Uploaded by likelike393

3 Az ókori Róma történetéből

advertisement
1
Az ókori Róma történetéből
A hódító háborúk társadalmi, politikai következményei a köztársaság
korában
A görögség által létrehozott civilizáció a rómaiban folytatódik és vezet az
európai fejlődés útján. Az ókori Róma története több mint ezer évet ölel fel. A
terület lakói különböző italikus népek, ertuszkok és görög gyarmatosítók. A
nyelvük: a latin.
A hagyomány szerint Kr. e. 753-ban alapították Rómát hét dombon. Kezdetben
királyság, majd Kr.e. 510-től arisztokratikus köztársaság volt az
államforma.
A köztársaság legfontosabb intézményei:
- népgyűlés: tagjai a római polgárjoggal rendelkező férfiak. A
gyakorlatban kevés hatalommal rendelkezik.
- senátus: a legnagyobb hatalommal rendelkezik, tagjai arisztokraták,
patríciusok. A senátus határozatai törvényként működnek. Kezdetben 100,
később 300, majd 600 tagja volt.
- hivatalnokok (magisztrátuszok) : a végrehajtó hatalom birtokosai.
- 2 consul gyakorolta a vezető hatalmat
- 2 praetor: az igazságszolgáltatás vezetői, a consulok helyettesei
- 2 censor: ellenőrizte a szenátus összetételét, kezelte az állami
vagyont.
- diktátort, korlátlan hatalmú hivatalnokot rendkívüli esetben
választottak, aki ezt a posztot csak fél évig tölthette be.
- a papi testület élén a pontifex maximus (főpap) állt.
A tisztviselőket általában egy évre választották, azért két személyt, hogy
egymást ellenőrizzék, és a királyság ne térhessen vissza. A hivatalnokok nem
kaptak fizetést, ezért csak vagyonos embereket választottak a tisztségek
betöltésére.
Róma sorozatosan háborúzott a szomszéd népekkel azért, hogy újabb és újabb
földterületeket szerezzen, illetve zsákmányhoz jussanak. Az egyes társadalmi
rétegek azonban nem egyenlő mértékben részesültek a terhekből sem és a
jogokból sem. Ennek megfelelően két társadalmi osztály alakult ki Rómában
még a királyság idején. A vezető réteget a földbirtokos patríciusok alkották
(jelentése: jó apától szármató), akik földjeiket származás alapján, mint a Rómát
alapító 300 nemzetség leszármazottai az állami földekből kapták. Közülük
kerültek ki a senatus tagjai.
2
Az alapító nemzetségekhez nem tartozók és a bevándorlók alkották a
plebejusok tömegét. Ők nem rendelkeztek római polgárjoggal, így politikai
jogokkal sem. Nem részesedhettek az állami földekből. Földműveléssel,
kézműves iparral, kereskedelemmel foglalkoztak. Voltak közöttük gazdagabbak
és szegényebbek is. A földszerző háborúk idején a hadsereg zömét ők adták,
ezért egyre erőteljesebb harcot folytattak jogaikért, elsősorban a római
polgárjogért, amely az állami földekből való részesedést is lehetővé tette volna.
Párhuzamosan folytak a földszerző háborúk és a belső harcok a patríciusok
és a plebejusok között. Itália meghódítása volt az első lépés, majd Afrika északi
partvidékéért folyt a három pun háború Karthágóval, és Rómának sikerült
meghódítania a Földközi –tenger nyugati medencéjét, majd Makedónia, a görög
városállamok, Egyiptom és Nagy Sándor birodalmának utódállamai is Róma
kezére jutottak. Kr. e. 133-ra Róma az egész Földközi-tenger ura lett, a
városállamból birodalommá vált.
Ez idő alatt a plebejusok eredményeket értek el a patríciusokkal szemben.
1./Létrehozták a néptribunusi hivatalt Kr.e. 494-ben. Először 2, majd 10
néptribunust választottak, akiknek a személye sérthetetlen volt, akik
megvétózhatták a plebejusokat sértő törvényeket, intézkedéseket.
2./ A XII. táblás törvények a szabályok írásba foglalását jelentette. Nem tettek
különbséget a patríciusok és a plebejusok között a származást illetően, de a
vagyoni különbség számított a büntetések kiszabásánál. A magántulajdon
védelmére nagy gondot fordítottak.
3./ Vagyoni alapon osztották a város lakóit öt csoportba. A censorok
végezték a vagyonbecslést, az öt csoportba való osztást. Az első osztály, a
