1. Polányi Károly: A gazdaság mint intézményesített folyamat
Gazdaság kétféle értelmezése:
1. Formális értelmezés:
A formális fogalmak vizsgálatában abból a módból indulunk ki, hogy a racionális cselekvés logikája létrehozza a
formális ökonómiát, az utóbbi pedig elvezet az ökonómiai analízishez.
~A racionalitás abban áll, hogy a célnak megfelelően válasszuk meg az eszközöket (kis ráfordítással nagy
eredményt érjünk el) .
~Formális ökonómia: nem volt elégséges eszköz, eszközök elégtelensége, szűkössége. Ez az ún. ritkasági
posztulátum. Feltételezi az eszközök elégtelenségét illetve hogy a választást ez az elégtelenség diktálja. De az
eszközök bősége növeli a választás nehézségét.
~Ökonómiai analízis: árupiac feltérképezése. A javak és szolgáltatások,beleértve a munka, a föld, a és a tőke
használatát, mind piacon vásárolható, következésképpen mindennek ára van, mindenfajta jövedelem javak és
szolgáltatások eladásából származik: bérből, földjáradékból és tőkekamatból, amelyek csak az eladott dolgok
jellegének megfelelő árak különböző típusaiként jelennek meg.
A formális gazdaságtan és az emberi gazdaság közti összefüggés esetleges, nem mindig alkalmazható.
2. Szubsztantív értelmezés (valós gazdaság)
~Forrása: empirikus gazdaság
~A társadalom és környezete közti kölcsönhatás intézményesített folyamata, amelynek célja a társadalmi szintű
szükségletek kielégítése. Ez az értelmezés komplex és helyén kezeli a gazdaságot, mint a társadalom egészének
egy részét.
A gazdaság tehát intézményesített folyamat.
E meghatározásban két fogalom játszik fontos szerepet: a folyamat és az intézményesítettség fogalma.
~Folyamat: mozgás, dinamika – időben lejátszódó állapotsorozat.
A mozgások vagy az elhelyezésben, vagy az elsajátításban, vagy mindkettőben végbemenő változásokra
vonatkoznak.
~Elhelyezési mozgások: a javak és szolgáltatások fizikai és térbeni változása.(termelés, szállítás)
A javak alacsonyabb vagy magasabb rendűnek számítanak a fogyasztó szempontjából vett hasznosságuk szerint.
~Elsajátítási mozgások: a javak és szolgáltatások tulajdonviszonyainak megváltozása (a javak forgalma ill.
adminisztrációja).
Az emberi gazdaság intézményekbe –gazdasági és gazdaságon kívüli intézményekbe – ágyazódik és szövődik
bele. A gazdaságon kívüli intézmények bevonása létfontosságú.
Milyen módon intézményesülnek történetileg a gazdasági folyamatok?
Polányi szerint három fontos integrációs forma létezik:
a)
b)
c)
d)
reciprocitás
redisztribúció
árucsere
(oikosz)
a)=ajándékcsere,adok-kapok,kölcsönösségen alapul.’70-80-as években Mo. - n a kaláka volt ilyen jellegű.
Manapság primitív törzseknél illetve gyerekek közt létezik.
b)=újraelosztás, központ felé irányuló. Elve: begyűjteni egy központba, majd onnan elosztani. Ma adózás
formájában jelenik meg.
c)=piac, adó-vevő tranzakcióval megy végbe a csere. Lényege az alku.
d)=önellátó óriásháztartás, saját szükségleteit elégíti ki, nincs nagyon kereskedelem.
A), b), c) együtt fordul elő, de valamelyik domináns lesz.
Melyik lesz domináns?
~Reciprocitás: horizontális, szimmetrikus társadalmi szerkezetet tételez fel. (rokonsági –nemzetiségi –törzsi
viszonyokat) Kölcsönösség, partnerség, nem hierarchikus.
~Redisztribúció: központokat (centrális pontok), vertikális, hierarchikus elveken alapuló társadalmat tételez fel.
(politikai, vallási elveken szerveződő társadalmak – hadikommunizmus, tervgazdálkodás)
~Piac: feltétele az árszabályozó piacok rendszere.
Piac árszabályozó, ha:
a csere arányai alku során alakulnak ki (integratív csere)ez uralja a javak és szolgáltatások piacát, valamint az
ún. fiktív áruk (föld, munka, tőke)piacát; a csere arányai előre meghatározottak (decizionált csere)központi
árhivatal határoz meg.
Piacot túlkínálat, túlkereslet vagy egyensúly jellemezheti.
A reciprocitás és a redisztribúció társadalmilag beágyazott, működése társadalmi kapcsolatoktól és normáktól
függ. Ezzel szemben az árucsere társadalmi kapcsolatoktól elkülönült intézményrendszert tételez fel, megszűnik
a gazdaság felett a társadalmi kontroll.
Az integrációs formák nem képviselnek fejlődési szakaszokat, nincs szó időbeni sorról. A törzsi társadalmak
egyszerre gyakorolják a reciprocitást és a redisztribúciót, míg az archaikus társadalmak túlnyomóan
redisztributív jellegűek, bár bizonyos mértékig teret adhatnak az árucserének. Századunkban a korlátozott piaci
definíciók egyre alkalmatlanabbak a gazdaság társadalomtudományos vizsgálatának céljaira.
2. Mark Granovetter: A gazdasági intézmények társadalmi
megformálása: a beágyazottság problémája
Két alaptétel:
- A cselekvés társadalmilag meghatározott. Nem magyarázható kizárólag egyéni motívumokkal.
- A „beágyazottság problémája”: gazdasági tevékenységek milyen mértékben ágyazódnak be a személyes
kapcsolatokba.
- A társadalmi intézmények nem automatikusan jönnek létre.
A modern gazdaság
- A modern gazdaság elkülönült szféra, ahol a gazdasági tranzakciókat nem elsősorban a résztvevők
társadalmi vagy rokonsági kötelezettségei határozzák meg, hanem az egyéni nyereségre való racionális törekvés.
- A beágyazottságnak mégis nagy szerepe van a modern társadalmakban is.
Az emberi cselekvés alul- és túlszocializált felfogásai
- Az alul- és túlszocializáltsági megközelítés közös feltevése, hogy a szereplők atomizáltak, vagyis a meglevő
társadalmi kapcsolataik nem befolyásolják őket.
Alulszocializált elmélet
- Dennis Wrong: a szociológusok úgy tekintik az embert, mint aki annyira figyel mások véleményére, hogy
automatikusan követi az általánosan elfogadott viselkedési normákat.
- Adam Smith: a társadalmi kapcsolatokat nem szabadna a piacon kívüli megállapodásra használni.
- Alulszocializáltság: önérdek egysíkú követése.
Túlszocializált elmélet
- Bizonyos viselkedésmintákat a szereplők internalizáltak, amelyekre nem hatnak a folyamatosan létező
társadalmi kapcsolatok.
- Ha tudjuk, hogy ki melyik társadalmi osztályba tartozik, akkor viselkedésében szinte minden ebből
következik, hiszen olyannyira szocializált.
Beágyazottság és gazdasági cselekvés: Fogalmak és program
Gazdasági jelenségek három szintje:
- Egyéni gazdasági cselekvés: az egyének által megállapított szükségletek kielégítésére irányuló cselekvés
szűkös viszonyok között (Max Weber).
- Gazdasági eredmények: egyéni cselekvés szabályszerű következményei (pl. egy áru stabil árának
kialakulása, vagy munkások közötti bérkülönbségek).
- Gazdasági intézmények: összetettebb cselekvések eredményei (pl. kapitalizmus).
Beágyazottság
- Gazdasági cselekvést, eredményeket és intézményeket befolyásolják a cselekvők személyes kapcsolatai
(relációs) és a kapcsolatháló egészének szerkezete (strukturális vonatkozás).
Beágyazottság és egyéni gazdasági cselekvés
- A relációs beágyazottság közvetlenebb hatással van a gazdasági cselekvésre (pl. munkás és felettese közötti
kapcsolat).
- Sűrű kapcsolatháló (közös érdekek, a hírek gyors terjedése) esetén a strukturális beágyazottság is lehet erős
befolyásoló erő.
Beágyazottság és gazdasági eredmények
- Egyének gazdasági cselekvései összegződhetnek, ez azonban nem szükségszerű.
- Az összegződés mértéke a kapcsolatoktól függ, melyekbe a gazdasági cselekvés beágyazódik (pl. egy
kereskedői kör gyors növekedése esetén a kapcsolatok száma nem nő eléggé, így megszűnnek egyes
összehangolt viselkedések, és emiatt az ár jobban ingadozik).
- A hálózat fragmentáltsága csökkenti a viselkedések egyneműségét.
Beágyazottság és gazdasági intézmények
- Vállalatok akkor jönnek létre, ha létezésük csökkenti a tranzakciós költségeket.
- Nem mindig eredményesebbek a piacnál az ilyen költségek csökkentésében.
- Akadályt jelenthet az alul- és a túlszocializáltság.
- Előbbi esetben a vállalatok iránt nem nyilvánul meg elég bizalom.
- Utóbbi esetben a vállalatok a barátok és rokonok „segélyszervezeteivé” alakulnak.
- A hálózatok megszűnésével az intézmények önálló életre kelnek: „bezáródási jelenség”.
- Az intézmények a korábbi társadalmi hálózatok megmerevedett formáiként jönnek létre (pl.
áramszolgáltató hálózat Amerikában – eleinte személyes kapcsolatokon alapult).
- Egy iparág szerveződése a létrejöttével is magyarázható.
- Nehezen monopolizálható javak esetén nem fog stabil intézményrendszer kialakulni.
- Egyes szakmák „értelmiségivé” alakulnak (pl. orvos, jogász), mások nem (pl. autószerelő).
Következtetések
- A dinamika a modern közgazdaságtan leggyengébb része.
- Az intézmények működését kialakulásuk és fejlődésük ismeretében érdemes vizsgálni.
- A társadalmi hálózatból intézménnyé való alakulás folyamata sokféle eredményt adhat.
- Az átalakulás befejeztével a társadalom előtt „bezárul” az intézmény.
- A gazdaságszociológia egy új ága lehet ezen területek részletes kutatása.
3. Max Weber: A kapitalizmus fogalma és előfeltételei
Kapitalizmus:
Ha az emberek egy csoportjának szükségleteit vállalkozás útján előállított javakkal fedezik, függetlenül attól,
hogy milyen szükségletekről van szó.
Racionálisan kapitalista üzem:
Tőkeelszámolást alkalmazó üzem, működésének célja a nyereség, melyet modern könyvvitel segítségével és
mérleg felállításával ellenőriznek. (Simon Stevin 1608)
A kapitalista jelleg különböző mértékű lehet, attól függően, hogy a kapitalista és nem kapitalista elemek milyen
mértékben keverednek a gazdaságban.
Pl.: Genova, és a Római Birodalom szervezetének egyes részeiben jelen voltak kapitalista elemek, de kapitalista
szervezet nem alakult ki.
Tipikusan kapitalista:
Ha a szükségletek fedezése zömében kapitalista módon történik.
A mindennapi szükségletek kapitalista fedezése a nyugati világra jellemző, a 19. század 2. felében.
Az újkori kapitalizmus létezésének előfeltétele: hogy a mindennapi szükségletek kielégítésével foglalkozó nagy
vállalkozásokban racionális tőkeelszámolás legyen. Ehhez szükséges:
 a dologi termelőeszközök mint szabad rendelkezésű tulajdonok el legyenek osztva az önálló
magánvállalkozások között
 szabad, irracionális korlátok nélküli piac (rendiség elemei nélkül)
 racionális technika
 racionális, áttekinthető jogrendszer => igazságszolgáltatás és közigazgatás kiszámíthatósága
 szabad munkaerő => a munkanélküliek kényszerből eladják munkatevékenységüket, hogy ki tudják elégíteni
szükségleteiket
 gazdasági élet kommercializálódása => a vállalkozói részesedés és a magánvagyon általánosan elfogadott
formája az értékpapír
!A szükségletek fedezése kizárólag a piaci lehetőségekhez és a rentabilitáshoz igazodjon!
Kapitalizmus válfajai:
 nem racionális
 adóbérlés céljából és a háború finanszírozására kialakult
 kereskedelmi spekuláció
 uzsorakapitalizmus
 racionális
Hozzájárult a kapitalizmus kialakulásához, de nem döntő feltétele:
 a népességnövekedés
(szabad munkaerőre van szükség)
ellenpélda: Kína
 a nemesfém beáramlása
(készpénztartalékok felhalmozódása)
ellenpélda: India, Spanyolország
Az európai kapitalizmus kialakulásához hozzájárultak:
 földrajzi okok
(Földközi-tenger, folyók => közlekedés)
 háborús szükségletek
 bizonyos luxusszükségletek
 racionális szellem
 életvitel racoinalizálása
 racionális tőkeelszámolás feltételei
(l.fenn)
Akadályt jelent:
Tradicionalizmus, az ősök által áthagyományozott formák tiszteletben tartása, továbbvitele.
