started school and we were finally given the privilege of borrowing books from the school library, I didn't really know where to begin. So I started at one end of the library and worked my way around to the other, picking anything that looked interesting. From mythology to sports, and Sue Barton to Winnie The Pooh; I loved it all. Thus, I developed a rather eclectic taste in books. My first public library card opened yet another door to a wider range of books. At university, I'd wander through the stacks of the main library on the pretext of studying with my boyfriend - never mind that I should have been in the Health Sciences library! The only time I took a brief hiatus from reading was when my children were very young. And even then, that wasn't entirely true. Instead of reading for myself, I read to them and with them. I also read all the latest baby development books I could get my hands on. Now, I love to browse bookstores and used book sales. My shelves are overflowing, but there's always room for one more book. You'll still find me poking my nose into libraries and over people's shoulders to see what they're reading. Rural Dorset offers the perfect 'getaway' break into the countryside, together with a range of outdoor leisure pursuits, from gentle country walks and fishing to cycling, horse riding and golf. Take your pick from the choice available: rambles along the scenic and gently meandering Stour and Avon Valley Ways, the open chalk downland byways of the Cranborne Chase, the numerous footpaths and viewpoints of the Blackmore Vale, or the majestic woodlands on the fringes of the New Forest. With such glorious scenery and open countryside, horse riding is a popular pastime and a wide range of establishments cater for all abilities. There are also many opportunities for fly or coarse fishing in high quality streams and rivers or one of many well-stocked lakes. A number of excellent local courses offer visiting golfers a “pay and play option”; Moors Valley, for example, has 18 picturesque holes set amongst lakes and woodland. Moors Valley Country Park also offers a number of delightful off-road cycle routes to explore, with bike hire available. Plenty of other, more challenging on-road cycling is available on the North Dorset Cycleway. So take the bait and enjoy a “leisurely” break in East Dorset! 92 Questions What was your first work experience? Have you ever had a summer job as a student? What do you think are the good jobs nowadays? Is it difficult to find a good job? Why? Why not? Do you have much free time? What do you like doing in your free time? Are you an outdoor person? Why do you think people take up hobbies? What do you think are the free time activities men/women like doing? Do you share the same interests in your family? Lexical units avid lelkes, megszállott bend hajlik bicycle messenger kerékpáros futár bike hire biciklikölcsönzés browse böngészik camp tábor(ozik) carriage kocsi cash terminal pénzautomata commute bejár cue megoldás kulcsa deliver szállít, kézbesít demand követel, igény dwindling. csökkenő employer munkaadó extinct kihalt filing kartotékozás fringe szegélye vminek gap-year kihagyott év gas gáz, benzin get it fixed megcsináltat gobble up felfal hesitation habozás institution intézmény jam dugó junior clerk beosztott tisztviselő law törvény lighthouse keeper a világítótorony őre make the arrangements megbeszél vmit meandering kanyargós milkman tejesember movie projectionist mozigépész numerous számos on the pretext feltételezve, hogy ... outdoor leisure pursuits szabadtéri sportolási lehetőségek paperboy újságkihordó fiú photographic developer fénykép-előhívó poke one’s nose beleüti az orrát possibly lehetőleg promptly azonnal radio on-air personality rádiós ramble kószál, elkalandozik recent mostani reel kerék, tekercs rewind visszateker scan vizsgál, átfut vmit secure biztos(ít) severe komoly shift vált(ás) shuttle ingajárat sticker matrica stink bűzlik supervise felügyel take the bait bekapja a horgot take your pick válassz (kedved szerint) tend to hajlik vmire thread befűz thus így truck kamion typewriter repair írógápjavítás vacant positions üres állások 93 Pictures and tasks Look at these pictures and speak about them. Start by describing what you can see in the picture, then go on and talk about anything that comes to mind in connection with the picture. 94 Everyday problems Text one Tackling pester power Pester power is just a fancy description of when children and young people are desperate for the new fad and want mum and dad to pay out for - often pretty expensive - toys, clothes and trainers and don’t stop asking until they get it. Companies have realised how powerful children and young people are as consumers. Many marketing and advertising campaigns aggressively target children and young people. Every season, especially Christmas, new toys and gadgets come onto the market and many children and young people want to get their hands on it. Although it doesn’t feel like it at times, you as the parent are the most valuable resource for your child and any creative time you spend together is worth more than anything you buy. Even if you work, which leaves you with less time, think ‘quality time’ and do something you both enjoy. It can feel good to spoil your child with expensive gifts but cost is a great consideration for most parents, as is keeping limitations on how much you treat your children, so how do you manage your child’s demands and expectations?. Be assured that other parents are struggling with pester power too. You certainly are not the only one who can't afford everything on the