A koreai háború (1950. június 25. – 1953. július 27.)
Előzmények
 a hidegháború első fegyveres konfliktusa
 fegyverkezési harc (nukleáris fegyverek, ezek szállítására pedig repülők, hajók
stb.). Nincs harmadik világháború => „helyettesítő háborúk”
 1910-45: Japán fennhatóság alatt (felszabadításáról tárgyalások folynak: kairói,
teheráni, potsdami konferencia)
 1945. aug. 10.: a 38. szélességi fok mentén elválasztják – Dean Rusk => két
megszállási övezet jön létre
 az országot tartósan ketté osztották, a két fél azóta sem kötött békét.
A megszállási övezetek
 Észak: szovjetek (kína)=> kommunista diktatúra; Dél: USA (szövetségesek)=>
kapitalista szövetségesek
 Kínában győz a kommunizmus
 Ettől északra a szovjet, délre pedig az amerikai hadsereg fogadja a Koreaifélszigeten a japán csapatok kapitulációját, és kezdi meg a megszállást.
 Jo Unhjong vezette Koreai Néppárt az azonnali függetlenség pártján állt.
Szeptember 6-án Szöulban kikiáltották a Koreai Népköztársaságot, Hodge
azonban nem bízott a baloldali kormányban és az állam csupán februárig
létezett.
 Kezdetben délen volt több kommunista, míg északon több keresztény, de
utóbbiak üldözése miatt jelentős, több százezres áttelepülés kezdődött meg.
 Az amerikaiak, attól tartva, hogy az egész félsziget szovjet befolyás alá kerül,
feloszlatták a helyi Népi Bizottságokat és helyükre volt japán tisztviselőket
neveztek ki, a volt japán rendőrökből kezdték az új karhatalmat szervezni,
miközben a jobboldali Koreai Demokrata Pártot támogatták.
 Délen a nagyszámú északi menekült és a Japánból hazatérők miatt
munkanélküliség és élelmiszerhiány alakult ki, és a közhangulatot rontotta a
korrupció és az elnyomó intézkedések.
 1946 őszén az elégedetlenség általános sztrájkban és parasztfelkelésben
csúcsosodott ki, a kommunistának bélyegzett tiltakozást az amerikai hadsereg
és a koreai rendőrség leverte. A koreai vezetésben is több leszámolás történt.
 A 38. szélességi foktól északra a szovjetek a saját megszállási övezetükben
szovjetbarát kommunista rezsimet juttattak hatalomra Kim Ir Szen volt
mandzsúriai partizánvezér vezetésével.
 1945: december: moszkvai határozat => közös amerikai–szovjet bizottságot
hoztak létre, <-> erős tiltakozás: az elkövetkező két évben semmilyen eredményt
nem ért el.
 ENSZ: Ideiglenes Korea Bizottság (UNTCOK), aminek nyolc nemzethez tartozó
tagjai 1948. január 14-én érkeztek meg Szöulba. A szovjetek nem ismerték el a
bizottság jogkörét, míg az Egyesült Államok a két övezetben külön-külön
megtartott választások mellett állt ki. Az északiak tiltakozása ellenére
a Közgyűlés elfogadta a választások tartására irányuló javaslatot, amire 1948
májusában került sor.
 1948.aug.15.: Dél -> Koreai Köztársaság
 1948.szept.9.: Észak -> Koreai Népi Demokratikus Köztársaság => ENSZ nem
ismeri el
A háború kibontakozása
 Az amerikai Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottsága figyelmeztetett egy
Koreában vívott költséges háború értelmetlenségére, és javasolta, ne vonják be
azt az amerikai védelmi zónába.
 Dean Acheson külügyminiszter 1950. január 12-én tartott nyilvános beszédében
kijelentette, hogy Dél-Korea és Tajvan nem tartozik az amerikai
védőzónába, ami sokak szerint hozzájárult az északi támadás szovjet
jóváhagyásához.