Megőrzésére sarkallnak:
 Anyagi érdekek
 Mágikus sztereotípiák
Fontos elem: a szerzési ösztön
 a féktelen szerzési ösztön irracionális eredményekre vezet,
 ha nincs, kommunisztikus közösség alakul ki.
Eredetileg a kettő egyszerre volt jelen a közösségekben, egymás között nem, a többiekkel szemben viszont
gátlástalanul nyilvánult meg a haszonszerzés vágya.
Ha korlátozott, szabályozott a szerzési ösztön, akkor nincs gátlástalan nyereséghajhászás.
A kapitalizmus kialakulásának eszmei alapja:
Protestantizmusban keresendő:
a világi életben megvalósult az aszkézis, a vallás elítélte az élvezeteket
„a jámborság a legbiztosabb út a gazdasághoz”
az ember az Isten által rábízott vagyon kezelője => hivatásfogalom
a hivatás betöltése érdekében a munkás:
igyekvő
megkövetelik tőle az üzleti tisztességet
hagyja magát kizsákmányolni
ezért örök üdvösséget kap
a tudományt a technika és a gazdaság szolgálatába állítja
Homo oecomonicus születése:
 Véget ért a korai kapitalizmus időszaka.
 Nincs vallásos köntös, az aszketikus vallásosság helyébe a felvilágosodás optimizmusa lépett
 Az egyéni bűnök a köz javát szolgálhatják
 Nem nyújt vigaszt a vallás, az emberek nem törődnek bele a kizsákmányolásba
 Nőnek a társadalmi feszültségek.
4. Joseph Schumpeter (1883-1950): A gazdasági fejlődés elmélete
Gazdasági fejlődés:
 „fejlődés”: amit a gazdaság önmagától teremt, azaz a gazdaság „önmagára hagyott”, külső hatásoktól
mentes változása.
 Ha az a jelenség, amelyet gazdasági fejlődésnek hívunk az adottságok megváltozásán és a gazdaság e
változásokhoz való alkalmazkodásán alapul, akkor valójában nincs is gazdasági fejlődés.
 Vagyis a gazdasági fejlődés nem gazdaságilag meghatározható jelenség:
o Az önmagában fejlődésképtelen gazdaságot a külvilág változásai viszik magukkal.
A fejlődési folyamat:
 Többlépcsős: minden fejlődés folyamat megteremti a következő előfeltételeit.
 Fejlődés különálló jelenség, amely teljesen idegen mindattól, ami a körfolyamat során vagy az
egyensúlyhoz tartozó tendenciában megfigyelhető.
 Minden folyamat a megelőzőre támaszkodik.
 A fejlődés a folyamat pályájának spontán, lökésszerű megváltozása, az egyensúly zavara, amely
egyszer s mindenkorra módosítja, áthelyezi a korábban létező egyensúlyi helyzetet.
 A fejlődéselmélet ennek a jelenségnek a kísérőfolyamata.
A változás hatása:
 Nem a fogyasztó szükségleteinek a szférájában, hanem a kereskedelmi élet szférájában jelenik meg.
 A fogyasztói igény spontán változása csekély, az ízlést „adottnak” veszi. A fogyasztónak nem lesznek
magától új szükségletei.
 A termelés célja a szükséglet-kielégítés, és a gazdasági helyzetet is ebből a szemszögből kell megérteni.
 A gazdaságban a termelő kezdeményezi a változást, és ráneveli a fogyasztót az új szükségletekre –
megtanítja őket arra, hogy olyan új dolgokat kívánjanak, amelyek valamilyen vonatkozásban eltérnek
azoktól, amelyeket használatához hozzászoktunk.
A termelés:
5





A termelés meglévő dolgok és erők kombinációja
Mást termelni = a dolgokat máshogy kombinálni
Ha az új kombináció folyamatos alkalmazkodással érhető el a régiből, akkor nincs új jelenség – és
fejlődés sem.
Ha az új kombináció lökésszerűen áll fel, akkor beszélünk fejlődésről.
Vagyis a fejlődés nem más, mint új kombinációk megvalósítása.
A fejlődés öt esete:
1. Új – a fogyasztók számára ismeretlen – javak előállítása.
2. Új, a kérdéses iparágban még ismeretlen termelési eljárás bevezetése.
3. Új elhelyezési lehetőség: olyan piac megnyitása, amelyen az adott iparág még nem volt bevezetve.
4. Nyersanyagok, vagy félkész áruk új beszerzési forrásának meghódítása.
5. Új szervezet létrehozása, vagy meg szüntetése.
Az új kombinációk érvényre juttatása:
 Előfordulhat, hogy az új kombinációkat azok valósítják meg, akik a régieket uralták.
 Az új kombinációk új vállalatokban testesülnek meg, amelyek a régiek mellé lépnek.
 Az új kombinációk a régieket folyamatosan kiszorítják a versenyből.
 Az új kombinációk megvalósítása ugyanazon gazdasági alakulat belső ügye.
 Az új kombinációknak a régiektől kell elvonnia a termelési eszközöket. Feltételezzük, hogy ez mindig
így történik.
Σ Az új kombinációk megvalósítása tehát a gazdaság meglévő termelőeszköz-állományának más
alkalmazását jelenti.
Vállalkozás – Vállalkozó:
 Új kombinációk – „vállalkozások”
 A kombinációk végrehajtói – „vállalkozók”
 Tágabb értelemben: ténylegesen betöltik a fogalmat meghatározó funkciót; még akkor is ha „nem
önállóak”, vagy ha tényleges hatalmuk és jogi helyzetük a vállalkozói funkciótól fogalmilag idegen
alapon nyugszik vagy egyetlen adott üzemmel sincsenek tartós kapcsolatban.
 Különbséget tesz „vállalkozók” és „tőkések” között.
 Vállalkozói tulajdonságok: kezdeményezés, tekintély, előrelátás
 J. B. Say: A vállalkozó funkciója a termelési tényezők kombinálása, összehozása. Mivel ez csak akkor
sajátos teljesítmény, amikor a tényezőket első ízben kombinálják – egy-egy üzlet során viszont már
rutinmunka.
Vállalkozói pszichológia:
 Adott társadalmi körülmények és szokások között az emberek mindennapi tevékenységük nagy részét
elsődlegesen olyan kötelességnek tekintik, amelyhez társadalmi vagy emberfeletti szankciók fűződnek.
Alig lehet szó tudatos racionalitásról, még kevésbé hedonizmusról, egyéni önzésről.
 Mindazonáltal, amíg megmaradunk az állandóan ismétlődő gazdasági cselekvés általános
körvonalainál, addig köthetjük ezt a szükségletekhez és a kielégítésükre irányuló vágyhoz.
 A cselekvés viszont nem halad közvetlenül a vágy nyomában, hanem csak több-kevesebb
tökéletlenséggel követi azt, hogy az egyéni döntés számára nyitva álló teret mindig behatárolják a
társadalmi szokások, konvenciók, és hasonlók.
 A körfolyamaton belül mindenki úgy alkalmazkodik a környezetéhez, hogy ezáltal minél jobban
kielégítse saját vagy mások szükségleteit.
 A gazdasági cselekvés értelmét minden esetben a szükségletek kielégítése adja. (Ha nem lennének
szükségletek, akkor gazdasági cselekvés sem lenne.)
 Ezek a megállapítások Schumpeter vállalkozótípusára azonban nem érvényesek. Az ő értelmezésében
ez a típus a legracionálisabb és egyben a legönzőbb.
 Viselkedése és motivációja azonban semmilyen más értelemben nem racionális és nem is jellemzője a
hedonista típusú indíték.
 Ekkor a szükségletek kategóriáját ugyanúgy kiterjeszthetjük mindenfajta impulzusra, mint ahogy az
önzést is definiálhatjuk úgy, hogy magában foglaljon mindenféle altruista értéket is, mégpedig arra a
körülményre alapozva, hogy ezek is hozzájárulnak valamivel az önmagunkkal való
megelégedettségünkhöz.
 Feltételezzük azt, hogy a gazdasági alanyok hajtóereje a hedonista szükséglet-kielégítés iránti
kielégíthetetlen vágy.
6



A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a tipikus vállalkozók csak akkor és azért vonulnak vissza,
ha erejük fogytán van, és úgy érzik, hogy már nem tudnak megbirkózni a feladatokkal.
Úgy tűnik, hogy ez nem támasztja alá azt a képet, amelyben a homo oeconomicus a valószínű
eredményeket igyekszik egyensúlyba hozni az erőfeszítések negatív hasznosságával és idővel elér egy
egyensúlyi pontot, amelyet nem kíván túlhaladni:
A vállalkozói típusú tevékenység akadályozza az olyan jellegű javak hedonista élvezetét, amelyekhez
rendszerint csak bizonyos jövedelemszinten jutnak hozzá, mivel „elfogyasztásukhoz” szabadidőre van
szükség.
Vállalkozói motívumok:
 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem lenne szó hedonista indítékról.
 Ezek a motívumok állnak legközelebb a fogyasztói szükségletekhez, de nem esnek egybe azzal:
1. A saját birodalom és rendszerint - bár nem szükségképpen - a dinasztia alapításának ábrándja
és szándéka (a mai modern világ esetében az ipari és kereskedelmi sikert értjük ez alatt).
2. A hódítási törekvés: a harci ösztön, a másokkal szembeni felsőbbrendűségre való törekvés, a
siker vágya, amely nem a gyümölcsei miatt, hanem önmagában véve fontos. A siker
felmutatása gyakran fontosabb indítéka a nagyobb kiadásoknak, mint a fogyasztási javakra
irányuló igény.
3. Az alkotás öröme, a dolgok elvégzésének vagy egyszerűen az emberi energia és ügyesség
alkalmazásának öröme is.
 A magántulajdon, mint vállalkozói tevékenység eredménye csak a motívumok első csoportjánál játszik
lényeges szerepet, amikor célt, tartalmat ad a vállalkozói tevékenységnek. A másik kettőnél erről szó
sincs.
 A vállalkozói motívumok második és harmadik csoportja elvben más olyan társadalmi szerveződési
formák mellett is érvényesülhet, amelyek nem tartalmazzák a gazdasági innovációból húzott
magánhasznot.
5. Gerschenkron: Európai országok iparosodása a XIX. Században
 A történelem fontossága a jelen megismerése szempontjából
 Mára eltűnt az a nézet, miszerint a történelmi események általános törvényszerűségeken alapulnak. Az
egyes események szubjektívek, módosulnak a történészek nézőpontja szerint.
 Történész feladata: kiemelni az olyan értelmes kérdéseket, potenciálisan jelentős tényezőket, amelyek
vonatkoztathatók
a
jelenre,
ezáltal
a
jelen
problémái
jobban
megérthetők.
Szűklátókörűségünk (térbeli, időbeli) akadályozza a megértést.
I. Elmaradott országok iparosodási körülményei




Nem fogadhatjuk el azt a marxi általánosítást, miszerint az elmaradott országok fejlődési útját a fejlett
országok jelölik ki. Számos tényező befolyásolja az egyes elmaradott országok fejlődését:
 elmaradottság foka, természeti erőforrások
 történelmi múlt, történelmi fejlődés
 korábbi intézményesítettség
 kulturális gyökerek
 iparosítás ideológiája
 ezért jelentős eltérő különbözőségek alakulnak ki a termelés szervezetében és struktúrájában.
Iparosodás kiindulópontja: feszültség van a gazdasági tevékenységek, az iparosodás akadályai és a
fejlődési lehetőségek között. Minél nagyobb egy ország elmaradottsága, annál ígéretesebbek a
lehetőségei.
Technológiai kölcsönzés: a fejlődés mindig bizonyos utánzáson alapul (pl. Oroszország)
A legmodernebb és leghatékonyabb technológiát veszik át a fejlett országoktól, és azokat az iparágakat
fejlesztik, amelyekben az adott korban a legnagyobb a haladás. Azonban azokat az ágakat nem tudják
fejleszteni, amelyek speciális technológiát, készséget igényelnek, mivel lassan alkalmazkodnak a gépi
termeléshez. (kiv.: USA)
Az elmaradott országokban hiányzik a stabil ipari munkaerő, az a réteg, amely mentes a föld
kötöttségeitől, és képes alkalmazkodni a gyári termeléshez.
7

Ipari forradalom: az ipari növekedés váratlanul robbanásszerűen fejlődésnek indul, a gazdaság egyszerre
több szálán. Így az egyes iparágak fejlődései teszik lehetővé más iparágak fejlődését, és így tovább.
Ahhoz, hogy bekövetkezzen az ipari forradalom, a feszültségnek, a kihívásnak tekintélyesnek kell lennie.
