Az anekdota szerepe Mikszáth műveiben Eszköztár: Az elméletírók hosszú évtizedeken át úgy ítélték meg, hogy a magyar epika fejlődésének a Mikszáth művészetében is nagy szerepet játszó anekdota volt a legnagyobb „gátja” (Németh László„nemzeti vétkünk”nek nevezi az anekdotázást). Tény, hogy míg Eötvös vagy Jókai regényeiben az anekdota elsősorban a cselekmény színesítésére korlátozódott, addig Mikszáthnál sokszor a cselekmény alapja, illetve a cselekmény menetét a hosszabb elbeszélő művekben anekdoták, anekdotikus kitérők szakítják meg. Az eredendően élőbeszédben jelen lévő műfajt Mikszáth az elbeszélés alapstruktúrájaként kezeli, több művében a teljes kompozíció úgy épül föl, mint egy anekdota. Ez a módszer nemcsak az elbeszélés technikájában (elbeszélői mód) és a kompozícióban kap szerepet, hanem maga a módszer közvetíti a történelemszemléletet, írói világképet. A XX. század népszerű modern szerzőinek műveiben mintha az anekdota, az anekdotizmus ismét nagyobb szerephez jutna, s ez talán átértékeli, átértékelteti a Mikszáth-életművet is. A cseh Bohumil Hrabal, Milan Kundera, a kolumbiai Gabriel García-Márquez vagy a magyar Esterházy Péter elbeszélő művészetében jelentős az anekdota, az anekdotikusság szerepe. Az anekdotikus(szubjektív) elbeszélő leginkább a mindentudó elbeszélő típusára emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy meseszövése során látszólag ötletszerűen „ki-kilép” a cselekményből: elszakad a történettől, váltogatja a nézőpontokat, együtt érez, együtt él szereplőivel, nem értékel, hanem jóindulatú, szeretetteljes fensőbbséggel, humorral, iróniával felülemelkedik a problémákon. Egyszerre képes belülről– akár szereplőinek szemszögéből – és kívülrőlszemlélni az eseményeket, a feszültségeket, konfliktusokat nem feszíti, hanem feloldja, vagy épp nyitva hagyja a probléma megoldását. Az ítélet, az alkotói véleményalkotás azért maradhat el, mert szükségtelen: a befogadó is tisztában van azzal, hogy a feloldás nem megoldás, s az ábrázolt világ apró részleteinek színes felszíne alatt mély társadalmi ellentétek és problémák húzódnak. Az anekdota nem fedi el, csak „megédesíti a valóság keserű igazságait”, s talán elviselhetőbbé teszi a világot alkotó és befogadó számára is. Az is funkciója, hogy a pesszimizmust, a félelmeket és a szorongásokat oldja. Benczúr Gyula: Mikszáth Kálmán Anekdotikus elbeszélés: A műfaj meghatározó eleme a történet és a szubjektív előadásmód; kitérők, reflexiók, betétek dúsítják a téma kifejtését, az epizódok laza egymásutánisága fontosabb a mű egységes koncepciójának kialakításánál, az élőbeszéd fordulatainak alkalmazásával az előadásmód színesebb, humorosabb. A magyar irodalomban elsősorban Mikszáth Kálmán és Jókai Mór művészetére jellemző.