1 Az ókori Róma történetéből A hódító háborúk társadalmi, politikai következményei a köztársaság korában A görögség által létrehozott civilizáció a rómaiban folytatódik és vezet az európai fejlődés útján. Az ókori Róma története több mint ezer évet ölel fel. A terület lakói különböző italikus népek, ertuszkok és görög gyarmatosítók. A nyelvük: a latin. A hagyomány szerint Kr. e. 753-ban alapították Rómát hét dombon. Kezdetben királyság, majd Kr.e. 510-től arisztokratikus köztársaság volt az államforma. A köztársaság legfontosabb intézményei: - népgyűlés: tagjai a római polgárjoggal rendelkező férfiak. A gyakorlatban kevés hatalommal rendelkezik. - senátus: a legnagyobb hatalommal rendelkezik, tagjai arisztokraták, patríciusok. A senátus határozatai törvényként működnek. Kezdetben 100, később 300, majd 600 tagja volt. - hivatalnokok (magisztrátuszok) : a végrehajtó hatalom birtokosai. - 2 consul gyakorolta a vezető hatalmat - 2 praetor: az igazságszolgáltatás vezetői, a consulok helyettesei - 2 censor: ellenőrizte a szenátus összetételét, kezelte az állami vagyont. - diktátort, korlátlan hatalmú hivatalnokot rendkívüli esetben választottak, aki ezt a posztot csak fél évig tölthette be. - a papi testület élén a pontifex maximus (főpap) állt. A tisztviselőket általában egy évre választották, azért két személyt, hogy egymást ellenőrizzék, és a királyság ne térhessen vissza. A hivatalnokok nem kaptak fizetést, ezért csak vagyonos embereket választottak a tisztségek betöltésére. Róma sorozatosan háborúzott a szomszéd népekkel azért, hogy újabb és újabb földterületeket szerezzen, illetve zsákmányhoz jussanak. Az egyes társadalmi rétegek azonban nem egyenlő mértékben részesültek a terhekből sem és a jogokból sem. Ennek megfelelően két társadalmi osztály alakult ki Rómában még a királyság idején. A vezető réteget a földbirtokos patríciusok alkották (jelentése: jó apától szármató), akik földjeiket származás alapján, mint a Rómát alapító 300 nemzetség leszármazottai az állami földekből kapták. Közülük kerültek ki a senatus tagjai. 2 Az alapító nemzetségekhez nem tartozók és a bevándorlók alkották a plebejusok tömegét. Ők nem rendelkeztek római polgárjoggal, így politikai jogokkal sem. Nem részesedhettek az állami földekből. Földműveléssel, kézműves iparral, kereskedelemmel foglalkoztak. Voltak közöttük gazdagabbak és szegényebbek is. A földszerző háborúk idején a hadsereg zömét ők adták, ezért egyre erőteljesebb harcot folytattak jogaikért, elsősorban a római polgárjogért, amely az állami földekből való részesedést is lehetővé tette volna. Párhuzamosan folytak a földszerző háborúk és a belső harcok a patríciusok és a plebejusok között. Itália meghódítása volt az első lépés, majd Afrika északi partvidékéért folyt a három pun háború Karthágóval, és Rómának sikerült meghódítania a Földközi –tenger nyugati medencéjét, majd Makedónia, a görög városállamok, Egyiptom és Nagy Sándor birodalmának utódállamai is Róma kezére jutottak. Kr. e. 133-ra Róma az egész Földközi-tenger ura lett, a városállamból birodalommá vált. Ez idő alatt a plebejusok eredményeket értek el a patríciusokkal szemben. 1./Létrehozták a néptribunusi hivatalt Kr.e. 494-ben. Először 2, majd 10 néptribunust választottak, akiknek a személye sérthetetlen volt, akik megvétózhatták a plebejusokat sértő törvényeket, intézkedéseket. 2./ A XII. táblás törvények a szabályok írásba foglalását jelentette. Nem tettek különbséget a patríciusok és a plebejusok között a származást illetően, de a vagyoni különbség számított a büntetések kiszabásánál. A magántulajdon védelmére nagy gondot fordítottak. 