II. Bankok fejlődései, típusai, eltérő bankmodellek
Franciaország:
III. Napóleon  lezárul a relatív gazdasági stagnáció
adó mérséklése, behozatali tilalmak feloldása  bekerül a nemzetközi versenybe
bankügy fejlődése: kiépül a hitelszervezet  vasútépítés, városok modernizálása
„új vagyon”: Crédit Mobilier
cél: iparosítás, vasút kiépítése
(új domináns forma: univerzális bank)
„régi vagyon”: Rotschildok
állami
kölcsönkibocsátás,
tranzakciók
külkereskedelmi
Az új vagyonnak sikerült rákényszerítenie a régi vagyont arra, hogy átvegye ellenfelének politikáját: a
Rotschildok úgy akarták igazgatni az Osztrák Kredit-Anstaltot, mint egy Crédit Mobilier-t.
Németország:
A német bankok az univerzális bankok mintái, a Crédit Moblilier eszméjét kombinálták a kereskedelmi
bankok rövidtávú tevékenységével  életképes pénzintézmények, nagy mennyiségű ipari értékpapírok,
folytathatósága a tőzsde alakulásától függött.
Szoros kapocs alakult ki a bankok és az ipari vállalatok között, a bankok nagy befolyásra tettek szert az
iparban, tevékenységi körük a pénzügyi szférán túl a vállalkozói és igazgatósági döntésekre is kiterjedt.
Kartellizáció, bankok egyesülése  központosított ellenőrzés a versenyző vállalatok fölött (azokat az
iparágakat támogatták, amelyek megértek a kartellizációra – elsősorban a nehéziparban: szénbányászat, vas- és
acélgyártás, gépgyártás).
Változás a századfordulón: a bankok már nem tudták fenntartani előnyüket az iparvállalatokkal szemben  a
vállatok az egyes bankokkal való kapcsolataikat több különböző bankkal való kooperációvá alakították át,
esetleg saját bankot alapítottak.
Anglia:
Az angol bankok rövidtávú tőkeforrásként szolgáltak. Anglia iparosításához nem használták fel a
bankrendszert, mert itt a fejlődési folyamat fokozatosabb volt, ezért nem volt szükség olyan speciális
intézményekre, amelyek gondoskodnak a hosszú távú ipari tőkéről.
III. Az állam – különbözőségek az európai kontinensen

Dánia: elmaradott a XIX. sz. közepén, csekély természeti erőforrásokkal rendelkezett, a mezőgazdaság
tökéletesedésének nagy lehetőségei vannak az angol piac közelsége miatt.

Oroszország: a gazdasági fejlettségi szint nagyon alacsony, ritka a tőke, nincs bankrendszer, az üzleti
becsület színvonala alacsony
 a jobbágyfelszabadítás csak 1861-ben történt meg
 az 1880-as években került sor fellendülésre: ekkor kezdődött a vasútépítési láz, újjászervezték az
orosz adórendszert, stabilizálták a rubelt, bevezették az aranystandardot  külföldi tőkebefektetés
 háborús politika: a háborús konfliktusok a Nyugattal jelentősen befolyásolták a gazdaságot (cél:
területi terjeszkedés):
o az állam magára vállalta a gazdaság hajtóerejének szerepét
o a fejlődés emelkedett a háborús szükségletek emelésekor, és csökkent a gyengülésekor
o nyomást gyakorolt az emberekre
o a nagyszámú áldozatok miatt az ellenálló népességgel szemben az államnak fel kellett
lépnie
o hosszabb távon elkerülhetetlenné vált a stagnáció
 a kormány nem fejlesztette a könnyűipart, csak a nehéziparra koncentrált
1907 – 1914 között: az állami vasútépítés csökkent, a katonai kiadások megnőttek, és nagyon nagy mértékben
csökkent az állam szerepe. Kereskedelmi bankok alakultak: a moszkvai bankok az angolhoz, a szentpétervári
bankok a némethez hasonlítottak.

Osztrák - Magyar Monarchia: osztrák része elmaradott Németországhoz képest, de sokkal előbbre járt,
mint Magyarország
8
Ausztria: a bankok szerepelnek az ipari életben
Magyaro.: bankok tevékenysége inadekvát  iparosítás a századfordulón (textilipar)
IV. A megkésett iparosítás ideológiája
Saint-simoniánus szocialisták: számos szocialista gondolatot bekapcsoltak a rendszerbe, a bankokat a gazdaság
fejlesztésének eszközeinek tekintették. Úgy vélték, hogy az ipar művészetének elterjesztése révén biztosítani
tudják a köz boldogságát, és alávetik a világot a békés ipari törvényeknek.
6. Jon Elster: Társadalmi intézmények
Intézmények tartják egyben a társadalmat abban az esetben, ha van, ami az intézményeket összetartja.
Egy intézménynek két oldala van:
1. egyénként választ és dönt
2. egyénekből áll
Intézmény: szabályokat foganatosító mechanizmus.
Az intézmények lehetnek magán-, vagy közintézmények (a szankció természetétől függően)
Magánintézmény
Közintézmény
Példák
Vállalatok,
szakszervezetek, vallási
szervezetek, egyetemek
Kongresszus, Legfelsőbb
Bíróság, Oktatási Tanács
Tulajdonos
állam
Fő szankció
Csoportból való kizárás
Törvény, bírósági döntések,
végrehajtási utasítások
Az intézmények hatása a társadalomra:
1. kényszer alkalmazása: Kényszer: minden olyan nemkívánatos cselekvés, amelyet költségesebbé
próbálnak tenni azok számára, akik késztetést éreznek megtételére. Például: közintézményeknél az állam
adót vet ki az alkoholra. Az állami bevételekből olyan közjavakat finanszíroznak, amelyeket máshogy
nem tudnának. A magánintézmények is alkalmaznak kényszert.
2. ösztönzés: A kívánatos tevékenységeket teszi kevésbé költségessé. (adókedvezmény, támogatás)
3. Lehetőséget teremtő intézmények: Egyes intézmények lehetővé teszik egyes dolgok megtételét, nem az
elriasztás vagy az ösztönzés a cél. (házassági törvények, szerződéskötésre vonatkozó törvények)
4. Az intézmények és az emberek közötti alku kontextusának módosítása.
Az intézményeknek ötféle hatásuk lehet
1)Tisztán hatékony (mindenkit jobb helyzetbe hoz)
2)Tisztán újraelosztó (veszteség nélkül átcsoportosítja a jövedelmet)
3)Némi veszteséggel valósítja meg az újraelosztást
4)Újraelosztási cél rovására érik el a hatékonyságot
5)Tisztán pusztító (mindenki helyzetén ront)
A kollektív cselekvés problémák megoldásával az intézmények mindenkit jobb helyzetbe hoznak.
Kooperáció
Az intézmény működtethető demokratikusan vagy diktatórikusan.
Korrupció elkerülése:
- rotációval (nem lesz hatékony)
- kölcsönös felügyelettel (összejátszás fenyegeti)
- tőkerészesedés biztosítása (menedzserek esetében)
7. Albert Hirschman: Hogyan reagálnak vállalatok, szervezetek és
államok hanyatlására az érintettek?
Az intézmény teljesítménye hanyatlani kezd  javak és szolgáltatások romlása
 kivonulás
 tiltakozás
9
1.Kivonulási opció
=néhány fogyasztó nem vásárol többet az adott intézmény kínálatából, bizonyos tagok elhagyják a szervezetet 
bevételcsökkenés
 Taglétszám visszaesik
- piaci mechanizmus (közgazdaságtan szerint)
- egyszerű, személytelen, egyéni cselekvés
- közvetett (Láthatatlan kéz)
Kereslet a minőségtől függ:
Véletlen hatékonyságromlás  minőségromlás,de az ár változatlan  kivonulás
 kereslet csökken  árbevétel csökken
/
\
Rugalmas Rugalmatlan
↓
↓
Vállalat megszűnik
bevételi veszteségek alacsonyak
(„túl korán jött, túl
Nagy hatás”)
Ideális: se nem rugalmas, se nem rugalmatlan egységnyi árrugalmasság
fogyasztók:
/
\
Éber:
Tétlen:
Cselekvésre ösztönzik
biztosítják az erőfeszítések sikeréhez a pénzt
a vállalatot
és az időt
Ideális: ha egy vállalatnak egyaránt vannak éber és tétlen fogyasztói is
Vállalati vezetés reakciófüggvénye:
- árbevétel kismértékben csökken  nincs reakció
- közepes bevételcsökkenés  termék minősége újból a régi szinten
- bevétel jóval a szokásos alatt  tönkremegy
Mikor nem csökkenti a kivonulás a bevételeket?
Új fogyasztók a régiek helyett: ha a minőségromlás egyformán érinti egy iparág összes vállalatát, akkor minden
vállalat megszerez néhány újat a többiek elégedetlen fogyasztói közül:
- egy termék hibái a megvásárlás után, a használat során derülnek ki
↓
- fogyasztók hosszadalmas kísérletezése az adott termékek különböző – de egyformán hibás – változataival
↓
ILLÚZÓ: a rivális vállalat termékének megvásárlásával el lehet kerülni a minőségromlás következményeit
↓
- Verseny esetén: a fogyasztók céltalan ingadozása
A VERSENY KÖVETKEZMÉNYEI TEHÁT PAZARLÁS ÉS A FOGYASZTÓK
FÉLREVEZETÉSE
2.Tiltakozási opció
- politikai mechanizmus (politikatudomány szerint)
- egyéni vélemények nyílt és világos megfogalmazása
- közvetlen és egyenes módon kifejezhető elégedetlenség
- az érintettek megpróbálják megváltoztatni a körülményeket, és nem menekülnek el kellemetlen helyzetükből
- kollektív cselekvés
- érdekartikuláció
- az állampolgárnak egyszerre kell befolyásosnak és engedelmesnek lennie
║
lehetőséget kell adni az elit számára, hogy reagálhasson a rájuk
nehezedő nyomásra, hogy döntéseket hozhasson
3.Kivonulás és tiltakozás közötti kapcsolat
- a kivonulás jelenléte gátolja a tiltakozás technikájának kialakulását
- a kivonulás előmozdíthatja a tiltakozást
10
- hűség: lehetővé teszi a korrekciót
- először mindkettő pozitív, később romboló hatási vannak
- vagy a kivonulás vagy a tiltakozás lesz domináns
Pl.: - versengő üzleti vállalkozások körében: kivonulás
- fejlett: csendes kivonulás ↔ fejlődő országok(áruk és szolgáltatások rossz
minősége): hangos tiltakozás
- tiltakozás annál nagyobb minél rugalmatlanabb a kereslet, és minél kisebb a kivonulás lehetősége
- MÉRLEGHINTASZERŰ kapcsolat
8. Mancur Olson: A kollektív cselekvés logikája
Magától értetetődőnek tekintették, ha valamely, egyénekből vagy csoportokból álló csoport tagjai
bizonyos közös érdekben osztoznak, akkor valószínű, hogy a csoport szóban forgó érdek érvényesítésére
törekszik.
Például:
 Közös politikai érdekű honpolgárok csoporttá szerveződnek és kijárják érdekeik megvalósítását. → a
kifejtett nyomás eredője magyarázatot nyújt a politikai folyamat végeredményére.
 Nagyobb társadalmi egységeknél: a társadalom óriási osztályai szintén képesek arra, hogy tagjaik
érdekében cselekedjenek→ tiszta formája a marxi állítás, miszerint a burzsoázia saját érdekei
szolgálatába állítja a kormányzatot a tőkés társadalmakban → amint a proletariátus kizsákmányolása
túllép egy bizonyos mértéket, a munkás osztály rögtön fellép érdekei védelmében és létrehozza a
proletariátus diktatúráját.
 Ha valamely rétegbe vagy osztályba tartozó egyének elégséges önérdekkel rendelkeznek, és ha valamennyien
egyetértésre jutnak bizonyos közös érdekeiket illetően, akkor a csoport bizonyos mértékben szintén az egyéni
vagy csoportérdeknek megfelelő módon viselkedik.
↓
 HIBÁS FELTEVÉS.
Az egyén hozzájárulása (aki ugye „pénzt és időt áldoz fel”) az ügy végső sikeréhez kismérvű, gyakran
elenyésző. Mindenesetre, cselekvésének eredményéből csupán parányi részt fog kapni.
A közös célokban vagy érdekekben osztozó csoport egyik jellegzetes tulajdonsága éppen az, hogy a közös
szándékokat szolgáló egyéni áldozatok nyomán keletkező előnyökből a csoport minden egyes tagja részesedik.
A közös érdekkel rendelkező nagycsoport tagjaként cselekvő egyén – függetlenül attól, hogy mekkora áldozatot
hoz a közös érdek megvalósítása érdekében – csupán parányi részt kap az előnyökből. → az előnyökből a
csoport minden egyes tagja részesedik, az is aki semmivel sem járult hozzá a közös erőfeszítéshez.
↓
Érdemes a dolgot a többiekre hagyni, ám de a „többiek”-et szinte semmi se ösztönzi arra, hogy bármit is
tegyenek a csoport érdekében, így a csoportcselekvés szinte egyáltalán nem jön létre.