 Az amerikai csapatok nagy része 1949-re elhagyta Dél-Koreát, ekkor a
Koreai Köztársaságot csak a saját hadserege védte, amely akkoriban gyenge és
tapasztalatlan volt.
 A KNDK hadserege erősebb volt, és Kim Ir Szen számított a Szovjetunió és Kína
támogatására is.
 szovjetek: féltek, hogy ha elkezdik a háborút Amerika kizárja őket a japán
békekötésből
 Kim 1949 szeptemberében még hiába kért engedélyt a félsziget
egyesítéséhez, Sztálin azt elutasította. 1950 tavaszán viszont mégis
engedélyezte Dél-Korea lerohanását, mivel úgy gondolta, dél hamarosan
úgyis megtámadná északot, annak ellenére, hogy kisebb és rosszabbul felszerelt
hadsereggel rendelkezik.
 A helyzet ekkoriban igen előnyös volt számára: kifejlesztették a szovjet
atomfegyvert, Mao Ce-tunggal formális szövetséget kötött, az északi vezető
pedig gyors győzelmet ígért. Kimnek azonban nem sikerült
rávennie Sztálint arra, hogy a Vörös Hadsereg is részt vegyen Korea
egyesítésében; fegyveres segítség helyett a szovjetek haditechnika (páncélosok,
nehéztüzérség és repülőgépek) átadásával, szakértőkkel és a csapatok
kiképzésével működtek közre a küzdelemben. A konkrét támadás időpontja
azonban több történész szerint a Szovjetuniót is meglepte.
A háború első szakasza
 1950. június. 25. hajnali 4 óra: Észak meglepetésszerű támadást indít
 1950. június. 27. az ENSZ BT.-je felhatalmazta az USÁt és szövetségeseit DélKorea felszabadítására- fegyveres segítség nyújtására. (Truman-doktrína)
 1950. június 29-re a déli fővárost, Szöult is bevették. Észak-Koreában
ugyanakkor a mai napig úgy tanítják: a déliek támadtak először, ők csak
visszaverték. Ez annyiban igaz, hogy a korábbi határincidensek egy jelentős
részét a déli erők kezdeményezték.
Dél-Koreának a támadás idején 15 napi védekezésre elég készletei
voltak, 98 000 katonájuk állt szemben észak kínai polgárháborúban sok
tapasztalatot szerzett, jól felszerelt 135 000 fős haderejével.
 Dél: kevésbé felszerelt, létszámban kisebb => visszavonul (Puszani hídfő)
 1950. szeptember: szinte a teljes koreai félsziget az északiaké
 1950. augusztus 1.: puszani csata -> utolsó naktongoni híd felrobbantása
 a csata sokáig tartott, de a déliek északi utánpótlásokra mért csapása, és a nép
tiltakozása elősegítette a déliek előnyét. Folyamatosan érkeztek az utánpótlások
(több mint 16 országból) flották és hadosztályok
 1950. szeptember 15. Incshon újabb, több mint 50 000 fős Amerikai hadsereg
száll partra, 11 napon belül visszafoglaltál Szöult -> további partraszállások
követték
 szept. 26-án egyesültek a haderők, több északi katonát csapdába ejtve. 30-ra







minden katonai ellenállás megszűnt a déli területeken: ENSZ engedélyt adott
dél megszállására
október 4. Kína beavatkozik a háborúba (okt 14. titkos hadművelet)
okóber 19. észak fővárosának (Phenjan) elfoglalása -> egészen a jalu folyóig
nyomultak (Kína határa)
okt.26 a déliek elérik a Kínai határt
Kína nyíltan is belépett a háborúba, névleg a „Népi Önkéntes Haderővel”,
gyakorlatilag reguláris hadseregével kb 450 000 katonával,a maradék 65 000–
75 000 fős észak-koreai sereggel egyesülve a határa felé közeledő amerikaiakat
délre szorította
MacArthur atombombát akar bevetni- elutasították
amerikai utánpótlás összeomlott, nem voltak felkészülve a télre
Új védvonal: 38. szélessági fok mentén
A háború második szakasza
 Az 1951. január 1-jén indított offenzíva során az északi és kínai csapatok január
4-én ismételten elfoglalták Szöult, de január 15-ére az ENSZ erők stabilizálták a
frontot a fővárostól 40 kilométerrel délre.