3./ Vagyoni alapon osztották a város lakóit öt csoportba. A censorok végezték a vagyonbecslést, az öt csoportba való osztást. Az első osztály, a legvagyonosabb réteg több csoporttal képviseltette magát a népgyűlésen, mint a következő négy. Mivel csoportonként szavaztak, ők dönthettek a legfontosabb ügyekben. A gazdag plebejusok számára ez nagyon jelentős lépés volt. 4./ Licinius – féle földtörvény: Meghatározta, hogy kb. 230 holdnyi területet (500 jugerum) kaphat minden személy az állami földekből. Ez a patríciusok földbérletét korlátozta. 5./ Megnyíltak a legfontosabb hivatalok a plebejusok előtt. 6,/ Eltörölték az adósrabszolgaságot. A hódítások során rengeteg rabszolgára tettek szert, ezért az adósrabszolgaság feleslegessé is vált. A fenti eredmények a plebejusok megerősödését jelezték, elsősorban a gazdag réteg számára jelentett nagy előrelépést a politikai élet szereplőivé válni. 3 Új vezetőréteg jön létre: a patríciusok és a gazdag plebejusok összeolvadása révén kialakul a nemesség (nobilitas) A hódítások hatására létrejött hatalmas birodalomban nagy gazdasági, társadalmi és politikai változások következtek, amelyek a köztársasági államforma válságához vezettek. A gazdaság szerkezetileg átalakult. A gazdasági élet alapja a mezőgazdaság volt. A hódításokig a kisbirtok volt a jellemző. A hódítások hatására a rabszolgák tömeges alkalmazásával és a beáramló olcsó gabona következtében a kisbirtokok tönkrementek és a rabszolga-munkára alapozott közép-és nagybirtokok váltak általánossá. A jövedelmezőbb zöldség, gyümölcs, olaj, bor előállítására rendezkedtek be. A provinciákról (meghódított tartományok) hozták be a gabonát. A társadalmi változások érintették mind a vezető réteget, mind a szegény plebejusi réteget. A válságjelenségek ezen a területen voltak a legerősebbek. A nobilitás csoportjai között is nőtt a feszültség. A gazdag kereskedő réteg, a pénzemberek a római törvények szerint nem vállalhattak hivatalt. A politikai életben nem vettek részt közvetlenül. Ők alkották a lovagrendet. Érdekeik egyre jobban elkülönültek a földbirtokosoktól. A nagybirtokos arisztokrácia töltötte be a legfontosabb hivatalokat, Ők voltak a hadvezérek, a provinciák helytartói, a senatus tagjai is. Nevük: senátori rend. A meghódított területekből kapott földeken nagybirtokot hoztak létre (latifundiumokat). Piacra termeltek, rabszolgákkal dolgoztattak, belterjes gazdálkodást folytattak. Hatalmas vagyonra tettek szert. Az uralkodó osztály két csoportja közötti ellentétek Kr.e. az 1. században polgárháborúkhoz vezettek. A gazdasági verseny a kisparaszti gazdaságokat tönkretette. A háborúkban is a parasztok adták a hadsereg nagy részét, így sokszor munkaidőben kellett elhagyni a földet a katonai szolgálat miatt. A meghódított területek megtartásához egyre több katonára volt szükség, a parasztok elégedetlenkedtek, gyakoriak voltak a belső feszültségek. A lecsúszott parasztságból új réteg keletkezett: a plebs. Ők a földjüket elvesztve a városokba vándoroltak, elsősorban Rómába, hogy ott keressenek megélhetést. Egy részük műhelyekben dolgozott, másik részük alkalmi munkából élt, egy részük ingyenélő tömeggé vált. Az állam ingyen gabonaosztással próbálta eltartani őket és szórakoztatásukra cirkuszi játékokat szerveztek. ( Később már 4 követelték a kenyeret és a cirkuszi játékokat: „panem et circenses”) Római polgárjogukat is hajlandóak voltak eladni, bármit, bármikor megszavaztak. Róma az Itáliában lakókat szövetségesként kezelte. Részt vettek a hódító háborúkban, adót fizettek, de földet nem kaptak. Elégedetlenségük háborúhoz vezetett Kr.e. 90-88 között. A rabszolgák száma többszázezerre tehető. A rabszolga munkaerőt a termelés minden szférájában, de a nevelésben (görög rabszolgák kísérték a gazdagok gyermekeit iskolába és foglalkoztak is velük: (peidagogosok) és a szórakoztatásban is (gladiátorok) foglalkoztatták. Sor került a rabszolgalázadásokra. A legnagyobb a Spartacus – féle rabszolgalázadás Kr.e. 73-71 között, amely a capuai gladiátoriskolából indult el. A válság megoldására tett kísérletek A régi köztársasági államrend visszaállítására törekedtek: Tiberius Gracchus néptribun: A Licinius – féle földtörvény felújítását javasolja – megölik híveivel együtt. Gaius Gracchus: folytatja bátyja politikáját, szélesebb bázist akar létrehozni, a lovagokat, a szövetségeseket a nincsteleneket akarta maga mellé állítani. Több ezer hívét lemészárolták, ő öngyilkosságba menekült. Marius reformja: A hadseregreformmal igyekezett a plebs és a hadsereg gondjait megoldani. Nem volt elég újonc a hadseregbe, a hiányt az önként jelentkező vagyontalan proletárokból pótolta. A katonák zsoldot kaptak, 16 évi szolgálat után pedig földet. A katonaság kiképzést kapott, egységesítette a fegyverzetet. Reformjai megvalósítása érdekében többször választották consullá. Ebből is látszik, hogy az évenkénti vezetőváltoztatással nem lehet egy birodalmat kézben tartani, irányítani. A köztársaság válságának megoldása csak a hatalom centralizálásával oldható meg. I. triumvirátus: Pompeius, Crassus és Julius Caesar Kr.e. 60-ban megállapodtak az együttműködésben, amelyet nem tartottak be. Caesar Kr.e.4844 közötti diktatúrája már a köztársaság válságának átmeneti megoldását jelenthette volna, de Kr.e. 44. március idusán meggyilkolták. A merénylet azt bizonyítja, hogy a római társadalom még nem tudta elfogadni az egyeduralmat. Utóda, Augustus az általa kijelölt utat folytatta, és egyeduralmi rendszerrel, de köztársasági álarcban megoldotta a válságot. 5 A római építészet A Római Birodalom hatalmas területén komoly úthálózatot építettek. A különböző provinciákból Rómába szállított áruk így juthattak biztonságosan rendeltetési helyükre. Jól ismerték a vízvezetéket és a csatornahálózatot is kiépítették. „A csatornák boltozata egymáshoz simuló kövekből készült: némelyik akkora, hogy egy szénásszekér is közlekedhetne benne. A vízvezetékek meg annyi vizet szállítanak a városba, hogy a városon keresztül és lent a csattornákban valóságos folyók áramlanak” – írja egy görög földrajzi író. Minden ház közelében van bővizű tartály, szökőkút és vízcsap. A római ház kifelé zárt épület volt. A bejáraton keresztül egy központi, középen nyitott udvarba, az átriumba lehetett bejutni. Itt folyt a család élete, itt étkeztek, vendégeket fogadtak, házi isteneiknek itt voltak az oltárai. A hálószobák, a konyha, a kamra innen nyílt. Később a ház hátsó részén oszlopos tornác vált divatossá a gazdagok körében. A szegények inkább többemeletes bérházakban laktak, amelyek szigetként emelkedtek ki (insula=sziget) A tűz gyakran pusztított ezekben az épületekben, mert nyitott tűzhelyeket használtak, a kéményt nem ismerték. Minden társadalmi réteg körében népszerűek voltak a fürdők. A gazdagabbak saját fürdővel rendelkeztek, de számos közfürdő is volt Rómában. Ezek a társadalmi élet központjai is voltak. A vizet a vízvezetékrendszer szolgáltatta. A római építőmesterek legfontosabb szerkezeti újítása a dongaboltozat és a keresztboltozat, majd a kupola volt. Ezzel lehetővé vált nagyméretű terek alátámasztás nélküli boltozása. Szép példája ennek az Augusztus korában épült, több isten tiszteletére szolgáló Pantheon. A cirkuszi játékok kedvelt szórakozást jelentettek. A közösségi épületek közül a Circus Maximus nagy befogadóképességével tűnt ki, ahol kocsiversenyeket rendeztek. A gladiátori játékoknak építették a hatalmas köralakú amphitheatrumot, a ma is megcsodálható Colosseumot. 50.000 fő befogadására alkalmas, itt rendezték meg a rabszolga gladiátorok életre-halálra vívott harcait a vadállatokkal vagy társaikkal. Isteneiknek templomokat építettek, amelyek az egyéni áldozatok bemutatására szolgáltak. Sok motívumot átvetek a görögöktől. 6