Paradoxon: a nagy létszámú csoportok, még ha racionális egyének alkotják is őket, nem cselekednek
csoportérdeküknek megfelelően.
A logika egyik megállapítás értelmében a különféle társulások szolgáltatásai egy sarkalatos dologban
hasonlítanak az állam alapszolgáltatásaihoz. Ha egy csoporton belül bárki részesedik az effajta társulások
szolgáltatásaiból, akkor a csoport vagy a réteg minden tagja élvezi a kérdéses szolgáltatások előnyeit.
Minden lobbyszervezet, amelynek általános változást sikerült előidéznie a jogszabályokban vagy a
szabályozásban, közös vagy kollektív jószágot nyújt ezáltal azoknak, akik hasznot húznak a szóban forgó
változásból.
Paradoxon: a kedvezményekben részesülő egyének vagy vállalatok általában nincsenek ösztönözve arra, hogy
önkéntesen járuljanak hozzá a közös vagy kollektív javak létrehozásához.
↓
Következésképp: a kormányok és egyéb szervezetek létezését valami mással, s nem az általuk nyújtott kollektív
javakkal kell megmagyaráznunk.
A kormányokat a kötelező adózás tartja fenn. → az állami szolgáltatásból az egyén csak egy parányi részesedést
kapna, ha fizetne érte, míg azokból a szolgáltatásokból, amelyekről a többiek gondoskodnának, mindenképpen
részesedne.
11
Azoknak a szervezeteknek, melyek politikai vagy piaci akciók révén kollektív javakkal látják el ügyfeleiket, nem
az általuk nyújtott kollektív javak megszerzése érdekében támogatnak, hanem a szelektív ösztönzőnek
köszönhetően.
Szelektív ösztönző, amit megkülönböztető jelleggel lehet alkalmazni a csoport tagjainál, attól függően, hogy
hozzájárulnak-e a kollektív javak megszerzéséhez.
Lehet negatív vagy pozitív jellegű is.
Negatív jellegű szelektív ösztönző:
 Veszteség, büntetés formája → akik nem segítenek a kollektív javak megszerzésekor
 Adóbevétel
 Szakszervezeteket is negatív jellegű ösztönzőkkel tartják fenn  a tagdíjt úgy állítják elő, meghatározott
üzemekben csak szervezett munkásokat foglalkoztassanak.
 Példa: David McDonald: „tagdíjőrség”
Pozitív jellegű szelektív ösztönző:
 Biztosítási szerződések
 Csoportos repülőjegyek
 Tagok által igénybe vehető magánjavak
 A szakszervezetek tevékeny tagjainak panaszai általában kitűntetett figyelemben részesülnek.
 A publikáció hatása, valamint a mozgalom politikai szárnyától származó egyéb információk általában
bizalmat ébresztenek, és úgy befolyásolják a fogyasztási preferenciákat, hogy a mozgalom üzleti
tevékenysége egyre kifizetődőbbé válik → ez a nyert többlet pozitív jellegű szelektív ösztönző az új
tagok toborzásakor → ez hatékonyabbá teszi a kijárói erőfeszítéseket.
A kiscsoportok vagy nagyobb „föderatív” csoportok (egymással társadalmi érintkezésben álló egyének számos
kiscsoportját foglalják magukba) a szelektív ösztönzők mindkét válfajának egy további forrását mondhatják
magukénak.
Egy kollektív jószág megszerzésére törekvő, és egymással társadalmi érintkezésben álló tagok alkotta csoport
különleges megbecsülésben vagy tiszteletben részesíthetik azokat, akik kitűnnek a csoport érdekében hozott
áldozataikkal → pozitív jellegű szelektív ösztönzőt nyújtanak nekik.
Az érdekelt egyének minden különösebb nehézség és költség nélkül elkerülhetik az érintkezést azokkal, akik
kivonják magukat a kollektív cselekvésből, illetve előnyben részesíthetik azok társaságát, akik kitűnnek abban.
A szelektív ösztönzők társadalmi válfaja hatékony és kevés költséggel járó lehet, de csak bizonyos helyzetekben
szerepelhet. Kevéssé alkalmazható nagycsoportoknál, kivéve „föderatív” nagycsoportok esetén.
A nagycsoportokat nem lehet átszervezni olyan alcsoportokra, amelyek társadalmi kapcsolatban állnak
egymással→ az emberek nagy részének nincs ideje társadalmi kapcsolatok fenntartására
A társadalmi szelektív ösztönzők alkalmazását a társadalmi heterogenitás korlátozza néhány olyan csoport vagy
réteg esetében, melyek egyébként hasznot húznának valamilyen kollektív jószágból.
Társadalmilag egyszerűek azok a csoportok, amelyeknek tagjai egymással érintkezésben állnak, de számos
ember nem lép kiterjedt társadalmi kapcsolatba azokkal, akikről úgy vélik, hogy alacsonyabb státusba tartoznak,
vagy ízlésviláguk nagyban különbözik az övétől.
 Azok a csoportok, melyek egyébként hasznot húznának valamilyen kollektív jószágból, társadalmi
szempontból gyakran heterogének, ezért a szelektív ösztönzők alkalmazásának feltételét jelentő társadalmi
kapcsolatokat sokszor még kisszámú egyén esetében sem lehet megteremteni.
Ezen kívül a csoport tagjai valószínűleg nem fognak egyetérteni sem abban, hogy milyen kollektív javak
megszerzésére törekszenek, sem pedig abban, hogy mennyit érdemes vásárolni a kérdéses jószágból.
Ha tökéletes egyetértés van, akkor is áll az összes eddigi ért a kollektív cselekvéssel szemben, de ha valami
gátolja az egyetértés kialakulását, még kisebb az esélye annak, hogy létrejön a kollektív cselekvés.
De ha mindezek ellenére létrejön, többletköltséggel jár együtt a különböző nézetek összeegyeztetés és
összebékítése miatt.
12
Kicsiny csoportok esetén a véleménykülönbség ösztönzést jelenthet a csatlakozásra egy kollektív jószágot
megszerezni kívánó szervezethez, amellyel az egyén lényeges befolyást nyerhet a szervezet politikája és a
megszerzendő kollektív jószág természetének meghatározása során. (nagy csoport esetén az egyén nem
remélheti, hogy befolyásolni tudja a végkifejletet.)
 Az adott csoport tagjai együttesen jutnak hozzá a kollektív javakhoz, és az előteremtett közös javakat,
függetlenül azok típusától és mennyiségétől, valamennyiüknek el kell fogadnia.
A heterogén, a kollektív javak iránti eltérő igényeket támasztó tagság még nagyobb nehézséget okoz a
magántársulások számára, mivel nem csupán az ellenvéleményekkel kell foglalkozniuk, hanem átütő erejű
szelektív ösztönzőket is kell találniuk, hogy megtartsák elégedetlen tagjaikat.
 Politikai vállalkozók, akik kísérletet tesznek a kollektív cselekvés megszervezésére, akkor érnek el nagyobb
valószínűséggel sikert, ha viszonylag homogén csoportok megszervezésére törekednek.
A politikai menedzsereknek (feladatuk a szervezett és informális közös cselekvés fenntartása) szintén érdekük
fűződik ahhoz, hogy az átnevelés és a szelektív toborzás eszközét alkalmazzák a csoporttagság homogenitásának
növelése végett.
Két ok:
 Társadalmi szelektív ösztönzők nagyobb valószínűséggel lelhetők fel a majdnem homogén
csoportokban
 A homogén jelleg segít megteremteni az egyetértést.
9. James S. Coleman: A társadalmi tőke az emberi tőke termelésében
A társadalmi cselekvés jellemzőit tekintve két fő szemlélet létezik:
rsadalmi
normák, szabályok és kötelezettségek irányítják.
Bírálatok és revíziók:
Mindkét megközelítésnek vannak súlyos hibái:
- Az első esetben a hiba forrása, hogy nem a cselekvőt tekinti a cselekvés „motorjának”, a cselekvőt a környezete
alakítja. /maguk a szociológusok is bírálják ezt a szemléletet, pl. Dennis Wrong/
- A közgazdasági megközelítés pedig figyelmen kívül hagyja, hogy az egyén cselekvései bizonyos szinten
valóban függnek a társadalmi környezetétől, a gazdaság működéséhez elengedhetetlenek a normák, a személyek
közötti bizalom, a társadalmi kapcsolathálók és szervezetek
Közgazdászok és szociológusok vizsgálják a két szemlélet közötti kapcsolatokat, átfedéseket. Pl.: Ben-Porath
(1980), Oliver Williamson (1975, 1981), Baker (1983), Granovetter (1985).
Eredmény az elemzés megőrzi a racionális cselekvés koncepcióját, de fölébe helyezi a társadalmi és
intézményi szerveződést.
Társadalmi tőke:
A racionális cselekvés elméletéből kiindulva, melyben minden szereplő rendelkezik bizonyos erőforrások fölött,
a társadalmi tőke a cselekvő számára elérhető erőforrások egyik típusának tekinthető.
Társadalmi tőke: erőforrásként hasznosítható interperszonális kapcsolatok.
Mint a többi tőketípus, a társadalmi tőke is termelő, vagyis elérhetővé teszi máskülönben elérhetetlen célok
megvalósítását. ↔ De ezektől eltérően, a cselekvők közötti viszonyok struktúrájában ölt testet.
Példák a társadalmi tőkére:
o A csiszolatlan gyémánt piacán: Az egyik eladó odaadja gyémántjait egy másiknak vizsgálat céljából, anélkül,
hogy formális biztosítéka lenne arra, hogy visszakapja. A bizalom a zárt közösségen alapul. (Például a közösség
tagjai ugyanazon család, etnikum, vallási közösség tagjai.)
13
o 1986-ban Dél-Koreában radikális diákaktivista csoportok alakulnak ki. A társadalmi tőke az azonos
közösséghez tartozásban, valamint a közös cél érdekében való összefogásban jelenik meg.
o Egy hatgyermekes anya családjával Detroit külvárosából Jeruzsálembe költözött. Oka, hogy a jeruzsálemi
családok olyan társadalmi tőkével rendelkeznek, amely lehetővé teszi, hogy pl. az anya a gyermekét felügyelet
nélkül hagyja játszani a parkban (normatív struktúra), ellentétben az előző lakhelyével.
o Kairó központi piacán az eladók társadalmi tőkére támaszkodhatnak: kölcsönösen segítik egymást,
együttműködnek, pl. vevőt irányítanak a másikhoz.
14
Emberi tőke és társadalmi tőke:
Az emberi tőke és a társadalmi tőke egyaránt segíti a termelői tevékenységet. Ezek közül a társadalmi tőke
kevésbé megfogható: az emberi tőke az egyén által elsajátított készségekben és tudásban ölt testet, a társadalmi
tőke viszont a személyek közötti viszonyokban.
Társadalmi tőke akkor jön létre, amikor az emberek közötti viszonyok úgy változnak meg, hogy elősegítsék a
cselekvést.
A társadalmi tőke formái:
Kötelezettségek, elvárások és a struktúra megbízhatósága (Ha A megtesz valamit B-nek, és bízik abban, hogy
B ezt viszonozni fogja, akkor ez A-ban elvárást ébreszt, B-ben pedig kötelezettséget. Ezt a kötelezettséget úgy is
felfoghatjuk, mint egy „váltót” ami az A birtokában van, melyet B valamilyen ellenszolgáltatással válthat ki. A
„váltó” hitelt biztosít A számára, melyre szükség szerint támaszkodhat.)
Ez a forma függ: - a társadalmi környezet megbízhatóságának szintjétől
- a fennálló kötelezettségek tényleges szintjétől
Információs csatornák (Az információszerzés elengedhetetlen a cselekvés megalapozásához, de odafigyelést
igényel, amire azonban sosincs elegendő energia és idő. A társadalmi tőke segítségével időt megtakarítva más
forrásból is beszerezhetjük a kellő információkat, pl. egy ismerőstől, baráttól.)
Normák és hatékony szankciók (A hatékony normák azok, amelyek megakadályozzák a bűnözést, támogatják
a kiemelkedő iskolai teljesítményt, stb. Előíró norma: az egyén önérdekét háttérbe szorítva cselekszik a közösség
érdekében – erősíti a családokat, elősegíti, hogy társadalmi mozgalom szülessen, arra ösztönzi az embereket,
hogy a közjóért munkálkodjanak.
A társadalmi tőkét előmozdító társadalmi struktúra:
- A társadalmi kapcsolathálók zártsága:
o nem zárt struktúra zárt
o struktúra hatékony normák kialakulásának és a megbízhatóság feltétele
Generációk közötti zártság: Ha az egymással kapcsolatban álló diákok (osztálytársak) szülei is kapcsolatban
állnak egymással. Következmény:hatékony szankciók irányítják a cselekvést.