legvagyonosabb réteg több csoporttal képviseltette magát a népgyűlésen, mint a
következő négy. Mivel csoportonként szavaztak, ők dönthettek a legfontosabb
ügyekben. A gazdag plebejusok számára ez nagyon jelentős lépés volt.
4./ Licinius – féle földtörvény: Meghatározta, hogy kb. 230 holdnyi területet
(500 jugerum) kaphat minden személy az állami földekből. Ez a patríciusok
földbérletét korlátozta.
5./ Megnyíltak a legfontosabb hivatalok a plebejusok előtt.
6,/ Eltörölték az adósrabszolgaságot. A hódítások során rengeteg rabszolgára
tettek szert, ezért az adósrabszolgaság feleslegessé is vált.
A fenti eredmények a plebejusok megerősödését jelezték, elsősorban a gazdag
réteg számára jelentett nagy előrelépést a politikai élet szereplőivé válni.
3
Új vezetőréteg jön létre: a patríciusok és a gazdag plebejusok összeolvadása
révén kialakul a nemesség (nobilitas)
A hódítások hatására létrejött hatalmas birodalomban nagy gazdasági,
társadalmi és politikai változások következtek, amelyek a köztársasági
államforma válságához vezettek.
A gazdaság szerkezetileg átalakult. A gazdasági élet alapja a mezőgazdaság
volt. A hódításokig a kisbirtok volt a jellemző. A hódítások hatására a
rabszolgák tömeges alkalmazásával és a beáramló olcsó gabona következtében a
kisbirtokok tönkrementek és a rabszolga-munkára alapozott közép-és
nagybirtokok váltak általánossá. A jövedelmezőbb zöldség, gyümölcs, olaj, bor
előállítására rendezkedtek be. A provinciákról (meghódított tartományok)
hozták be a gabonát.
A társadalmi változások érintették mind a vezető réteget, mind a szegény
plebejusi réteget. A válságjelenségek ezen a területen voltak a legerősebbek.
A nobilitás csoportjai között is nőtt a feszültség.
A gazdag kereskedő réteg, a pénzemberek a római törvények szerint nem
vállalhattak hivatalt. A politikai életben nem vettek részt közvetlenül. Ők
alkották a lovagrendet. Érdekeik egyre jobban elkülönültek a földbirtokosoktól.
A nagybirtokos arisztokrácia töltötte be a legfontosabb hivatalokat, Ők voltak
a hadvezérek, a provinciák helytartói, a senatus tagjai is. Nevük: senátori rend.
A meghódított területekből kapott földeken nagybirtokot hoztak létre
(latifundiumokat). Piacra termeltek, rabszolgákkal dolgoztattak, belterjes
gazdálkodást folytattak. Hatalmas vagyonra tettek szert.
Az uralkodó osztály két csoportja közötti ellentétek Kr.e. az 1. században
polgárháborúkhoz vezettek.
A gazdasági verseny a kisparaszti gazdaságokat tönkretette. A háborúkban is a
parasztok adták a hadsereg nagy részét, így sokszor munkaidőben kellett
elhagyni a földet a katonai szolgálat miatt. A meghódított területek
megtartásához egyre több katonára volt szükség, a parasztok elégedetlenkedtek,
gyakoriak voltak a belső feszültségek.
A lecsúszott parasztságból új réteg keletkezett: a plebs. Ők a földjüket elvesztve
a városokba vándoroltak, elsősorban Rómába, hogy ott keressenek megélhetést.
Egy részük műhelyekben dolgozott, másik részük alkalmi munkából élt, egy
részük ingyenélő tömeggé vált. Az állam ingyen gabonaosztással próbálta
eltartani őket és szórakoztatásukra cirkuszi játékokat szerveztek. ( Később már
4
követelték a kenyeret és a cirkuszi játékokat: „panem et circenses”) Római
polgárjogukat is hajlandóak voltak eladni, bármit, bármikor megszavaztak.
Róma az Itáliában lakókat szövetségesként kezelte. Részt vettek a hódító
háborúkban, adót fizettek, de földet nem kaptak. Elégedetlenségük háborúhoz
vezetett Kr.e. 90-88 között.
A rabszolgák száma többszázezerre tehető. A rabszolga munkaerőt a termelés
minden szférájában, de a nevelésben (görög rabszolgák kísérték a gazdagok
gyermekeit iskolába és foglalkoztak is velük: (peidagogosok) és a
szórakoztatásban
is
(gladiátorok)
foglalkoztatták.
Sor
került
a
rabszolgalázadásokra. A legnagyobb a Spartacus – féle rabszolgalázadás Kr.e.
73-71 között, amely a capuai gladiátoriskolából indult el.
A válság megoldására tett kísérletek