wish list! Text two Dear Agony Aunt I am hoping you can help me. My husband and I split up 6 months ago and up until now he has been paying the mortgage on our house which I still live in. Last week he told me that he can no longer pay for me to live here and I cannot afford to keep the mortgage on on my own. I should tell you that we live in the UK. I am really worried because it is close to Christmas and as you must know people aren't looking to buy houses much at this time of year. If neither of us can pay the mortgage then chances are we could get repossessed and the house sold for much less than what it is worth. I know the house will sell for a good price but what are we going to do because no one is buying houses at the moment and we really need someone to buy our house quickly? Do you know if there is any way we can get a quick sale of our home? I wish there was someone out there who could offer us a quick cash sale, we could get our debts paid off, I could find myself a nice little flat to rent nearer to my place of work, and things would be so much simpler. Going through a divorce is bad enough, without losing all the hard earned cash we have tied up in our property. If we sell our house quickly we can both move on with our lives. Our split was fairly amicable but I can see things turning nasty if we have too many money worries, the last thing we want is huge solicitor's bills, legal fees, etc. I have tried the Estate Agents locally and it just seems there are more houses than buyers at the moment and also they want some extortionate house selling fees! I thought about advertising the property privately but I am worried about strangers coming around the house and realising I am living here on my own. I feel like I can't see the wood for the trees at the moment. If only someone could wave a magic wand and make all these worries go away, any advice would be much appreciated. Carol 95 Text three Stress is a natural part of life. The expressions are familiar to us, “I’m stressed out,” “I’m under too much stress,” or “Work is one big stress.” Stress is hard to define because it means different things to different people; however, it’s clear that most stress is a negative feeling rather than a positive feeling. Stress can be both physical and mental. You may feel physical stress which is the result of too much to do, not enough sleep, a poor diet or the effects of an illness. Stress can also be mental: when you worry about money, a loved one’s illness, retirement, or experience an emotionally devastating event, such as the death of a spouse or being fired from work. However, much of our stress comes from less dramatic everyday responsibilities. Obligations and pressures which are both physical and mental are not always obvious to us. In response to these daily strains your body automatically increases blood pressure, heart rate, respiration, metabolism, and blood flow to you muscles. This response, is intended to help your body react quickly and effectively to a high-pressure situation. However, when you are constantly reacting to stressful situations without making adjustments to counter the effects, you will feel stress which can threaten your health and well-being. It is essential to understand that external events, no matter how you perceive those events which may cause stress. Stress often accompanies the feeling of “being out of control.” Questions What are the problems most people have these days? Who can you turn to if you have a problem to solve? Do you find life stressful? Do you read the problem pages in the magazines How well can you handle stress? Do you think one’s family can help solve the problems? Why do you think people complain so much? Are you of good health or do you have health problems? Did/Do you have problems at school? Have you ever had a time when you were free of problems? Lexical units accompany kísér afford megengedhet magának amicable barátságos assured biztos be fired from work ki van rúgva consumer fogyasztó counter pult debt adósság define meghatároz demand követel, igény description leírás desperate kétségbeesett, elszánt devastating pusztító, elsöprő divorce válás essential alapvető expectation elvárás expression kifejezés external külső extortionate zsaroló, kapzsi fad divathóbort familiar ismerős fancy tetszik,képzel gadget bigyó get repossessed kilakoltat huge hatalmas limitation korlátozás magic wand varázspálca make adjustments kiigazít mortgage jelzálogkölcsön obligation kötelezettség obvious nyilvánvaló perceive kap pester nyafog vmiért resource (erő)forrás responsibility felelősség retirement nyugállomány solicitor ügyvéd, közjegyző split up szakít, szétválik spoil elront spouse házastárs strain feszültség struggle küszködik, harcol tackle bánik vmivel target cél(oz) threaten fenyeget treat bánik vmivel valuable értékes 96 Pictures and tasks Look at these pictures and speak about them. Start by describing what you can see in the picture, then go on and talk about anything that comes to mind in connection with the picture. 97 TARTALOM Első fejezet I Love You Words, Words Words… Építsünk mondatokat Kérdezzünk bátran! Ki mit csinál? Hány óra van? Színek, tulajdonságok, állatok, azaz, még mindig képleírás. Milyen? Mindennek megvan a maga története… Szeressük a Perfect igeidőket! Segédigék (can) Melléknevek fokozása Kinek mit kell csinálnia? Osszunk jó tanácsokat, (és kevésbé jókat is) Mi lenne, ha…? Hétköznapi udvariasságok Ahány ház annyi szokás, azaz, beszéljünk az időjárásról Saláta, vagy ami idáig kimaradt Második fejezet 3. 7. 9. 11. 14. 18. 20. 21. 22. 30. 37. 38. 39. 40. 42. 44. 47. 51. 58.