- Kisajátítható társadalmi szervezetek: adott célra létrehozott szervezet felhasználása más célokra.
o egyszerű (simplex) viszonyok: csak egyféle kapcsolat van közöttük
o többszörös (multiplex) viszonyok: több kontextusban is kapcsolatban állnak lehetővé teszi, hogy az
egyik viszonyban létrejött erőforrást más viszonyokban is felhasználhassák.
A társadalmi tőke az emberi tőke termelésében:
Mind a családban, mind pedig a közösségben meglévő társadalmi tőke fontos szerepet játszik a felnövekvő
nemzedék emberi tőkéjének termelésében.
Társadalmi tőke a családban:
Ha a szülők emberi tőkéje (iskolázottsága) alacsony, de a családban nagy társadalmi tőke áll rendelkezésre, az a
gyermek szellemi fejlődésében igen nagy szerepet játszik.
15
A családon belüli társadalmi tőke hiányának hatásai egy felmérés alapján az iskolából való kimaradást tekintve:
aránya, mint amikor mindkét szülő neveli a gyereket
jelenlétekor
ha az anya elvárja a továbbtanulást a gyerekétől, kisebb lesz a kimaradási arány, mint amikor nem várja el
annyi a kimaradási arány, mint ellenkező esetben
Társadalmi tőke a családon kívül:
A fiatalok fejlődése szempontjából a családon kívüli társadalmi tőke is szerepet játszik: ilyen a korábban tárgyalt
generációk közötti zártság.
Az iskolák közötti különbség is a társadalmi tőke egyik hasznos indikátora. Egy újabb felmérés alapján:
iskolákat vallási alapon szerveződő közösség veszi körül, ami zárttá teszi a családok közötti kapcsolatokat
hasonlít
A társadalmi tőke közjószág jellege:
Társadalmi tőke, mint magánjószág: egyéni célok elérésének eszköze.
Társadalmi tőke, mint közjószág: a közösség számára elérhető közjó (pl. bizalom).
10. Bourdieu: Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke
I. A tőke
 anyagi vagy elsajátított formában létezhet
 általa válik lehetővé a társadalmi energia tárgyiasult vagy élő munka formájában való elsajátítása
 a tőkére vezethető vissza, hogy a társadalmi, gazdasági élet játékfolyamatai nem úgy zajlanak,
mint a szerencsejáték
 a tőkefelhalmozáshoz időre van szükség
Közgazdaságtani tőkefogalom: a társadalmi csereviszonyokat egyszerű árucserére szűkíti le, melyet a profit és az
önzés vezérel. ← ez a fogalom hibás, hiszen ha a gazdaságba csak a gazdasági hasznot mérlegelő
tevékenységeket és a pénzre váltható javakat értjük bele, akkor a polgári termelés és a csereviszonyok
összessége kikerül a gazdaságból.
II. A tőke 3 formája:
(a forma a transzformációs költségektől függ)
 Gazdasági tőke: közvetlenül pénzzé konvertálható, tulajdonjogi formában történő
intézményesedésre hajlamos.
 Társadalmi tőke
 Kulturális tőke: bizonyos feltételek mellett gazdasági tőkévé alakítható, iskolai végzettségi
titulusokban történő intézményesedésre hajlamos. A művelődési tőke képzési hozadéka attól a
kulturális tőkétől függ, amelyet a család előzőleg beinvesztált. A titulusok gazdasági és
társadalmi hozadéka az örökölt társadalmi tőkétől függ.
a.) Inkorporált kulturális tőke
b.) Tárgyiasult (objektivált) kulturális tőke
c.) Intézményesült kulturális tőke
a.) Inkorporált kulturális tőke
 belsővé tett, elsajátított
16










felhalmozását egy elsajátítási folyamat előzi meg, ez pedig időbe kerül – az időt a beruházónak
személyesen kell beruháznia
lemondással, kudarcokkal, áldozatokkal jár
olyan tulajdon, amely a személy részévé vált, tulajdonság lett belőle
nem adható tovább, ha a hordozója meghal, eltűnik
elosztása egyenlőtlen
felhasználása problematikus a gazdasági és társadalmi tőke tulajdonosai számára → kérdés:
hogyan valósítható meg a kulturális tőke koncentrációja az adott vállalat számára anélkül, hogy
ezzel a tőke hordozóinak koncentrációját is előidéznék
az egyes szereplők befogadóképességét meghaladóan nem halmozható fel
aki bizonyos kulturális kompetenciával rendelkezik, annak különlegességi értéke van, amelyből
extraprofitot nyerhet
gyermekkortól kezdődő felhalmozása azokban a családokban megy akadálytalanul és
időveszteség nélkül végbe, ahol a szocializációs időszak egyben a felhalmozási időszak is, ehhez
pedig erős kulturális tőke szükséges
a termelőeszközök tulajdonosának vagy magának kell megszereznie ezek elsajátításához és
használatához szükséges inkorporált tőkét, vagy szolgálatába kell állítania ezen kulturális tőke
tulajdonosait; az inkorporált tőke tulajdonosai pedig csak akkor tudnak profitálni az általuk
elsajátított tőkéből, ha azt szolgáltatások vagy termékek formájában eladják a termelőeszköztulajdonosoknak
b.) Objektivált kulturális tőke
 a kulturális tőke materiálisan adható át anyagi hordozók formájában, tehát a tulajdonjog
átruházható – azonban az a sajátosság, amely a tulajdonképpeni elsajátítást lehetővé teszi, nem
ruházható át, mert ezek inkorporált tőkék
 saját törvényeit követi, ezek függetlenek az egyéni akarattól
 nem korlátozható a cselekvők inkorporált tőkéjére
 mint anyagilag és szimbolikusan aktív és működő tőke csak addig áll fenn, amíg a cselekvők
elsajátítják, és fegyverként felhasználják a konfliktusokban, melyek helyszíne a kulturális
termelés
c.) Intézményesült kulturális tőke
 érvényre jutása viszonylag független hordozójának személyétől és attól a kulturális tőkétől,
amellyel az adott időpontban ténylegesen rendelkezik
 az embereket arra ösztönzi, hogy valamit elismerjenek: az iskolai végzettség titulusa vagy a
tudományos fokozat intézményes elismerést kölcsönöz viselőjének
 viselői kulturális értékének meghatározása ahhoz a pénzbeli értékhez kapcsolódik, amelyért
őket a munkaerőpiacon felválthatják
Társadalmi tőke: azon aktuális és potenciális erőforrások összessége, amelyek a kölcsönös ismeretségek vagy
elismerés intézményesült viszonyai tartós hálózatának birtoklásához kapcsolódnak. Biztosítékul szolgál,
hitelképességet kölcsönöz. Nagysága az egyén számára függ azon kapcsolatok hálójának kiterjedésétől,
amelyeket ténylegesen mozgósítani tud, másrészt azon tőke nagyságától, amelyet azok birtokolnak, akikkel
kapcsolatban áll.
 egy kapcsolatháló létezése folyamatos intézményesítő tevékenység terméke – tartós és hasznos
kapcsolatok létrehozása és újratermelése érdekében van rá szükség, ez a kapcsolattartás pedig gazdasági
tőkét igényel
 a kapcsolathálók a beavatottság varázsát hordozzák, állandó cserék biztosítják a fennmaradását, melyek
feltétele a kölcsönös ismeretség és elismerés
 a kötelezettségek alapulhatnak szubjektív érzéseken vagy intézményesített garanciákon
 rögzülnek a határok: amelyeken túl a csoport számára lefektetett cserekapcsolatokra nem kerülhet sor (a
csoportba kerülő új jövevények veszélyeztethetik a csoporthoz tartozás kritériumait)
Delegáció: lehetővé teszi, hogy egy v. néhány személy kezében összpontosuljon az összes társadalmi tőke; a
csoportot képviseli, a nevében beszél és cselekszik. Olyan hatalmat gyakorol, amelynek semmi köze sincs az
illető(k) személyes súlyához.
 diffúz delegáció: pl.: családfő
 intézményesített delegáció: körülhatárolja a tevékenységeket
17
A csoporttagoknak szabályozniuk kell, hogyan válhat valaki taggá, és hogyan válhat valaki a csoport
képviselőjévé. A mandátumtulajdonos a csoport felett és akár ellene is gyakorolhat hatalmat. Minél nagyobb a
csoport és minél kisebb tagjainak hatalma, annál inkább válik a delegáció és a reprezentáció a társadalmi tőke
koncentrációjának feltételévé.
A képviselet logikája olyan jelenségekre is érvényes, mint a személyi kultusz, ill. a pártoknak és
szakszervezeteknek a vezetőivel való azonosítása.
III. Tőkeátalakulások
Más tőkefajtákra gazdasági tőke segítségével lehet szert tenni költséges átalakítási munkák árán. A gazdasági
tőke az összes többi alapja, de transzformált megjelenési formái nem vezethetők vissza rá. Hibát követ el az
ökonomizmus és a szemiologizmus:
- ökonomizmus: minden tőkeformát a gazdasági tőkére redukálhatónak tart, és figyelmen kívül hagyja a
többi tőkefajta sajátos hatékonyságát
- szemiologizmus: a társadalmi csereviszonyokat kommunikációs jelenségekre szűkíti le
Vannak olyan javak, amelyek a gazdasági tőke segítségével azonnal megvásárolhatók, és vannak olyanok,
amelyek csak társadalmi tőke útján szerezhetők be – az ilyen kapcsolatok csak akkor vehetők igénybe, ha már
hosszabb ideje fennállnak.
Példa 1: gazdasági tőke → társadalmi tőke
o a cserekapcsolat elveszti tisztán monetáris jellegét
o megváltozik a csereviszony értelme – biztos befektetéssé válik, profitjai pénzügyi vagy más
formában érezhetők
Példa 2: gazdasági tőke → kulturális tőke
o olyan időráfordítást feltételez, amely gazdasági tőke birtoklása révén érhető el
o mennyi felhasználható idő áll rendelkezésre a családban ahhoz, hogy lehetővé váljon a kulturális
tőke továbbadása?
A különféle tőkefajták reprodukálhatóságuk szerint is különböznek, azaz milyen könnyen ruházhatók át.
Tényezői a tőkeátvitel során fellépő apadási arány és a tőkeátruházás leplezhetőségének mértéke, ezek
fordítottan arányosak.
Az elsajátítás önkényes jellege világosan jelenik meg a tőkeátadásnál, mindenekelőtt az utódlásnál. Ezért
minden reprodukciós stratégia egyben legitimációs stratégia is (innen ered az uralkodó osztály átöröklési elvének
bírálása).
Minél inkább akadályozzák a gazdasági tőke hivatalos átruházását, annál erősebben határozza meg a
társadalmi struktúra újratermelését a kulturális tőke különböző formáinak körforgalma (ebben különösen jelentős
szerepe van az oktatási rendszernek).
11. Robert C. Ulin: Hagyományalkotás és reprezentáció mint kulturális
tőke. A délnyugat-francia borászat története
Világhírűek a Bourdeaux környékén termelt borok, az elterjedt elképzelés szerint ezek a borászati munka
gondosságának és a jellemző éghajlati és talajviszonyoknak köszönhetik hírnevüket. De valóban emiatt ilyen
híres és elismert ez a fajta bor?
Ha visszatekintünk a múltba, a 15. század előtti időszakba, akkor felfedezhetjük, hogy a bordói bor nem
szerepelt mindig ilyen előkelő helyen a borok között. A közép-francia borokat sokkal többre értékelték.
Megfejtve a kérdést: a bordói általánosan elfogadott fölénye a „hagyományalkotás” folyamatára nyújt példát.
A hagyományalkotás:
A hagyomány az időtálló szokások, ismeretek és társadalmi gyakorlatok generációk közötti átadása.
Az utóbbi időben ezt a felfogást kezdik kétségbe vonni: Eric Hobsbawm és Terence Ranger a múltat „elképzelt
múltként” állítja be, vagyis a hagyomány fogalmát a folyamatos átalakulás jellemzi. Hobsbawm és Ranger kötete
azt mutatja be, hogy a hagyomány valójában „csinált”, kitalált dolog.
Edward Shils szerint megkülönböztethető a „megalkotott” és az „autentikus” hagyomány, tehát szerinte
mindkettő létezik.
Linnekin és Handler szerint viszont a hagyomány a kultúraalkotásnak egy speciális esete, ami nem tekinthető
lezártnak, adottnak és belső réteggel rendelkezőnek. A múltat pedig megalkotott társadalmi terméknek tekintik.
A hagyományalkotás és a kultúra létrejötte nem autonóm folyamat. A társadalom osztályokra és nemi szerepekre
tagolódása szabja meg, hogy kinek a számára adatott meg a hagyományalkotás lehetősége.
A francia borászati hagyomány megalkotása:
18
A borok közötti hierarchia kialakulása is a hagyományalkotás terméke. A különböző tudományos alkotások és
borászati szakértők szerint a bor minősége az adott klímától, talajviszonyoktól függ. Ez azonban nem feltétlenül
van így.