A régi köztársasági államrend visszaállítására törekedtek:
Tiberius Gracchus néptribun: A Licinius – féle földtörvény felújítását
javasolja – megölik híveivel együtt.
Gaius Gracchus: folytatja bátyja politikáját, szélesebb bázist akar létrehozni, a
lovagokat, a szövetségeseket a nincsteleneket akarta maga mellé állítani. Több
ezer hívét lemészárolták, ő öngyilkosságba menekült.
Marius reformja: A hadseregreformmal igyekezett a plebs és a hadsereg
gondjait megoldani. Nem volt elég újonc a hadseregbe, a hiányt az önként
jelentkező vagyontalan proletárokból pótolta. A katonák zsoldot kaptak, 16 évi
szolgálat után pedig földet. A katonaság kiképzést kapott, egységesítette a
fegyverzetet.
Reformjai megvalósítása érdekében többször választották consullá. Ebből is
látszik, hogy az évenkénti vezetőváltoztatással nem lehet egy birodalmat kézben
tartani, irányítani. A köztársaság válságának megoldása csak a hatalom
centralizálásával oldható meg.
I. triumvirátus: Pompeius, Crassus és Julius Caesar Kr.e. 60-ban
megállapodtak az együttműködésben, amelyet nem tartottak be. Caesar Kr.e.4844 közötti diktatúrája már a köztársaság válságának átmeneti megoldását
jelenthette volna, de Kr.e. 44. március idusán meggyilkolták. A merénylet azt
bizonyítja, hogy a római társadalom még nem tudta elfogadni az egyeduralmat.
Utóda, Augustus az általa kijelölt utat folytatta, és egyeduralmi rendszerrel, de
köztársasági álarcban megoldotta a válságot.
5
A római építészet
A Római Birodalom hatalmas területén komoly úthálózatot építettek. A
különböző provinciákból Rómába szállított áruk így juthattak biztonságosan
rendeltetési helyükre.
Jól ismerték a vízvezetéket és a csatornahálózatot is kiépítették. „A csatornák
boltozata egymáshoz simuló kövekből készült: némelyik akkora, hogy egy
szénásszekér is közlekedhetne benne. A vízvezetékek meg annyi vizet
szállítanak a városba, hogy a városon keresztül és lent a csattornákban valóságos
folyók áramlanak” – írja egy görög földrajzi író. Minden ház közelében van
bővizű tartály, szökőkút és vízcsap.
A római ház kifelé zárt épület volt. A bejáraton keresztül egy központi, középen
nyitott udvarba, az átriumba lehetett bejutni. Itt folyt a család élete, itt étkeztek,
vendégeket fogadtak, házi isteneiknek itt voltak az oltárai. A hálószobák, a
konyha, a kamra innen nyílt. Később a ház hátsó részén oszlopos tornác vált
divatossá a gazdagok körében.
A szegények inkább többemeletes bérházakban laktak, amelyek szigetként
emelkedtek ki (insula=sziget)
A tűz gyakran pusztított ezekben az épületekben, mert nyitott tűzhelyeket
használtak, a kéményt nem ismerték.
Minden társadalmi réteg körében népszerűek voltak a fürdők. A gazdagabbak
saját fürdővel rendelkeztek, de számos közfürdő is volt Rómában. Ezek a
társadalmi élet központjai is voltak. A vizet a vízvezetékrendszer szolgáltatta.
A római építőmesterek legfontosabb szerkezeti újítása a dongaboltozat és a
keresztboltozat, majd a kupola volt. Ezzel lehetővé vált nagyméretű terek
alátámasztás nélküli boltozása. Szép példája ennek az Augusztus korában épült,
több isten tiszteletére szolgáló Pantheon.
A cirkuszi játékok kedvelt szórakozást jelentettek. A közösségi épületek közül a
Circus Maximus nagy befogadóképességével tűnt ki, ahol kocsiversenyeket
rendeztek.
A gladiátori játékoknak építették a hatalmas köralakú amphitheatrumot, a ma is
megcsodálható Colosseumot. 50.000 fő befogadására alkalmas, itt rendezték
meg a rabszolga gladiátorok életre-halálra vívott harcait a vadállatokkal vagy
társaikkal.
Isteneiknek templomokat építettek, amelyek az egyéni áldozatok bemutatására
szolgáltak. Sok motívumot átvetek a görögöktől.
6
Download
Random flashcards
State Flags

50 Cards Education

Countries of Europe

44 Cards Education

Art History

20 Cards StudyJedi

Sign language alphabet

26 Cards StudyJedi

Create flashcards