Baross Gábor Bellusi Baross Gábor, teljes nevén Baross Gábor János Jusztin magyar politikus, a korszerű magyar kereskedelem és közlekedés megalapítója. A dualizmus korának kiemelkedő gazdaság- és közlekedéspolitikusa. A vasútügy fejlesztése terén elért eredményei miatt „vasminiszternek” nevezték, kora Széchenyi István közlekedéspolitikai eszméinek megvalósítóját tisztelte benne. Életpályája: Édesapja bellusi Baross Antal (1819–1894), járásbíró Édesanyja szentmiklósi és óvári Pongrác Natália Mária Teodóra (182–1916) Középiskolai tanulmányait Léván, a piarista gimnáziumban (1857–1861) és Esztergomban és a bencés gimnáziumban (1861–1865) végezte. Pesti egyetemi évei után Trencsében megyei tisztviselő. 1875-ben a puhói kerület képviselőjeként szabadelvű or szággyűlési képviselő, 1883tól közlekedési államtitkár, 1886-tól 1889-ig közmunka- és közlekedésügyi miniszter, majd ezt követően halálig kereskedelemügyi miniszter volt. munkássága Baross Gábor a nemzeti gazdaságpolitikának rendelte alá közlekedéspolitikáját. Legjelentősebb reformja a vasúti személyszállításban az ún. zónatarifa-rendszer bevezetése volt, amely a sok vasúttársaság díjszabásait egységesítette, és a távoli utazásokat olcsóbbá tette. A vasúti áruszállítás tarifarendszerének átalakításával a magyar mezőgazdaság versenyképességét, az ipar és a kereskedelem szempontjait tartotta szem előtt, akár a vasút jövedelmezőségének kárára is. Mindebben eszközül használhatta a magyar vasúti rendszerben egyre nagyobb szerepet játszó MÁV-ot. Legnépszerűbb intézkedése az új vasúti személyszállítási díjszabás (zónatarifa) 1889-es bevezetése volt. Közlekedéspolitikusként célja volt a víziközlekedés fejlesztése, a fiumei kikötő kiépítése és az AlDuna hajózhatóvá tétele. A Vaskapu csatorna megnyitását (1896) már nem érte meg, de a beruházás elindítása az ő érdeme. Vágvölgyi Lap címen lapot alapított 1874-ben, amely a közéleti tisztaság védelmével és a Szabadelvű Párt programjainak elkötelezett támogatásával vált ismertté. Eközben segédkezett a trencséni nőegylet létrehozásában, sőt, dalárdát is szervezett. Megoldotta a trencséni gimnázium szegényebb diákjainak ingyenes étkeztetését. Galamb József Galamb József (Joseph A. Galamb) (Makó, 1881. február 3. – Detroit, 1955. december 4.) magyar mérnök, konstruktőr, a Ford Motor Company tervezője, a Ford Tmodell egyik megalkotója. Élete Egy szegény református parasztcsaládban született. Édesapja Galamb József földműves, édesanyja Putnoki Erzsébet háztartásbeli volt. A hét gyermek – Sándor, József, István, Rozália, János, a csecsemőként meghalt Ferenc, és Ferenc – között a második legidősebb volt. Elemi iskoláit, és a gimnázium első négy osztályát szülővárosában végezte, amelynek költségeit az addigra befutott ügyvédként tevékenykedő bátyja fedezte, mert a családfenntartó édesapa korán meghalt. Szegeden, az Állami Fa- és Fémipari Szakiskolában (ma Déri Miksa Szakközépiskola) folytatta tanulmányait Pályájának kezdete Legelső munkahelye a diósgyőri Vasgyár volt, ahol rövid ideig dolgozott; műszaki rajzolóként tevékenykedett üzemmérnöki diplomával. Még 1901-ben bevonult a kötelező katonai szolgálatra Pólába a haditengerészethez. Itt – amellett hogy gépkezelői tanfolyamot végzett – megismerkedett Horthy Miklóssal, aki akkor a Kranlich torpedó-naszád parancsnoka volt. Horthy felfigyelt a tehetséges szakemberre. Galamb József letöltötte két éves katonai szolgálatát, szakaszvezetői rangban szerelt le. Ezután dolgozott Hódmezővásárhelyen, Békéscsabán, majd elnyert egy utazási ösztöndíjat, és Németországba utazhatott. Az ösztöndíj értéke 300 korona volt, amelyet tanulmányútra kellett fordítani. 1903-ban kezdte meg külföldi útját, ellátogatott Drezdába, Hamburgba, Berlinbe és Brémába. Utóbbi helyen pénze elfogyott, ezért hajógyári munkásnak állt. Dolgozott Düsseldorfban egy kisebb üzemben, majd a Daimler és a Benz gyáraiban. Ezután érkezett el Frankfurt am Mainba, ahol az Adler Automobil Company alkalmazottja lett, motor-összeszerelőként dolgozott. Ford konstruktőreként A Ford Motor Companynál 1905. december 11-én kezdett dolgozni mint műszaki rajzoló. Ekkoriban a cég szinte semmit sem gyártott önállóan; az alkatrészeket a Dodge Brothers szállította. Áttervezte a Ford N-modell hűtőrendszerét, majd a gyár főkonstruktőre lett. A szintén magyar Charles Balough, Haltenberger Gyulal és az amerikai Childe Harold Wills-szel együtt ő alkotta meg a híres Ford T-modell alkatrészeinek tervét. Ez egy egyszerűen kezelhető, olcsón előállítható autó volt. A szerkezeti tervek elkészítése során jelentős műszaki újításokat alkalmazott. Az ő találmánya volt az elsőként a Tmodellnél alkalmazott bolygóműves sebességváltó és a levehető hengerfejű motor. 1913-ban a Fordnál áttértek a mozgó összeszerelő szalagon történő sorozatgyártásra. E forradalmi újításnak köszönhetően a T-modell a világ első népautója lett. Húsz évig gyártották, közel 15 és fél millió darab készült belőle.2000-ben 100 000 működőképes darab volt fellelhető a világon.