A bordói ma a világ legjobb borai közé tartozik. De nem mindig volt ez így. Pijassou szerint a Bordeaux-tól
északabbra fekvő régiók borait egészen a 12. század végéig sokkal jelentősebbnek tartották.
A dolgok akkor változtak meg jelentősen, amikor a 12. és 15. század között, Aquitánia angol megszállásából
hatalmas hasznot húzva a bordeaux-i borvidék befolyása igencsak megnőtt. Az angolok kereskedelmi célokra
használták Bordeaux-t, ami idővel olyan jelentőssé vált, hogy Bordeaux lett a legfontosabb atlanti francia kikötő.
Így a város borkereskedelme, olyan kitüntetett szerephez jutott, hogy az eddig jelentősebb borok mind a háttérbe
szorultak a bordóival szemben. Mindezt tetézte, hogy a bordeaux-i elit különleges termékvédelmi intézkedéseket
is meg tudott szerezni az angol koronától a többi bortermelő területtel szemben (pl. a többi bor után adót kellett
fizetni). Miután az angolokat kiűzték Aquitániából, Bourdeaux privilégiumait is visszavonták. De addigra már
olyan hírnevet szerzett magának a nemzetközi piacon, hogy így is fenn tudta tartani hatalmas fölényét. Így
elmondható a bordói borról, hogy elismertségét inkább a város sajátos gazdaság-történeti fejlődésének és az
angol hegemóniának köszönhette, minthogy a különleges talajadottságoknak.
Két-háromszáz éve kezdődött a bordói borok differenciálódása, amikor a spanyol és portugál borok jelentős
nemzetközi piacra lépése arra kényszerítette a francia elitet, hogy fejlesszék boraikat. Ekkor jelent meg az elit
által termel grands crus (öreg tőkéken termelt szőlőből készült bor).  Ez hierarchikus viszonyokhoz vezetett a
szőlősgazdák között. 1855-ben kialakították a bor minősítésére szolgáló osztályozási rendszert. A kitüntetett
osztályok birtokosait komoly státussal és kulturális tőkével ruházta fel ez a besorolás.
Az osztályozási rendszer hátránya, hogy kaput nyitott a csalók, hamisítók számára.
Természet és autentikusság:
A borhamisítás megindította a vitát arról, hogy mi tekinthető az autentikusság kritériumának. A nyugati
társadalmak között és a nyugati kultúrában általánosan elterjedt vonás, hogy a kultúrát élesen szembeállítja a
természettel. Ha az emberek természeti adottságnak tekintik a bor minőségét, nem pedig a hagyományalkotás
termékének, akkor ezzel hozzájárulnak a bortermelők közötti társadalmi egyenlőtlenség kialakulásához és
fennmaradásához.
Végül kialakult a franciák körében a bor jogi meghatározása: szőlőből préselt és természetes úton erjesztett ital.
Ám a bor természeti termékként való meghatározásával az elit akaratlanul is természetivé tette az autentikusság
kritériumait, s így elismerte, hogy a bor társadalmi termék.
Az elit szőlősgazdák azt használják fel a borászati hierarchia kialakítására, hogy az általuk termelt bor és az
arisztokrata múlt között kulturális folytonosság megteremtésére törekednek. Ezt a francia chateau borok
megjelenése illusztrálja a legjobban.
A chateau mint hagyományalkotás:
A francia bortermelés fejlődése sokat köszönhet a kora középkori kolostoroknak és nagybirtokosoknak. A
francia forradalom után azonban a nagybirtokokat elvették és felparcellázták, felosztották, így a szőlőskertek is
szétestek. Ugyanígy jártak az egyházi birtokok is. A nagyobb kereskedőcsaládok elegendő tőkével rendelkeztek
ahhoz, hogy elit szőlőtermő birtokokat vásároljanak. Közülük sokan chateau-t építettek, ami kicsinyített mása
volt a középkori kastélyoknak. Erre az építészeti modellre azért esett a választásuk, hogy kulturálisan is
megkülönböztessék magukat a tömegektől. A chateau szimbolizálta az ősi gyökereket és a minőségi borokat. Az
új elit borai és a történelmi arisztokrácia borai között persze nem állt fenn lényeges kapcsolat, de ez a kitalált
kötés az elit szőlőbirtokosokat hatékony kulturális tőkéhez jutatta.
A chateau márka elburjánzása:
Jogi szabályozás vonatkozott arra, hogy egy bizonyos chateau címkéjét csak egy meghatározott birtokról
szüretlelt bor kaphatja. Ez szemben állt a bortermelő szövetkezetek érdekeivel, hiszen a bor minősége
összekapcsolódott egy meghatározott birtokkal vagy termőhellyel, így nem keverhették össze a különböző
földekről származó szőlőket. Ez azokra is nagyon kedvezőtlenül hatott, akik a föld szétaprózódása után
képtelenek voltak termőterületeiket újra egyesíteni (főleg kistermelők). De a kistermelőknek ezen kívül a
munkaerő és az idő gazdaságos kihasználása is gondot okoz, nem is beszélve arról a szakértők és fogyasztók
körében elterjedt vélekedésről, hogy a nem elit birtokról származó szőlőből nem állítható elő jó minőségű bor.
A chateau és az egyéb kistermelői borok árai között hatalmas különbség van (900 frank - 35 frank), annak
ellenére, hogy bizonyos esetekben szinte csak a címke különbözteti meg őket.
A szövetkezetek és az önálló kistermelők borai megtalálják a módját annak, hogy az elit borokkal
versenyezzenek azáltal, hogy az elit borokat utánozzák, de jóval nagyobb mennyiségben állítják elő azt. Így
történhet meg a chateau márka elburjánzása, de ezeket a borokat még mindig lényegesen megkülönbözteti az
áruk az elit boroktól, tehát nem téveszthetők össze.
19
12. Alejandro Portes – Julia Sensenbrenner: Beágyazottság és
bevándorlás: Megjegyzések a gazdasági cselekvés társadalmi
meghatározóiról
Coleman: társadalmi tőke: olyan entitások csoportja, melyek két közös tulajdonsággal rendelkeznek: „Mindegyik
valamilyen társadalmi struktúra aspektusa, és megkönnyíti a cselekvést ezen a struktúrán belül.”
Coleman elmélete 2 pontban meghatározatlan
1. Nyitva hagyja azt a kérdést, hogy mik és pontosan honnan származnak azok a társadalmi entitások,
melyek elősegítik az egyéni célok megvalósítását.
2. Kifejezetten instrumentalista orientáció jellemzi, mely a társadalom strukturális erőit kizárólag
pozitív perspektívából szemléli.
Bevándorlással kapcsolatos kutatások gyakori felhasználása:
- Oka: külföldi embereket vizsgálva lehet legjobban bemutatni, hogy a kontextuális tényezők milyen
hatást gyakorolhatnak az egyén gazdasági cselekvésére.
- Odahaza szerzett tapasztalatuk elértéktelenedik, gyengén beszélik a nyelvet, így a gazdasági
sikerességük a struktúrától függ, amelynek részévé válnak, különösen a saját közösségeik jellemzőitől
Társadalmi tőke és fajtái
Társadalmi tőke: cselekvésre irányuló elvárások egy közösségen belül, amelyek befolyásolják a csoport
tagjainak gazdasági céljait és célkövető viselkedését, még akkor is, ha ezek az elvárások nem a gazdasági
szférára irányulnak.
Gazdaságilag releváns elvárások 4 típusa:
 Értékintrojekció
o Az egyénnek kötelességtudatot kell éreznie – és érez is – hivatásbeli tevékenységének
tartalmával szemben, bármi legyen is az
o A társadalmi tőke egyik elsődleges forrása, mivel arra ösztönzi az egyéneket, hogy
viselkedésüket ne pusztán a kapzsiság irányítsa; az ilyen viselkedés ezután erőforrássá
válik a többiek vagy a közösség számára
 Kölcsönös tranzakció
o A másoknak tett szívességeken és a kölcsönösség elvén alapuló „váltók”
felhalmozódása
o Az egyéntől nem azt várják el, hogy egy magasabb rendű csoportmoralitásnak
megfelelően viselkedjen, hanem azt, hogy önös céljait kövesse
o A tranzakció során megfoghatatlan társadalmi javak cserélnek gazdát
 Korlátozott szolidaritás
o Azokhoz a szituációs körülményekhez kapcsolódik, amelyek csoportorientált
viselkedéshez vezetnek
o Pl.: proletáröntudat és a munkások osztályba szerveződésének marxi elemzése
 Munkások fegyvere: belső szolidaritás
 Oka: tisztában vannak a kizsákmányolással
 Kollektív érzés alakítja át a munkavállaló és a munkaadó közti
egyéni piaci ellentétet a csoport ügyévé, amelyben az alárendeltek
számbeli fölényben vannak
o Forrása: közös nehézséggel szembesülő emberek helyzetükre adott válasza
 Ha elég erős, akkor a kölcsönös segítség normájának bevezetéséhez vezet,
amelyre mint erőforrásra a saját céljaikat követő egyének támaszkodhatnak
 Kikényszerítő bizalom:
o Egyes csoporttagok jelenbeli vágyaikat alárendelik a kollektív elvárásoknak, számítva
azokra a hosszú távú piaci előnyökre, amelyeket a csoportban való tagság biztosít.
o Társadalmi tőke: tagok megfelelnek a csoportvárakozásoknak
o Motiváló erő:
20


hasznos szolgálatok reménye, amelyek egy csoportban a „jó hírnévhez”
kapcsolódnak
hasznosság, a cselekvő viselkedése nem egy másik egyénre, hanem az egész
közösség társadalmi kapcsolathálójára irányul
Korlátozott szolidaritás
 Mechanizmus, amely meghatározott csoport tagjaira korlátozódik, akik úgy találják, mélyen érintik
őket bizonyos események.
 Mechanizmus attól függ, felébred-e a „mi” tudat azokban az emberekben, akik ugyanazzal a nehéz
helyzettel kerülnek szembe.
 Alapvetően nem kikényszeríthetőségen alapul, hanem valamilyen parancson, mely szerint bizonyos
meghatározott módon kell cselekedni. (hasonlít az értékintrojekcióhoz, de a konkrét kialakuló eredményt
reprezentálja)
 A befogadó társadalommal való összeütközés napjainkban is ugyanúgy szolidaritást teremt a
bevándorlók közt, mint a századfordulón
 A közös balsorsból születő szolidaritás nyilvánult meg abban is, amit a kívülállók a közösség
„klánosodásának” és „titkolózásának láttak”
 Az ilyen közösségek biztosították a bevándorlók által létrehozott vállalkozások gyors
növekedésének alapját.
 A befogadó társadalommal való összeütközés nem csupán a szunnyadó nemzeti érzést ébresztheti
fel, de korábban nem létezett nemzeti érzést is teremthet.
 Nem mindegyik csoport kerül egyformán konfliktusba a befogadó társadalommal
 Részben ez az oka annak, hogy a reaktív szolidaritás eltérő erősségű a különféle csoportok esetében
 Nagyrészt azonban a konfliktus erősségét az határozza meg, hogy mekkora a bevándorlók
szülőhazája és a befogadó társadalom közti nyelvi és kulturális távolság, mennyire különböznek a
bevándorlók a lakosságtól, de fontos az is, hogy a bevándorlóknak van-e lehetősége hazatérni.
Minél jobban különbözik a csoport fenoptikus vagy kulturális jellemzőiben a lakosságtól, annál nagyobb fokú
előítélet kapcsolódik ezekhez a jellemzőkhöz, és minél alacsonyabb a befogadó társadalomból a kilépés
lehetősége, annál erősebb a szolidaritás,annál nagyobb a szolidaritáson alapuló társadalmi tőke.
Egy összetartó etnikai közösség a kulturálisan meghatározott termékek felvevőpiaca, az alacsony bérű munkaerő
tárháza, és a kezdőtőke potenciális forrása.
Bizonyos kisebbségek fel tudják eleveníteni szülőhazájukból hozott kulturális repertoárjukat, melylehetővé teszi
számukra, hogy helyzetükről autonóm, a puszta ellenreakción túlmenő képet alkossanak.
A kulturális gyakorlatok kivándorlást követő újjászületése nem magától megy végbe, hanem rendszerint a
befogadó társadalommal való konfliktusból ered, és így bizonyos értelemben önálló teljesítmény. Alapvető
forrása így is szituatív, mivel a diszkrimináció és a kisebbségi státus ébreszti fel a szunnyadó hazai szokásokat.
Nem minden bevándorlónak van lehetősége arra, hogy a kulturális folytonosság és az autonóm jelenlét érzésének
tapasztalásával erősítse meg a szolidaritást. Azoknál a csoportoknál, akiknek nemzetsége „amerikai gyártmány”,
a kollektív identitás kialakításához szükséges elemek hiányoznak vagy feledésbe merültek, így arra
kényszerülnek, hogy identitásukat abból a kulturális főáramból merítsék, amelyre valójában reagálnak.