 Január 25-én óvatos ellentámadásba kezdtek, és február 11-én a kínai
ellentámadást is sikerrel visszaverték.
 1951. március 15-én az ENSZ haderő visszafoglalta Szöult, és a kimerült
kommunista erőkkel szemben egészen április 21-ig folytatni tudta az
előrenyomulást.
 MacArthur március 10-én újból atomfegyverek bevetésére kért engedélyt,
miután a szovjetek megerősítették légierejüket és Kína újabb csapatokat vont
össze a határon.
Március 24-én saját ultimátumot közölt Kínával, megszégyenítéssel
fenyegette őket. Az elnök (Truman) akkor döntött eltávolítása mellett,
mikor látta MacArthur levelét, amiben kiállt a kínai nacionalista
csapatok bevetése mellett, és kijelentette, hogy a győzelem az egyetlen út.
 Ezt követően, április 11-én Matthew Ridgway tábornokot nevezte ki a helyére.
 Április 22.:első tavaszi offenzíva -> és sikeresen áttörték az ENSZ vonalait a
centrumnál, arra kényszerítve őket, hogy egy délebbi állásba húzódjanak vissza,
azonban a déliek késleltetése, és készleteik hiányában visszaverték őket
(demoralizáció).
 május 16.: második tavaszi offenzíva -> áttörést ért el, de az ENSZ haderő itt is
hamar megállította a támadást.
 június 10: Déli offenzíva -> 38. foktól mintegy 30-50 kilométerrel északra. (az
ún. „acélháromszög” (Phenjan–Cshorvon–Kangvon) mentén: északiak fontos
ellátó és kommunikációs pontja.)
 Július 10-én kezdetét vették a fegyverszüneti tárgyalások: hadifoglyok
kérdésében nem született megegyezés, a tárgyalás kudarcba fulladt a harcok
folytatódtak (augusztus)
A háború harmadik szakasza - patthelyzet
 A fegyverszüneti tárgyalások folytatódásával az ENSZ nem kezdett újabb
nagyszabású offenzívába, hanem statikus védelmet épített ki az elfoglalt állások
mentén, miközben a légierő folytatta az északi utánpótlási és kommunikációs
vonalak bombázását, a haditengerészet pedig a kikötők ágyúzását.
 1952 elejére Kim már véget szeretett volna vetni a háborúnak, Mao azonban
hajthatatlan volt.
 1952. május-július: „előőrsök csatája”
 állásháború
 1953. márc. 5. meghal Sztálin, ismét atombomba bevetésén gondolkodnak
 1953. április 26-ától folytatódtak a panmindzsoni tárgyalások.
 1953. július 27-én az Egyesült Államok, Kína és Észak-Korea küldöttei aláírták
a panmindzsoni fegyverszünetet. (Dél-Korea nem fogadta el) Végül az amerikai
gazdasági és katonai segítség ígéretének hatására beletörődött, és levélben
küldött választ.
 Az öt cikkből és hatvanként pontból álló tűzszüneti egyezmény a határvonalat a
38. szélességi foknál, az aktuális arcvonal mentén rögzítette, az ellenségeskedés
beszüntetésére 12 órát, a csapatok visszavonására 72 órát állapított meg. A határ
teljes hosszán létrehozta a koreai demilitarizált övezetet, így mindkét fél két-két
kilométert visszavonult pozícióiból.
 ENSZ Katonai Fegyverszüneti Bizottsága: magas rangú katonatisztek, a
fegyverszünet felügyeletére.
 Semleges Nemzetek Felügyelőbizottsága: A demilitarizált övezeten kívüli
ellenőrzés: négy semleges állam: Lengyelország, Csehszlovákia, Svédország
Svájc
 a háború még mindig tart, hiszen békekötés nem történ, 2013-ban pedig ÉszakKorea felbontotta