A legtöbb mai bevándorlónak világos elképzelése van nemzeti identitásáról, de kerülhetnek olyan különleges
körülmények közé, amelyek meggátolják, hogy megőrizzék identitásukat.
A szituációs konfliktusból származó társadalmi tőke akkor a legerősebb, mikor a létrejövő korlátozott
szolidaritás nem korlátozódik az adott eseményekre, hanem létrehozza a szituáció alternatív definícióját, mely
múltbéli gyakorlat és közös kulturális emlékezet felelevenítésén alapul.
21
Kikényszeríthető bizalom
A társadalmi tőke negyedik forrása is a közösség létezésén alapul, csak ebben az esetben nem a külső konfliktus
kiváltotta szolidaritás, hanem a közösség belső szankcionáló képessége játszik központi szerepet.
Azt a társadalmi tőkét, melyet a közösségek ellenőrző képessége megteremt, leghelyesebb kikényszerítő
bizalomként definiálni.
Az egyének nem pusztán belső indíttatásból cselekednek a várakozásoknak megfelelően, hanem a büntetésből
való félelem miatt vagy a jutalom reményében.
A gazdasági tranzakciókban éppen azért létezik bizalom, mivel kikényszeríthető olyan eszközökkel, amelyek az
érintett egyének fölött állnak.
Dominikaiak New Yorkban
A dominikai bevándorlók körében kialakulóban van egy vállalkozói réteg.
A pénz a közösségi kapcsolathálókon belül kering, és elérhető az üzleti vállalkozás beindítása céljára, mert a
felvevőtől mindenki elvárja, hogy visszafizesse a hitelt.
A várakozás arra épül, hogy az adósok szeretnék megőrizni jó hírnevüket, másrészt kemény szankciók várnak a
nem fizetőkre.
Kubaiak Miamiban
Sikerüket hagyományosan annak tulajdonítják, hogy könnyen hozzáférnek ahhoz az anyagi tőkéhez, amelyet a
korábban érkezett bevándorlók hoztak magukkal. Valójában a 60-as években néhány miami kisbank
munkanélküli kubai bankárokat kezdett alkalmazni, kezdetben könyvelőként, később hitelelbírálóként. Hiteleket
kezdtek nyújtani menekülttársaik vállalkozásának beindításához, fedezet nélkül, csupán az jelentett visszafizetési
garanciát, hogy a hitelfelvevőknek jó hírneve volt Kubában. Ezt hívják „jellemhitelnek”.
A személyes hírnév és a társadalmi kötelékek jelentették a siker előfeltételét, Miamiban felértékelődtek a
kapcsolatok, ezzel kezdhettek karrierépítésbe.
Közösségi erőforrások
A kikényszerítő bizalom mint a társadalmi tőke egyik forrása nagy mértékben függvénye a közösség
jellemzőinek.
Az etnikai közösség ereje meggyengül, ha a tagok számára értékes erőforrásokat nyújtanak csoporton
kívüliekkel való társulások. Ha viszont a külső előítéletek megakadályozzák, hogy hozzájussanak ezekhez a
jutalmakhoz, akkor a közösségi normák és elvárások nagyobb valószínűséggel jelennek meg.
A kikényszerítő bizalom mint a társadalmi tőke egyik forrása egyenesen arányos a külső diszkrimináció
erősségével, és fordítottan arányos azoknak a közösségen kívül elérhető lehetőségeknek a számával, amelyek
révén az egyének társadalmi megbecsülést szerezhetnek és gazdasági sikereket érhetnek el.
A külső eseményeknek azonban egyensúlyban kell lenniük az etnikai közösségen belül elérhető erőforrásokkal.
A sikeres bevándorló csoportok által teremtett intézmények tartósságát talán nem is a hosszú távú külső
diszkrimináció magyarázza, hanem inkább az, hogy ezek az intézmények sikeresen „felveszik a versenyt” a
szélesebb társadalomban elérhető erőforrásokkal és jutalmakkal.
A kikényszeríthető bizalom alapjául szolgáló közösségi szankciók hatékonysága attól függ, hogy a csoport
ellenőrizni tudja-e tagjait, és a nyilvánosság elé tudja-e tárni deviáns viselkedésű tagjai kilétét.
Az etnikai közösségen belül működő fejlett kommunikációs csatornák a társadalmi ellenőrzés hatékony eszközei.
Minél jobban tudja egy közösség jutalmazni tagjait, és minél fejlettebb a közösség belső kommunikációs
rendszere, annál nagyobb a kikényszeríthető bizalom ereje, és annál több társadalmi tőke származik a
kikényszeríthető bizalomból.
Negatív hatások
22
Azok a társadalmi mechanizmusok, melyek megteremtik az egyének számára hozzáférhető erőforrásokat,
korlátozhatják is az egyének cselekvéseit, sőt, akár el is téríthetik őket eredeti céljuktól.
A közösségi szolidaritás költségei
A szolidaritás és a bizalom megléte előfeltétele annak, hogy egy közösségben sikeres vállalkozások hálózata
jöjjön létre. De igen káros lehet az ilyen kapcsolatok számára, ha túlzottan erősek ezek az érzések és
kötelezettségek.
Bár a közösségen belül igen nagyra értékelik a vállalkozásokat, a sikeres üzletembereknek szembe kell nézniük
azzal a problémával, hogy sokan igényt tartanak profitjuk egy részére azon várakozás alapján, hogy a gazdasági
döntések „az organikus közösség mint egész jólétének növekedéséhez fognak vezetni”.
A csoport kevésbé szorgos tagjai a sikeres tagokra kényszeríthetnek olyan követeléseket, amelyek ugyanarra a
normatív struktúrára épülnek, mint amely a bizalom kialakulását lehetővé teszi.
A szabadság korlátai
A második negatív hatás az, hogy a közösségi normák korlátozzák az egyének cselekvését és azon képességét,
hogy befogadják a külső kultúrát.
A városon belüli város, melyet a szolidaritás és a bizalom hoz létre, egyedülálló gazdasági lehetőséget kínál a
bevándorlók számára, de gyakran annak árán, hogy a közösségben erőszakot alkalmaznak velük szemben, és
korlátozzák a külvilághoz fűződő kapcsolataikat.
A szolidaritás és a kikényszerítés képessége egyrészt elősegíti az etnikai vállalatok sikerét, másrészt korlátozza
az egyén szólásszabadságát és közösségen kívüli kapcsolatainak terjedelmét.
Minél nagyobb társadalmi tőkét eredményez a korlátozott szolidaritás és a közösségi ellenőrzés, annál több
partikuláris követeléssel szembesülnek a sikeres vállalkozók, és annál korlátozottabb az egyéni kifejezés
lehetősége.
Nivellálódási kényszerek
Negatív hatás az egyén mobilitása ellen irányuló erőfeszítés, nyomás a nivellálódás irányába annak érdekében,
hogy az elmaradott csoport tagjai maradjanak meg abban a helyzetben, amelyben elődeik éltek. Az itt működő
mechanizmus azon a félelmen alapul, hogy a sikeresebb csoporttagok kiválása aláásná a közös balsorsból
született szolidaritást. Minden sikertörténet gyengíti a csoportmorált, ha a csoportmorál azokon a korlátozott
lehetőségeken alapul, amelyeket elnyomó társadalmi rend kínál az egyének felemelkedésére.
Míg az ázsiai, közel-keleti és más külföldi csoportoknál a korlátozott szolidaritáson alapuló társadalmi tőke a
sikeres vállalkozások egyik alapja, addig a belvárosban visszatartó hatást gyakorol.
Ha a csoportszolidaritás kizárólag azon alapul, hogy a társadalom főárama ellenségesen viszonyul a csoporthoz,
akkor azok, akik hagyományos módon próbálnak érvényesülni, gyakran arra kényszerülnek, hogy olyan többségi
véleményeket fogadjanak el, amelyek ellentétesek saját közösségük nézeteivel.
A gettóból való magányos menekülés esetében az „önbizalom” veszi át a támogató csoport szerepét.
Minél tovább gátolják a csoport gazdasági mobilitását piacon kívüli korlátozó eszközökkel, annál nagyobb
valószínűséggel jelenik meg olyan természetű korlátozott szolidaritás, mely tagadja, hogy a piaci verseny révén
lehetséges a fejlődés, és amely korlátozza az egyének ilyen irányú erőfeszítéseit.
13. Diego Gambetta: A bizalomhiány ára

Gambetta azt hangsúlyozza, hogy a bizalomhiány segítette a maffia kialakulását és annak
fennmaradását. A maffiózó viselkedési formával összeegyeztethető mind az egyéni cselekvés
racionalitása, mind a tartós kollektív katasztrófa, hiszen racionális cselekvésnek számít az emberek a
maffiózók védelméért folyamodása, ám ez nem szándékoltan olyan kollektív katasztrófát okoz, mint a
gyilkosságok, csalások, elmaradottság. Gambetta ezzel magyarázza, hogy Dél-Olaszország azért tart ott
ahol tart.
I. A maffia kialakulásának történelmi háttere
23

Kialakulásának alapja: bizalomhiány→ elterjedése= Habsburg spanyol uralom divide et impera
startégiája:
→Elbátortalanítja a kereskedelmet, gazd-i tevékenységet
→Manipulálja az információkat:
I.
Vallási babonák táplálása
II.
Alávetés és kizsákmányolás vertikális függelemrendszerének az egyéni polgárok közötti
szolidaritás kárára történő kiépítése
III.
Törvény előtti egyenlőség lerombolása
IV.
Nemek közötti normális kapcsolatok felborítása
↓↓
Bizalomhiány kiépítése és ennek szelektív kihasználása
 De ez hogyan maradt meg?
→újratermelési mechanizmusok: a spanyolok nemcsak kihasználták a bizalomhiányt uralmuk fenntartására,
hanem egyes alattvalóiknak meg is tanították(adaptáció)
↓
Ez alapján a közbizalomhiány fogalmai köré épült társadalmi rendszer alakult ki: a maffia
→ahelyett, hogy fellázadtak volna alkalmazkodtak az elnyomó uralomhoz; elcsábult az arisztokrácia, a
magánügyek megelőzték a közügyeket, gyilkosság legitim „személyes joggá” vált
II. A szicíliai maffia kialakulásának okai és állandósult sajátosságai
Okok:
 Politikai természetű bizonytalanság; igazságszolgáltatás, jogalkalmazás megbízható és hatékony
rendszerének hiánya→ a szicíliaiak nem hihettek a törvények igazságos voltában, azok által biztosított
védelemben
 Gazdasági bizalmatlanság→a bizalmatlanság átitatja az egész társadalmi hierarchiát→büntetések,
szankciók kiszámíthatatlansága, szerződések bizonytalansága kereskedelem, ipar stagnálása,
együttműködés extenzívebb formáival szembeni vonakodás
↓↓
Nem bontakozhat ki a magánember-állampolgár aktivitása, így a cél az egyívásúak feletti hatalom,
becsapás lesz

Társadalmi mobilitás lehetőségei:
→ahol a bizalomhiány súlyosan korlátozott társadalmi mobilitással van jelen, nincs kellő ösztönzés
arra, hogy az emberek a velük egyívásúak feletti hatalomra szakosodjanak, csak mélyen széttöredezett
társadalmi világ az eredmény valamint a nyomorúságos gazd-i viszonyok újratermelése
→ott ahol politikai és gazd-i szempontból bizalomhiány van jelen és ez a világ teret hagy a társadalmi
mobilitásnak és a kedvezések rendszere uralkodik a törvényesség és érdem felett a kedvezések
elérésének érdekében szövetségesek és érdekcsoportok alakulnak, amely minden csoportra és
foglalkozásra kiterjed
Sajátosságok:
 A maffiózók képesek egyénileg érvényesíteni azt az igazságszolgáltatást, amelyet annak idején a
spanyolok leromboltak
 Sikeres társadalmi funkció
→ megvédi magát a bizalomhiány következményeivel szemben
→ képes ezt nyereséges üzletté változtatni
 Legfontosabb tevékenység: adott területen a lehető legnagyobb számú erőforrás felett alakítja ki és
biztosítja monopóliumát; tartós specifikuma abban rejlik, hogy nem viseli el a versenyt, olyan
tevékenységekbe kezd amik könnyen monopolizálhatók, ellenőrizhetők.
 Jellemző bűncselekménytípus: erőszak alkalmazása az egyébként legális áruk monopóliumának
megszerzése során
 Egyaránt vidéki és városi jellegű; gyakran a középosztályból kerül ki
 Helyi monopóliumok bizonytalan és rendszertelen koalíciója, amik vagy együttműködnek, vagy nem
veszek tudomást egymásról vagy harcban állnak
 Növekedésének gátja egy hasonlóan erős koalíció→ a harc kiöli a gyengébb koalíciókat→a maffia adott
időszakban jobban szervezett↔nincs tartós együttműködés
 Bizalmatlanság részekre tagolt és szórványosan szervezett kihasználása: több bizalom az egyik oldalon,
kevesebb marad a másikon
 Maffia viselkedési mód megoldása: egyénileg racionális, kollektíva szempontjából katasztrofális
III. Fennmaradás okai
24

Nem szándékos okok:
→A maffiával kapcsolatba kerülni nem akaró emberek visszavonulása,kivándorlása→rendszer
megerősítése, maffia ellenzőinek száma csökken, a szervezet hatalma az adott területen nő
→ demokratikus állam belső gyengesége→ rászorul a maffia szavazókat mozgósító képességére; nagy
kísértés a megbékélésre, hiszen ők:
o Monopolizálják a szavazatokat
o Szabályozzák a politikai bizalom elosztását
o Képesek garantálni a helyi „törvény és rend” érvényesülését
 Szándékos okok:
Motiváló mechanizmusok:
→ Szankcióktól való félelem (1)
→ Az együttműködés előremozdítja a kölcsönös gazd-i érdekeket (2)
→ Kulturális, erkölcsi, vallási okokból, úgy gondolják, hogy az együttműködés jó dolog függetlenül a
büntetéstől, jutalomtól
→ Rokoni vagy baráti szálak fűzik őket egymáshoz
↓↓
Ezekre támaszkodik a maffia fenntartásának érdekében
(1) szankciók=erőszak: (tekintély+bizalom)
→közvetlen
→közvetett: fenyegetés
↓
Haszon a társadalom formációin kívül és belül is
↓
↓
Makacs áldozatok
disszidensek megbüntetésére
Rivális maffiózó csoportok
vezetőpozícióért küzdő riválisok
Ellenszegülő partnerek
elrettentésére
Államhű hivatalnokok
vezetőpozíciónak jelenlegi vezetőtől
ellen
való elhódításra
Erőszak és kiváltására alkalmas mechanizmusok közötti viszony:
o Helyettesíthetőségi viszony:
 Az erőszak különböző értékeket helyettesíthet és különböző értékekkel
helyettesíthető (nagyobb hallgatás-kisebb erőszak)
 Helyettesítő csereérték lehet érdek is, amely ösztönzi az együttműködést
 Vagy személyes kapcsolat is
o Kölcsönös megerősítési viszony:
 Nagyobb hallgatás csökkenti az erőszak alkalmazásával járó kockázatot;
erőszak→ hallgatás szigorú betartása
 Az erőszakra való nagyobb képesség növeli a kölcsönös gazd-i érdekek
kielégítésének képességét megerősítve ezáltal a gazd-i együttműködés
kapcsolatrendszerét
o Ellentmondásos viszony: erőszak túlzott használata a hallgatás megtöréséhez vezethet
(2) Gazd-i érdekek kielégítése:
→hálózaton belül: szolidaritás
→hálózaton kívül: köztisztviselők korrumpálása, választási támogatásért kért és kapott
kedvezmények, munkaügyi viták földbirtokos és vállalkozó számára kedvező elbírálása
Védelmi pénz-szedés: erőszakosság és az áldozat önérdeke egybeolvad
o Előny:
o a fizetéssel elkerüli az ellenkező esetben bekövetkező károkat
o Segítséget kaphat a versenytársaktól való megszabaduláshoz
o Védelmet a hálózaton kívüli banditák fenyegetése ellen
o Biztosítékot, hogy nem csapják be az üzletben
o Maffiózó által nyújtott védelem olyan közjó, amelyből az eladónak és a vevőnek is
előnye származik→az eladó is részesedést ad (tükrözi megbízhatónak tekinthetőség
árát)
o A maffiózó bizalmat kínál és korlátozza a versenyt→hatalom és jövedelem mind a
bizalomhiány következményei
↓↓
A döntés, hogy az emberek a maffiózó védelméért folyamodnak racionális, de kollektív
katasztrófa.
25
14. Robert D. Putnam: Egyedül tekézni: Amerika csökkenő társadalmi
tőkéje
Áttekintés:
▪ A demokrácia kialakulásának és fennmaradásának feltétele az aktív civil társadalom. Erre az aktivitásra a
klasszikus példa az Egyesült Államok. A világon sokhelyütt nagyon gyenge, vagy egyáltalán nincs civil szféra,
az államra hagyatkozás a jellemző magatartás.
▪ Az USA már a kezdetektől fogva erős civil szerveződéssel rendelkezett. Ez az egyik magyarázata Amerika
rendkívüli fejlődésének. Sor tanulmány és vizsgálat igazolta, hogy a közélet minőségét és a társadalmi
intézmények teljesítményét is jelentősen, pozitívan befolyásolja az aktív civil társadalom. Az erős társadalmi
kötődések jó hatással vannak a gazdaságra is: a kereskedelemre, a szolgáltatásokra és az iparra is. Hiszen a
társadalmi tőke csökkenti a tranzakciós költségeket.
Mi történt a civil szövetkezéssel?
▪ Jelentősen csökkent:
A választásokon való részvétel
A politikai aktivitás
A helyi (járási, városi, kerületi stb) tanácskozásokon való részvétel
A kormányba vetett bizalom
A csökkenés annak ellenére következett be, hogy az iskolázottsági szint jelentősen nőtt az 50’ évek óta.
▪ A legnépszerűbb szervezettípusok az egyházakhoz kötődők. A nők kedvelt szervezetei még: az iskolai
jellegűek (mint a szülői munkaközösség), szakmai egyesületek, sportklubok és irodalmi társaságok. Férfiak
körében a szakszervezetek, szakmai egyesületek, diákszövetségek, veterán egyesületek és sportklubok egyaránt
népszerűek.
▪ A vallásos érzület Amerika legmeghatározóbb identitási kérdése. A világon itt van a legtöbb egy főre jutó
istentiszteleti épület. Amerika meghökkentő mértékig egyházakhoz kötődő társadalom.
▪ A vallásos aktivitás is csökkent az utóbbi 50 évben, mintegy egyhatodával.
▪ Az egykoron oly népszerű, a New Deal-hez kapcsolódó, szakszervezeti tagság is hanyatlóban van. Ma már
csak a nem-mezőgazdasági munkaerő 15%-a tagja szakszervezetnek.
▪ A társadalmi tőkét termelő, rendkívül hasznos tanár-szülő szervezetek tagsága is megfeleződött.
▪ A hagyományos nő-egyesületek taglétszáma is feleződött.
▪ Általános csökkenést mutatnak az önkénteseket foglalkoztató szervezetek taglétszámai is. Pl Vörös Kereszt,
cserkész-szövetségek.
▪ Összefoglalva: számos nagy civil szerveződés taglétszáma, a 20. századi permanens növekedés után, az utóbbi
évtizedekben hirtelen, jelentős és csaknem egyidejű csökkenést szenvedett el.
▪ Egy utolsó bizonyíték Amerika társadalmi bomlására: a tekézés soha nem látott népszerűségnek örvend, míg a
teke-szövetségek taglétszáma 40%-kal csökkent. Ez azt jelenti, hogy mind többen tekéznek egyedül, kisebb
társaságban. Ez a tendencia veszélyezteti a tekepálya tulajdonosának életképességét, mert a bevételek nagyobbik
része az étteremszolgáltatásokból származott. A szóló játékosok viszont nem fogyasztanak annyit mint a
klubtagok.
▪ Általánosan elmondható, hogy minden korábbinál több amerikai él olyan társadalmi körülmények között,
amelyek kedveznek a szövetséghez tartozásnak (magasabb iskolázottság, közép-életkor stb), ennek ellenére a
szervezeti tagság folyamatosan csökken (az utóbbi 30 évben 25%-kal).
Ellen-tendenciák:
▪ Annak ellenére, hogy a klasszikus civil szerveződések népszerűsége csökkent, új életerős szervezetek jelentek
meg. Ilyenek a környezetvédők (gondoljunk csak a Greenpeace-re ami egy globális szerveződés), vagy a
feminista szervezetek. A legdrámaibb növekedést a Nyugdíjasok Amerikai Szövetsége érte el. 30 év alatt 33
milliós tagságot ért el. Ezzel a katolikus egyház után a világ második legnagyobb civil szervezetévé vált.
▪ Ezek az esetenként milliós tagságú szövetségek a legrettegettebb lobbisták közé tartoznak.
▪ Az ilyen hatalmas szerveződések nem generálnak társadalmi tőkét, mert a tagok nem ismerik egymást. A
támogatott szervezet inkább az általuk is elfogadott gondolatokért, elképzelésekért áll ki, és nem funkciója a
tagok összeboronálása.
▪ A non-profit szervezetek tevékenységi köre bővült az utóbbi időkben.
▪ A „támogató csoportok” térnyerése. Az amerikaiak 40% jár valamilyen támogatást vagy gondoskodást nyújtó
csoportba. De ezek az „önsegítő” csoportok nem a társadalmi jólétet szolgálják, sokkal inkább az egyének
csoportban történő kibontakozásáról van szó.
▪ Ezek az ellenpéldák mutatják, hogy a társadalmi aktivitás nem csökkent kirívó mértékben.
26
Társadalmi tőke és bizalom:
▪ A jó szomszédi viszony egy klasszikus amerikai társadalmi erőnek tekinthető, mégis az utóbbi időkben némi
csökkenést tapasztalhattunk a szomszédjaikkal kooperáló emberek arányában.
▪ A felmérések szerint az amerikaiak egymásba vetett bizalma is jelentősen csökkent.
▪ A társadalmi tőke termelődése és a szövetségi tagság nyilvánvalóan összefüggnek.
▪ Minél nagyobb egy társadalomban a szervezeti tagság sűrűsége, annál több bizalmat tanúsítanak
állampolgárai.
▪ A bizalom és a szövetkezés a társadalmi tőke megnyilvánulásai
▪ Nemzetközi összehasonlításban Amerika még mindig előkelő helyen van a társadalmi tőke erejének
tekintetében.
▪ De ha a társadalmi leromlás hasonló mértékű marad az USA lecsúszik az átlag alatti országok közé.
Miért csökken az amerikai társadalmi tőke?
Lehetséges magyarázatok lehetnek az alábbiak, ezek együttes hatásai váltották ki a negatív folyamatokat.
▪ A nők munkába állása:
Már megjegyeztük, hogy a nők aktívabbak a civil életben, mint a férfiak. Azzal, hogy amerikai nők milliói álltak
munkába a 60’ évek óta, gyakorlatilag a társadalmi tőke építésére fordítható időtől estek el. Munka mellett
nyilvánvalóan kevesebb idő jut a társadalmi kapcsolatok építésére.
▪ A mobilitás:
A gyakran költöző családok nem tudnak „gyökeret ereszteni”. Aki állandóan új környezetbe kerül nem tud
megismerkedni az ottani emberekkel, még kevésbe tud bekapcsolódni a társadalmi szerveződésekbe.
▪ Demográfiai változások:
Ma kevesebb a házasság és több a válás. A házastársak társadalmilag aktívabbak a gyerekeket egyedül nevelő
szülőknél (több szabadidő).
A személyes kontaktusok egyre kevesebb száma. Gondoljunk csak a fűszerest felváltó szupermarketre vagy a
vendéglők helyén nyíló gyorsbüfékre.
▪ A szabadidő technicizálódása:
A háztartási elektronika, főleg a szórakoztató elektronika elterjedése drámai hatással van az emberi
kapcsolatokra. Míg régen a beszélgetés az egyik legérdekesebb elfoglaltság volt, ma már a televízió, a házi
filmlejátszás és az internet jóval több izgalmat, érdekességet, változatosságot tud nyújtani, mint egy baráti
beszélgetés. Így előtérbe kerül egy magányos időtöltés, amit az egyénnek jó, de a társadalomnak káros lehet.
Mi a teendő?
További kutatásokra van szükség:
▪ A társadalmi tőke dimenzióit rendezni kell.
▪ A horizontális kapcsolatok produktívabb társadalmi tőkét jelentenek, mint a vertikálisak.
▪ Milyen új forrásai lesznek a társadalmi tőkének? Az elektronikus hálózatok jótékonyan hatnak? A
munkahelyeken fejlődik a társadalmi tőke?
▪ A leírt káros tendenciák nem feltétlenül vezetnek egy rosszabb társadalmi szerkezethez, de jelenleg nem éri el a
30 évvel ezelőtti hatékonysági szintet.
▪ Végül meg kell vizsgálni a politika hatását a társadalmi tőke fejlődésére. A kormányzati döntések szándékos és
szándékolatlan következményei jó és rossz hatással is lehetnek a társadalmi tőkére.
A civil társadalom fontos része a demokráciának. A bizalomhoz elengedhetetlenek a szoros társadalmi
kapcsolatok. Bizalom nélkül pedig nem működhet hatékonyan a demokrácia. Amerikának vissza kell fordítania a
kedvezőtlen tendenciákat, ha továbbra is a demokrácia fő bástyája kíván maradni.
27